(Edward) 

Odakint alkonyodott. Megint.

Ez volt r�gen a legkedvesebb napszakom. De mostanra m�r csak egy pillanat maradt. Egy pillanat, ami jelezte az id� m�l�s�t. Minden egyes alkonyatkor r��bredtem, hogy m�g egy napot �ltem kedvesem n�lk�l. �s ez most m�r �gy is marad. Egy �r�kk�val�s�g n�lk�le. Lehetetlen. T�l�lhetetlen.

Kedvem lett volna k�rbe-k�rbe rohang�lni, a fejemet verni minden falba, �s csak �v�lteni, ahogy a torkomon kif�r. Igen, egy sz�zadm�sodpercig akartam ezt, de nem volt er�m hozz�. Azt�n a k�vetkez� pillanatban el is m�lt.

Felv�ltotta a v�gy. A hal�l v�gya.

M�gis mit hitt Rosalie? Hogy most fogom magam, �s f�ty�r�szve hazamegyek? Hogy azt mondom, ok�, ennyi volt, l�pj�nk tov�bb, �s csin�ljunk mindent �gy, mint r�gen?

Ez nem �gy megy. � ezt nem �rti. �n szeretem Bell�t. T�nyleg szeretem. Szerettem. Tal�n neki sosem volt olyan er�s a szereleme Emmett ir�nt, mint nekem Bella fel�. Lehet, hogy �ket csak a testi v�gy hajtja m�r �vtizedek �ta, �s ezt �sszet�vesztik a szerelemmel. Rosalie nem �rti. Nem tudja, mennyire szeretem Bell�t. Meghalok n�lk�le. Meg kell halnom.

Nem tudtam s�rni. Nem az�rt, mert a testem k�ptelen volt r�. T�volr�l sem. Egyszer�en bel�lr�l voltam �res. K�nnyem sem volt. Nem volt semmi.

Egy pillanatra d�h�s lettem magamra, hogy egy k�nnycseppet, egy k�pzeletbeli k�nnycseppet sem tudok ejteni az�rt a szem�ly�t, aki�rt a vil�got �ldoztam volna.

Ut�ltam l�nyem minden porcik�j�t. A magam ir�nt �rzett gy�l�letem hatalmasabb volt mindenn�l. M�g az elveszt�s�nek a f�jdalm�n�l is. �s ez�rt csak m�g jobban megvetettem magam.

Tal�n csak mindenf�le indokot kerestem, hogy ne kelljen felfognom, ami t�rt�nt. Az �nut�lat, Rose hib�zat�sa, mind-mind csak terel�-hadm�velet, hogy ne kelljen szemben�znem a k�kem�ny val�s�ggal. Valahol nagyon m�lyen tudtam ezt, de pr�b�ltam elnyomni.

Bella. Bell�m. Szerettelek. Nem, nem besz�lhetek r�la m�lt id�ben! Szeretlek! Mindenn�l jobban szeretlek, b�r te ezt nem tudod.

Elhagytam. Szeretem. Elhagyott. Szeretem. Meghalt. Szeretem.

Valahogy most fontosnak t�nt, hogy minden gondolatomban csak a szerelmem legyen. Az a szerelem, amit ir�nta �reztem. Tal�n abban rem�nykedtem, hogy ez majd felt�masztja. Tal�n. Rem�nytelen. Szeretem. Szerelem. Hal�l.

Kint m�r s�t�t volt, az alattam l�v� szob�kban lak� emberek is mind aludni t�rtek. Tal�n el k�ne mennem. Tal�n valami olyan helyre, ahol elhitethetem magammal, hogy ez az eg�sz nem t�rt�nt meg. Hogy Bella m�g mindig �l, �s hogy tal�n… boldog.

De v�gs� soron mit gondoltam? El�bb vagy ut�bb �gyis meghalt volna. Ez a term�szet t�rv�nye. Csak �n, �s a magam fajta vagyok t�rv�nytelen. De � nem. � j�, �s odaad�. Kedves. Volt.

