(Bella szemsz�ge)

Ott �llt az eg�sz Cullen csal�d. L�ttam az arcukon a d�bbenetet, csod�lkoz�st �s az �r�m�t. Az �r�m�t, mert �lek. De engem ebben a percben nem �rdekelt csak egy valaki. Aranybarna szemei �gy ragyogtak, mint senki m�s�. Nem tudtam r�la levenni a tekintetemet csak n�ztem �s �reztem, a r�gi szikr�kat. Nem Bella ezt felejtsd el most azonnal! Nem �rezhetsz ir�nta semmit, hiszen nem szeret t�ged! Megmondta! Nem kellek neki! �n nem fogom �t belek�nyszer�teni egy ilyen helyzetbe! Biztos vagyok benne, hogy csak b�ntudatb�l j�tt ide! Hagyd �t b�k�n! –  sz�ltam magamra. Ezzel v�gre siker�lt elszak�tanom tekintetem Edward�t�l. Most m�r Alice-t n�ztem �s gondosan �gyeltem arra, hogy m�g csak v�letlen se n�zzek t�bb� Edward fel�. Alice most m�r vigyorgott. Vagyis eljutott a tudat�ig, hogy t�nyleg �lek �s itt �llok el�tte. Ahogy eln�ztem a t�bbieket nekik ez nem ment ilyen gyorsan.

• Bella! – ugrott a nyakamba Alice – Annyira hi�nyozt�l! De mi�rt vagy m�g �letben? Hiszen ott voltam a temet�seden, l�ttam a sz�leidet �s a bar�taidat, akik t�ged gy�szoltak.
• Alice ez most nagyon hossz� lenne �s �n pillanatnyilag nem �rek r�. De majd k�s�bb mindent elmes�lek, �g�rem.
• Mi�rt, hova sietsz? – k�rdezte Carlisle. Remek sz�val m�r neki is leesett, hogy �lek.
• H�t… Tudod, Heidi mindj�rt meg�rkezik a „turistacsoporttal” �s nekem addigra el kell mennem.
• Na de mi�rt? – k�rdezte Emmett.
• Mert Bella m�g csak 20 �ve v�mp�r �s nem b�rn� v�gign�zni ahogy mi vacsor�zunk an�lk�l, hogy � is besz�llna. �s � neki is meg van az a furcsa elk�pzel�se, hogy nem eszik embert. – mondta Aro. – �s mond csak Carlisle, meddig maradtok?
• �hm, tess�k? M�g nem tudom. Azzal a fordulattal m�g Alice sem sz�molt, hogy Bella �letben van. Azt hiszem egy darabig m�g maradunk – mondta �s Edwardra n�zett. Nem kellett volna, mert ett�l �n �jra a szemeinek fojtogat� rabs�g�ba ker�ltem.
• Ez esetben Bella, dr�g�m elvihetn�d �ket is, megmutathatn�d a kast�lyt �s adhatn�l nekik szob�kat. – mondta Aro, de �n meg sem hallottam. M�g mindig Edward tekintet�nek a foglya voltam.
• Bella! Hallasz te engem?
• Tess�k? – k�rdeztem vissza, de m�g mindig nem tudtam levenni a szememet Edwardr�l. �s � sem seg�tett rajtam azzal, hogy eln�zett volna. Folyamatosan a szemembe n�zett �s figyelt. Ha j�l l�ttam rajta � volt az egyetlen, aki m�g mindig nem akarta elhinni, hogy l�tezem. Ek�zben Aro m�g egyszer k�z�lte velem, amire m�r az el�bb is megk�rt. Most v�gre siker�lt felfognom, hogy el k�ne menn�nk ez�rt elszak�tottam a tekintetem Edward�t�l �s kecses l�p�sekkel kit�ncoltam a teremb�l. Az eg�sz Cullen csal�d k�vetett. �tvittem �ket egy m�sik toronyba, ahol az �n szob�m is volt �s mindenkit elsz�ll�soltam egy-egy szob�ban. Megint pr�b�ltam t�vol tartani magamat Edwardt�l, ami j�l is ment mindaddig, am�g ki nem l�ptem a szob�m ajtaj�b�l �s egyenesen neki nem �tk�ztem az eml�tettnek. � �rtetlen�l �llt el�ttem valami furcsa f�nnyel a szem�ben, amit nem tudtam hova tenni. Jaj, ne csak a szem�t ne! Ki�ltottam magamban �s miel�tt teljesen elvesztettem volna az ir�ny�t�st elkaptam a tekintetem.
