Amikor meg�rkezt�nk a k�rh�zhoz, a kocsis mogorv�n h�trafordult.

- �n figyelmeztettelek! �s m�g valami, egy kicsit m�g s�t�lnod kell egyenesen el�re, nem akartam k�zelebb menni…

Csak forgattam a szememet, majd odaadtam neki a p�nzt �s j�l hallhat�an becsaptam a kocsi ajtaj�t.

A f�rfi megcs�v�lta a fej�t, majd egy helytelen�t� arckifejez�ssel od�bb�llt, �n meg elindultam arra, amerre ir�ny�tott.

Sokan �ltek a k�rh�z k�zvetlen k�zel�be, a legt�bbj�k gy�szos k�ppel meredt maga el�. P�ran feln�ztek r�m, �s �gy b�multak, mintha �n magam �ltem volna meg a hozz�tartoz�jukat. Szinte futva tettem meg az utols� m�tereket, v�g�l berontottam az ajt�n.

Azonnal megcsapott, azaz undor�t� szag, amit�l �melyegni kezdtem.

A hal�l szaga.

Megragadtam egy �pol�n� v�ll�t, �s hadarni kezdtem.

- Hol van Edward Masen? �s Elizabeth Masen?

- A folyos� v�g�n balra, de ne menj be! – a k�r�se s�ket f�lekre tal�lt.

Akkorra m�r m�terekre voltam t�le. �ppen a kilincs ut�n ny�ltam, amikor valami hideg a kezemet az oldalamhoz szegezte.

K�szk�dve pr�b�ltam kiszabadulni, ahol �rtem, ott r�gtam. Azt�n a szemem sark�b�l megl�ttam, hogy kivel is �llok szemben, �s azonnal al�bbhagyott a harci kedvem. Dr. Carlisle Cullen volt.

H�zni kezdett, majd benyitott egy sz�k t�rol�ba, ami tele volt poros, r�gi kacatokkal. Ott elengedett.

- Hol van? Hol van Edward? Besz�lnem kell vele! – sik�tottam, �s megpr�b�ltam �tfurakodni m�g�tte, hogy kijussak, de a l�b�val megakad�lyozta, hogy ki tudjam nyitni az ajt�t.

- Nem mehetsz be hozz� – mormolta halkan, �s k�zben ideges�t�en f�rk�szte az arcomat.

- �, dehogynem! Nincs joga megtiltani! – kiab�ltam az arc�ba, de a szeme se rebbent meg. �jra nekil�dultam, de most ahelyett, hogy egyszer�en csak menek�ltem volna, megpr�b�ltam elr�ngatni a hely�b�l, hogy kislisszolhassak.

- Emma, Elizabeth meghalt! – k�z�lte Carlisle cs�ndesen.

�reztem, ahogy elernyed a kezem �s a l�bam. H�trat�ntorodtam, �s neki mentem a h�tam m�g�tt l�v� polcnak. Carlisle m�g idej�ben ugrott mell�m �s kapott el egy hatalmas k�nyvet, ami egyenesen a fejemen landolt volna. Lecs�sztam a f�ldre �s csak b�multam magam el�.

Nem, nem �s nem. Elizabeth. Az Any�m. Meghalt.

- Emma, minden rendben? Tudom, hogy nagyon f�j! De minden rendbe fog j�nni!

Akkor m�r nem k�zd�ttem a s�r�s ellen. Csak j�tt. Valahonnan elk�peszt�en m�lyr�l, s�t mi t�bb 17 �vvel ez el�ttr�l, a sz�let�sem pillanat�b�l. Azt a n�t sirattam, aki vil�gra hozott. Aki mindv�gig az any�m volt.

Carlisle �vatosan �t�lelt, vigy�zva, nehogy a hideg keze hozz� �rjen a b�r�mh�z.

� nem �rthette, hogy mi�rt f�j nekem ennyire Elizabeth elveszt�se. � nem tudta, ki is nekem � val�j�ban.

- Hagyott neked egy levelet. Azt mondta, hogy szem�lyesen adjam �t neked, �s hogy szeret. – suttogta Carlisle a f�lembe.

M�r alig hallottam �s l�ttam a s�r�st�l. Ellent�tes er�k viaskodtak bennem. Egyr�szt m�g mindig besz�lni akartam Edwarddal, de a m�sik oldalon m�r ott v�rt a gy�sz �s a mag�ny.

Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire f�jni fog valakinek az elveszt�se. Tal�n csak Sarah hal�l�t�l f�ltem jobban.

- Szeretn�d, hogy felolvassam? – k�rdezte meg�rt�en Dr. Cullen.

N�m�n megr�ztam a fejemet. � b�lintott, majd kih�zta a zseb�b�l, �s a kezembe cs�sztatta. Az ujjaim olyan er�vel markoltak r�, hogy f�l� volt, elszakad.

V�g�l let�r�ltem az arcomat �s k�h�gtem egy sort.

- Hadd menjek be Edwardhoz! K�ny�rg�m! – n�ztem bele Carlisle kiss� v�r�ses �rnyalat� szem�be.

Intenz�ven �tj�tt rajta a sz�nalom �s a meg�rt�s, de �jra megr�zta a fej�t.