Persze tudtam, hogy id�vel elment volna. Csak arra nem sz�m�tottam, hogy ennyire kor�n. �s tudtam, mit fogok csin�lni, majd ha egyszer meghal. Megyek ut�na.

De �gy sz�moltam, hogy ez 60-70 �v m�lva lesz. Addig �n poshadtam volna egy padl�son, pont, mint most. Tal�n �ppen ezen. �s ez alatt az id� alatt a csal�dom meg tudta volna szokni, hogy nem vagyok. Tal�n el is felejtettek volna, b�r ez a v�mp�rmem�ria miatt lehetetlen.

Felejt�s. Milyen j�  lenne most. Elfelejteni az elm�lt h�napokat. Mindent.

Ha lenne m�g egy es�lyem, nem �gy csin�ln�k semmit. Tal�n soha nem mentem volna Forksba. Tal�n az els� alkalommal, mikor elsz�ktem, ott maradtam volna Denaliban. Tanya �r�mmel fogadta volna. Tal�n sosem vittem volna el a r�tre. Tal�n sosem mondtam volna el neki, hogy mennyire szeretem. Tal�n sosem engedtem volna, hogy vesz�lybe sodorja mag�t velem. Tal�n megszerette volna Jacobot. Tal�n m�g �lne… Tal�n.

Mi�rt olyan neh�z minden, Istenem?! Mi�rt nem lehet egy kis ideig, csak egy r�vid �r�ig az, amit �n akarok? Egy �r�nyi boldogs�g, f�lelmek, �s k�vetkezm�nyek n�lk�l. Olyan nagy k�r�s ez?

Most t�nyleg Istenhez besz�lek? Egy lelketlen sz�rnyeteg, aki meg�lte szerelm�t, sz�mon k�ri Istent. Ez az �v po�nja.

Felr�h�gtem. A f�lemet b�ntotta ez a szenved�, vis�t�s szer� hang. Azt�n egy pillanattal k�s�bb k�h�gve �s h�r�gve zokogni kezdtem. Nesze nekem k�nnyek. L�thatatlan k�nnyek.

S�rtam. Keservesen s�rtam. �gy �reztem, a mellkasomon egy hatalmas �r t�tong. Odaszor�tottam a kezem, pr�b�ltam beforrasztani, de nem siker�lt. Csak egyre n�tt, �s n�tt, a f�jdalmamb�l t�pl�lkozva. H�lye lyuk. H�lye �n. H�lye �let. H�lye vil�g. H�lye minden.

�tfordultam az oldalamra, a karjaimat szorosan magamhoz h�zva. Hasztalan.

Eszembe jutott, hogy v�ltam el t�le. Megb�ntottam. F�lde tiportam az �rz�seit. Ez az utols� eml�ke r�lam. Tal�n az volt az a pillanat, amikor igaz�n magamnak l�tott. Egy sz�rnyetegnek, aki csak mag�val t�r�dik. Megb�ntottam, pedig szerettem.

A lyuk hatalmasra n�tt. M�r nem csak a t�rzsemet bor�totta, hanem mindenem. K�v�l-bel�l egy hatalmas �r voltam.

Bocs�natot akartam k�rni t�le. Eg�szen mostan�ig tudtam, biztos voltam benne, hogy bocs�natot fogok k�rni. Hogy lesz r� alkalmam. Mert legeslegbel�l tiszt�ban voltam vele, hogy nem b�rom n�lk�le. Hogy egy napon majd visszamegyek hozz� k�ny�r�gni. A bocs�nat��rt esedezem, ak�r az id�k v�gezet�ig.