• Boccs… - morogtam az orrom alatt. – Nem akartam neked menni. - Ekkor a keze megindult az eny�m fel�, mintha meg akarna bizonyosodni arr�l, hogy t�nyleg �n vagyok-e. Sz�val neki m�g mindig nem esett le. De miel�tt hozz�m�rhetett volna Emmett ugrott a nyakamba �s Edward visszah�zta a kez�t. Ebben a pillanatban im�dtam Emmettet, mert megk�m�lt egy olyan szitu�ci�t�l, amit nem tudom hogyan kezeltem volna.
• Na, akkor el�rkezett a mesed�lut�n ideje! – ki�ltotta. Hirtelen az eg�sz csal�dja k�r�l�tt�nk termett.
• Igaza van! Hiszen meg�g�rted nekem! – ki�ltotta Alice is.
• Rendben van. �lj�nk le a nappaliba. – mondtam �s mindenki elhelyezkedett egy k�nyelmes fotelbe. – Sz�val mire vagytok k�v�ncsiak? – k�rdeztem.
• Most soroljuk? – k�rdezett vissza Emmett.
• P�ld�ul arra, hogy, hogy lett�l v�mp�r, �s hogy lehetsz �letben? – k�rdezte Alice.
• H�t, miut�n ott hagytatok Forksban Victoria visszat�rt. �n meg megpr�b�ltam elmenek�lni, de csak R�m�ig jutottam. Onnan el�sz�r bemenek�ltem a Vatik�nba ahov�, nem mert ut�nam j�nni a sok ember miatt. De est�re elment az �sszes ember �s �n egyed�l maradtam. � ekkor ut�nam j�tt, de napkelt�ig nem tudott elkapni. �s amikor siker�lt utol�rnie m�r felj�tt a nap �s az emberek elkezdtek visszaj�nni. Ekkor jelent meg Jane, aki azt az utas�t�st kapta, hogy ha Victoria megsebzett, akkor v�ltoztasson �t. �s h�t �n t�rt�netesen tele voltam s�r�l�sekkel. �gy lettem v�mp�r. Jane elhozott ide �s az�ta itt �lek. N�ha elk�ldenek dolgokat int�zni, de am�gy nem szoktam elmenni, csak ha vad�szok. De a sz�leimnek nem akartam elmondani, hogy mi t�rt�nt velem, hiszen val�sz�n�leg azt hitt�k volna, hogy teljesen meg�r�ltem. Ez�rt azt mondtam, hogy olasz orsz�gban �lek, de �k folyton azt k�rt�k, hogy l�togassam meg �ket. �s az t�nt a leg k�zenfekv�bb megold�s, hogy megrendezt�k a hal�lomat. �gy a sz�leimet nem kell azzal hitegetnem, hogy m�g �lek.
• �s mi�rt nem j�tt�l hozz�nk? Mi sz�vesen befogadtunk volna. – mondta Esme.
• Tartozom a Volturinak. �k mentettek meg, a hal�l tork�b�l. – mondtam mintha ez lenne a vil�g legnorm�lisabb dolga.
• �s milyen k�pess�ged van? – k�rdezte Carlisle.
• H�t els�sorban van egy bizonyos pajzsom, ami miatt sem Aro sem Edward nem tud a gondolataimban olvasni �s Jane sem tud a k�pess�g�vel k�nozni. �s ezen k�v�l m�g tudom haszn�lni a k�r�l�ttem l�v� egyes v�mp�rok erej�t.
• Egyes?
• Igen, egyes. De �n eddig m�g nem tal�ltam benne semmif�le logik�t. Egyszer�en valaki erej�t tudom haszn�lni valaki�t meg nem.
• �s k�z�l�nk most tudod haszn�lni valaki erej�t? – k�rdezte Jasper.
• H�t nem �rzem az �rz�seiteket �s a gondolataitokat sem hallom. Eddig l�tom�som sem volt, de ez nem jelent semmit. Az m�g lehet, hogy Alice erej�t tudom haszn�lni.
• �s mi�ta vagy v�mp�r?
• H�t olyan h�sz �ve kb.
• �rtem. – nyugt�zta v�laszom Carlisle. Edward m�g egy sz�t sem sz�lt mi�ta megl�tott, de tekintet�t folyton magamon �reztem.