- Nem tehetlek ki ilyen vesz�lynek. Senki sem akarn�, hogy meghalj!

- Emma, most butas�gokat besz�lsz, de nem gondolod komolyan! Id�vel minden jobb lesz!

- M�r hogy lenne jobb? �k nem fognak visszaj�nni. Az egyetlen re�lis es�ly, hogy �jra l�thassam �ket az az, hogy �n is meghalok!

- Emma – sz�lt r�m Carlisle szigor�an – ez nem �gy van. Mint ahogy az el�bb mondtad, l�tni fogod �ket, valahol m�shol, egy jobb helyen. Ez az els� l�p�s a gy�sz lek�zd�s�ben. Ha hiszel Istenben, �s abban, hogy �k egy jobb helyre ker�ltek!

- Teljesen mindegy, hogy miben hiszek �s miben nem, ha az egyszer nem tesz jobb� semmit!

- A hit ilyenkor semmis�gnek t�nik, de most ez a legfontosabb! Ezt el kell fogadnod, �s a v�g�n megnyugszol. A lelked �s a tested is!

Zaklatottan fel�lltam, �s a falnak d�ltem.

- Nekem �letbev�g�an fontos, hogy besz�ljek Edwarddal… �n, �n el akarok neki mondani valami fontosat! Bocs�natot akarok k�rni t�le! �s k�sz�netet is akarok mondani neki!

- Emma, �n �tadom, b�rmi is legyen azaz �zenet! B�zhatsz bennem! – hitegette Carlisle.

Megr�ztam a fejemet.

- Nem, ez nem olyan dolog! Csak egy percre! K�rem! – k�ny�r�gtem �jra.

- Emma, nem tehetem! � beteg �s a v�g�n te is el fogod kapni. B�rmennyire is igent szeretn�k mondani, ez egyszer nem tehetem! Orvos vagyok! Arra esk�dtem fel, hogy megmentem az embereket, nem arra, hogy a hal�lba k�ld�m �ket! – �rvelt Dr. Cullen.

Eddig minden esetben, amikor nem engedt�k meg valamit, elsz�ktem. De akkor �gy �reztem, nem tudn�k besz�kni Edward term�be. Tal�n csak att�l f�ltem, hogy megl�ssam, milyen �llapotban van, vagy �ppens�ggel att�l, hogy nem fog megbocs�tani nekem, a sorozatos hib�im�rt. Mennyiszer mentett meg, amikor sorsszer�en el kellett volna, hogy kapjanak! � volt az �rangyalom.

Igen, pontosan ez a sz� felel meg Edwardra: Angyal.

Lassan az ajt�hoz mentem, a fejem m�g mindig k�bult volt a sorozatos megr�zk�dtat�sok miatt.

- Akkor csak mondjon meg annyit Edwardnak, hogy mindent k�sz�n�k, amit �rtem tett, �s hogy soha nem fogom elfelejteni. Minden percben �s pillanatban el�ttem lesz arca, �s hogy bocs�sson meg, ami�rt annyiszor bajba keveredtem, �s olyankor �t is magammal h�ztam. Tudnia kell, hogy n�lk�le m�g mindig csak ott �s az lenn�k, �s hogy semmiben sem hib�zott velem kapcsolatban, b�rmit mondott, semmivel sem b�ntott meg, �s mindig igaza volt. �s szeretem, �s mindig is szeretni fogom!

Carlisle mosolyogva b�lintott, majd kit�rta el�ttem az ajt�t.

- �s Edward hogy van? �gy �rtem az id�sebbik. – pontos�tottam gyorsan.

Egy pillanatra lefagyott, majd az arca elgy�t�rt lett.

- Azt hittem, tudod. �n sz�ltam nekik, hogy mondj�k el neked!

Egy m�sodperc t�red�k�be sem telt, am�g r�j�ttem, hogy az Ap�m is meghalt. Ekkor m�r olyan m�lyre s�llyedtem, hogy egy sz� n�lk�l h�tat ford�tottam az orvosnak, �s kimentem a k�rh�zb�l. N�m�n be�ltem egy kocsiba, a f�rfi agg�d�an v�gign�zett rajtam.

Elsuttogtam neki a c�met �s merev testtart�ssal �ltem v�gig az utat. Mikor lesz�lltam az egyik l� �vatosan megb�kte a h�tamat.

 Na, igen. Az �llatok tudj�k.

A kocsis gyorsan r�parancsolt, majd egy b�ztat� mosollyal elment.

Amint bel�ptem a h�zba az �sszes csel�d el�m sietett.

- Ms. Masen, minden rendben van? Hol volt? – k�rdezte azonnal Margaret.

Mintha egy lass�tott felv�tel lett volna, �gy n�ztem r�. A szememmel csak hom�lyosan l�ttam, az orrom meg �gy t�gult ki, hogy minden er�fesz�t�s n�lk�l le lehetett r�la olvasni a d�h�t.

- Id�sebb Edward �s Elizabeth meghalt. – k�z�ltem vel�k – fogalmam sincs r�la, hogy mi fog t�rt�nni ez ut�n. �s most menjenek, �s hagyjanak b�k�n!

Az eg�sz testem remegett a gy�szt�l, majd �pphogy csak be�rtem a szob�mba, amikor �sszeestem az �gyon.