M�r az elej�n tudtam, amikor kimondtam, hogy nem kell, hogy ez nem lesz hossz� t�v�  d�nt�s. Hogy az �nz�s�gem �s a szerelmem egy nap �jra visszavezet hozz�. Tudtam, m�gis megpr�b�ltam semmibe venni. Pedig mennyivel egyszer�bb lett volna mindenkinek, ha ott maradok. Alice m�g mindig nevetne mindenen, �s pattogna, Jasper alig gy�zn� nyugtatni. Esme �s Carlisle �r�lne nek�nk, Emmett po�nt csin�lna mindenb�l, Rose pedig lenne �nmaga. Hi� �s felsz�nes. De tal�n egy kicsit el�gedett. Charlie boldog lenne a l�ny�val. �s Bella… Bella �lne. Velem. Boldogok lenn�nk. �r�kre.

Mi�rt nincs m�sodik es�ly ebben a rohadt �ltben? Mi�rt csak egy van? Tudom, mindenki a hib�ib�l tanul. De �n ebb�l mit tanulok? Hogy ha legk�zelebb szerelmes leszek, ne hagyjam el a l�nyt? De h�t nem lesz legk�zelebb! Nem leszek t�bb� szerelmes, mert sz�momra csak � l�tezik. Az � mosolya, az � nevet�se, az � hangja, az � �rint�se. Csak �.

Az �kl�mmel hatalmasat csaptam magam mellett a padl�ra, mik�zben k�nnytelen s�r�som r�zta a testemet. Azt v�rtam, hogy beszakad a szerkezet, �s lezuhanok a csal�dra. De csak megremegett, �s por sz�llt fel a leveg�ben. Egy pillanat alatt olyan lett minden, mintha k�d lepn� el az eg�sz emeletet.

M�g egyet csaptam a deszk�ba. Az megrepedt a kezem nyom�n, de m�g mindig nem t�rt el. F�lre �rt�s ne ess�k, nem akartam r�esni a b�k�sen alv� csal�dra. Csak t�rni akartam. El akartam puszt�tani k�r�l�ttem mindent, ahogy az �n lelkemet puszt�totta el Rose egyetlen mondat�val. Lelkemet? Nevets�ges. L�nyemet. Engem.

Tal�n el k�ne mennem innen. M�r m�sodszorra fogalmaz�dott meg bennem ez a gondolat. De att�l, hogy t�vol vagyok, att�l m�g nem lesz meg nem t�rt�nt. Ugyan�gy val�s�g marad.

Val�sz�n�leg egyszer�bb lenne most is gy�v�n elfutni, mint h�napokkal ezel�tt, de egyvalamit t�nyleg megtanultam. Soha, soha, soha t�bb� nem leszek gy�va.

Sz�szm�t�l�st hallottam magam al�l, amihez gondolatok is t�rsultak. Felkelt a h�z ura a d�r�mb�l�semre. Felj�n.

Nem mozdultam. Teljes m�rt�kben tiszt�ban voltam vele, hogy ki k�ne ugranom a padl�sablakon. De az gy�vas�g lenne. �s �pp az el�bb fogadtam meg, hogy nem leszek gy�va. �s tal�n jobb is, hogyha megtal�l. �gyis azt hinn�, hogy halott vagyok, kih�vn� a rend�rs�get, engem pedig eltemetn�nek.

De mi lenne ut�na? �r�k id�kig a f�ld alatt fek�dn�k, �s v�rn�m a hal�lt, ami sz�momra sosem j�n el? Nem tudtam.

Egy szinttel lejjebb a f�rj m�r felvette a k�nt�s�t, �s szerzett valahonnan egy vad�szpusk�t. Nem sokat �r ellenem. A goly�nak nagyobb baja lesz, mint nekem, ha bel�m l�.

Nem f�ltem. Nem volt semmilyen �rz�sem, csak a f�jdalom, �s a t�tong� �ress�g bennem, ami egyre csak n�tt, b�r �n azt hittem, ez m�r lehetetlen.

- T�nj m�r innen! – Mintha csak az � hangj�t hallan�m. Hallucin�lok. De m�g ez is jobb, mint a semmi. – Ott az ablak! Ugorj ki!