• Sz�val akkor gondolom, nem fogsz vel�nk �lni, igaz? – k�rdezte Emmett.
• H�t nem val�sz�n�… - mondtam mire Em kiss� lelomboz�dott.
• Na �s mennyi ruh�d van? – Alice… mindig a legfontosabb dolgokkal t�r�dik.
• H�t a szob�mban van egy viszonylag nagy gardr�b, de a ti�d nyom�ba sem �r.
• Nem baj majd kihozunk ebb�l is valamit! - mondta Alice �s ber�ngatott engem �s Roset a szob�mba.
• �gy hi�nyozt�l! – mondta Alice m�r 3-adszor mi�ta r�szabadult a gardr�bomra. H�t a helyis�g k�r�lbel�l �gy n�zett m�r ki mintha valaki egy bomb�t robbantott volna ott. Alice �s Rose sorban hozt�k a ruh�kat, amit fel kellett pr�b�lnom �s k�zben �k is folyamatosan �t�lt�ztek.
• Tudom Alice ti is nagyon hi�nyoztatok nekem. Az eg�sz csal�dod. Tudod annyira j�, hogy v�gre van valaki m�s is, aki nem ember v�ren �l. A t�bbiek k�z�tt n�ha annyira m�snak �reztem magam.
• Mert m�s is vagy! De a m�ss�g nem azt jelenti, hogy rosszabb vagy n�luk csak azt, hogy nem vagy unalmas. – Jelentette ki Rose.
• K�ssz. – motyogtam. Rosalie nagyon meglepett ma. Amikor m�g Edwarddal voltam folyton ellens�ges volt velem. De most mintha teljesen m�ssal besz�ln�k, mint 20 �vvel ezel�tt.
• Rose! Ha nem haragszol megk�rdezhetem, hogy mivel �rdemeltem ki a kedvess�gedet?
• Nem �rtem mire gondolsz. – mondta mik�zben egy narancss�rga ujjatlan fels�t nyomott a kezembe.
• H�t arra, hogy r�gen mindig olyan t�vols�gtart� �s h�v�s volt�l velem.
• Ja, arra gondolsz. R�gen az zavart benned, hogy ember l�tedre t�l sokat tudt�l r�lunk. Nem voltam abban biztos… Pontosabban biztos voltam benne, hogy egyszer direkt vagy v�letlen, de el fog j�rni a sz�d �s akkor a titkunknak l�ttek volna. De most, hogy m�r te is v�mp�r vagy m�r nem f�lek ett�l. �s ezen k�v�l… �n sosem akartam az lenni, ami vagyok. Nekem annyira furcsa volt, hogy egy emberrel kellett k�z�sk�dn�m a testv�remen. – Na, ne! Ezt a t�m�t ker�lni akartam!
• �s mostan�ban hol laktok? – k�rdeztem terelve az Edward t�m�t.
• H�t pillanatnyilag Calgary-ban �l�nk, �szak Amerik�ban. – a v�lasz v�g�n�l �reztem, ahogy a szemem �jfeket�v� v�lik. Val�ban m�r vagy egy hete nem voltam vad�szni �s ez a sok izgalom most kihozta bel�lem.
• Ha megbocs�jtotok, �n most elmenn�k vad�szni. – mondtam �s eln�z�st k�r�en pillantottam a l�nyokra.
• Mi is megy�nk! – jelentett�k ki egyszerre.
• Annyira k�v�ncsi vagyok, hogy te hogy vad�szhatsz! – sik�tozta Alice.
• Pont �gy, mint b�rmelyik m�s veget�ri�nus v�mp�r. – mondtam. Nem �rtem mi ezen akkora nagy sz�m.
• �n meg arra lenn�k k�v�ncsi, hogy errefel� mi a v�laszt�k. – mondta Emmett. Emmett? Oh, sz�val m�r �k is itt vannak. Megfordultam �s az eg�sz Cullen csal�ddal tal�ltam magamat szemben.
• Ha nem lenne nagy probl�ma mi is szeretn�nk veletek menni – mondta Carlisle.
• Persze… Nem probl�ma. – mondtam �s elindultam kifel� a kast�lyb�l. Egy id� ut�n Carlisle vezetett minket (hiszen � m�r �lt itt �vekkel ezel�tt, tudja, hogy mi merre van). Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy legh�tul megyek Edward mellett, aki leg�jabb szok�s�val volt elfoglalva. Engem b�mult…