Megfogalmaz�dott bennem egy gondolat. Ha az �let�ben nem j�rtam a kedv�ben, a hal�l�ban mi�rt ne tehetn�m? Elmegyek. Csak miatta. �rte.

Minden energi�mat �sszegy�jtve megpr�b�ltam talpra �llni. Nem ment. Nem volt er�m. M�g a fejemet sem tudtam megmozd�tani.

- Gyer�nk m�r! – kiab�lt r�m a hangja �jra.

Lentr�l ajt�nyit�d�st, majd csuk�d�st hallottam. Elindult.

Megint megpr�b�ltam �sszekaparni magam. Kezeimmel magam mellett kotor�sztam valami biztos pont ut�n kutatva, amiben megkapaszkodhatok. De nem volt semmi, csak a lecsiszolt, �sr�gi deszkalapok.

Megint ajt�nyit�d�s.

Remeg� t�rdekkel valahogy talpra �lltam, de ahogy r�nehezedtem a l�bamra, abban a pillanatban rongybabak�nt estem �ssze. Egy v�mp�r, amint �sszeesik. M�g vicces is lett volna, valaki m�ssal, valami m�s helyzetben.

�vatosan r�l�pett valaki a l�pcs�re. Mindj�rt itt van. Nem akart zajt csapni, meglepet�s szer�en akart rajtam �tni. Vagyis szerinte a bet�r�n.

Megint fel�lltam. Kicsit k�nnyebben ment, mint az el�bb. Megkapaszkodva az egyik tart�gerend�ban talpon is maradtam.

M�r majdnem fel�rt. Nem sz�r�d�tt ki f�ny az ajt� al�l, aminek a m�sik oldal�n ott t�ntorogtam �n. V�giggondolta, hol van a villanykapcsol�.

Megpr�b�ltam elmenni az ablakig, de amint l�ptem egyet megint �sszecsuklottam. Hangosan. Pontosan m�gis mi a fen��rt csin�lom ezt? Bell��rt… - s�gta a bens�m.

- Bell��rt – motyogtam �n is magamnak.

Hallotta a zajt, ahogy elestem. M�r biztos volt benne, hogy van itt valaki.

A padl�n cs�sztam oda az ablakig. M�shogy nem ment. A keretben nem volt �veg. K�sz�n�m. Legal�bb azzal nem kell z�r�gn�m.

A f�rfi remegve tette a kez�t a kilincsre, m�g a m�sikban egy kattan�ssal kibiztos�totta a fegyvert.

Az ablakkeretbe kapaszkodva megint v�zszintesbe torn�ztam magam. Megpr�b�ltam �tlend�teni a l�bam a cs�p�ig �r� p�rk�nyon, de nem ment. Gyenge voltam. �s vesztes.

Lenyomta a kilincset. A csal�dj�ra gondolt, �s arra, hogy mennyire f�l. Nem att�l f�l, hogy �  meghal. Hanem, hogy a csal�dj�nak baja esik. Tanulhatn�k t�le.

Most a m�sik l�bamat akartam �trakni a fagerend�kon. Felemeltem, �s r�tettem, de tov�bb nem ment. Megfogtam a kezemmel a fejem felett l�v� deszk�kat, �s felfel� h�zva magamat k�nyszer�tettem a testem, hogy a p�rk�nyra guggoljon.

A f�rj �vatosan beljebb tolta az ajt�t. Elhelyezkedett, hogy az egyens�lya t�k�letes legyen, ha l�nie kell. Hallottam, �s a gondolatain kereszt�l �reztem, ahogy a sz�ve a tork�ban dobog. Remegett a gyomra, de hat�rozott volt. L�tez�semben tal�n el�sz�r nem vonzott a v�r, ahogy �r�lt temp�ban sz�guldozik valaki ereiben. Semennyire. Csak Bell��t akartam �rezni. Mit �rdekel engem, hogyha �g a torkom, csak lehessek vele! De ez m�r sosem lesz.

Vettem egy m�ly leveg�t. A zokog�som er�tlen s�r�ss� tompult. A testem m�r nem remegett, �s nem is l�tszott rajtam semmi. Csak �reztem. Mint amikor egy embernek a szem�be n�zel, �s csak onnan tudod, hogy s�r, hogy l�tod a k�nnyeit egyenk�nt v�gigfolyni az arc�n. De m�s jel nem utal r�. N�lam m�g a k�nnyek se.

Pont abban a pillanatban, amikor bel�kte az ajt�t, �s felnyomta a kapcsol�t, �n kiugrottam az ablakon. Illetve kizuhantam.

Az ajt� a falnak csap�dott maga m�g�tt, �s ezzel elnyomta �rkez�sem zaj�t.

Neh�zkesen odakuporodtam a h�z t�v�hez, �s v�rtam. Azt, hogy elmenjen, azt, hogy legyen er�m, a vil�gv�g�t. B�rmit.

L�ttam a f�rfi gondolatai k�z�tt, ahogy a szob�t p�szt�zza betolakod� ut�n kutatva. Sehol semmi. Azt�n megakadt a szeme valamin. Az ablak. �s tudta, hogyha ezt a menek�l�si m�dot v�lasztja a bet�r�, akkor m�g itt fekszik a f�ld�n. �s milyen igaza volt.

Nem tudtam arr�bb menni. Az ablakon val� kim�sz�s lesz�vta az �sszes energi�m. Pedig a v�mp�rer� elm�letileg v�gtelen. Csak nem n�lam. �gy l�tszik, ebben is defektes vagyok.

- Nem, most m�r nem adhatod fel! – sz�lalt meg ism�t Bella hangja a fejemben. Im�dom az �rz�kcsal�d�saimat. Mintha itt lenne mellettem, �s �gy ordib�lna r�m. Fantasztikus.

Er�tlen mosoly h�z�dott a sz�mra.

Kiab�lj m�g Bella! K�rlek!

- Edward! Edward, azonnal menj be a bokorba! – utas�tott.

A f�rfi a fej�nk…  a fejem f�l�tt elindult az ablak ir�ny�ba. �n m�g mindig csak �ltem, �s mosolyogtam.

- Gyer�nk m�r Edward! Indulj! – �s mintha l�kd�sni kezdett volna. De ott, ahol hozz�m�rt nem volt semmi. Pedig r�gen elindultak az elektromos szikr�k, meg a vibr�l�s. Most ez mi�rt nincs? Nem akar engem? Nem szeret?

- �n szeretlek Bella – motyogtam, �s oldalra ford�tottam a fejem, hogy l�ssam az arc�t. De nem volt ott semmi. Csak a kert, a vir�g�gy�s, meg n�h�ny fa. De Bella sehol. Hova t�nt?

A f�rfi m�r nagyon k�zel volt az ablakhoz, de m�g nem mert kin�zni. Megtorpant. �s tal�n ez a torpan�s kellett ahhoz, hogy kij�zanodjak. Bella nincs itt. Nem is volt. Meghalt. �n meg itt k�pzel�d�k.

Elindultam a legk�zelebbi bokor ir�ny�ba. K�vettem a k�pzeletbeli Bella utas�t�sait.

Bem�sztam az �gak k�z�,  �s pont elhalt a levelek sisterg�se, mikor a f�rj a padl�son el�g b�tors�got gy�jt�tt, �s kin�zett.

Megint nem tal�lt semmit. Ezen meglep�d�tt, de r�vid gondokoz�s ut�n elk�nyvelte annak, hogy biztos csak az �llatok voltak. Elindult visszafel�, lekapcsolta a villanyt �s becsukta az ajt�t, de lefel� a l�pcs�n m�g megjegyezte, hogy holnap ki kell sz�rni a patk�nym�rget.

Innent�l nem �rdekeltek a gondolatai. Kisz�lltam a fej�b�l. Az �v�b�l, �s mindenki�b�l. �r�kre. Soha t�bb� nem akartam gondolatokat hallani.