(Bella szemszöge)

Felmentünk a lépcsőn és Alice sorban az összes szobát megmutatta. Az utolsó szoba gondolom Edwardé volt. Mivel csak az ő szobáját nem láttam. Majd Alice megszólalt.
- Bella menj el megfürdeni, én pedig hozok neked ruhát mert biztos kezdesz fázni. A tiédet pedig hagyd itt kint, és a többieknek pedig szólok, hogy ne jöjjön most be senki ide. Edward pedig úgyse fog haragudni. - mondta 1000 wattos mosollyal. Mire én csak bólintottam és bementem, de utánam szólt.
- A szekrényben találsz törülközőt és köntöst. - mondta Alice.
- Köszönöm Alice.
Bementem a fürdőbe és megfürödtem és hajat mostam majd megszárítottam. Mikor kijöttem láttam a kanapén a ruhákat, amitől nem sok kellett hogy megőrüljek. Egy fehér csőnadrág, egy fekete térdig érő magassarkú csizma és egy fekete mélyen dekoltált felső. Gondoltam visszaveszem a régi ruháimat, de eszembe jutott, hogy Alice elvitte és átkoztam magam, hogy miért nem vittem magammal, ezért kénytelen voltam felvenni. Mikor kiléptem a fürdőböl, megláttam Edwardot amint valamit nagyon néz, és mivel nem akartam megzavarni ezért elkezdtem halkan kimenni, csak, hogy Alice berontott a szobába, mire Edward megfordult és meglátott.

(Edward szemszöge)

Éppen az üvegbe bámultam lyukat, miközben Bellát vártam, hogy kijöjjön, de nagyon elkalandoztak a gondolataim, és csak arra lettem figyelmes, hogy Alice ront be a szobába. Hirtelen megfordultam, és megláttam Bellát. Annyira csinos volt, hogy majd meg őrültem tőle. Ami először eszembe jutott, hogy mondanom kellene valamit.
- Nagyon csinos vagy. - mondtam mire Alicetől csak egy szemforgatás volt a válasz, de látomása támadt. Bella vámpír volt benne. Olyan gyorsan elfekedtek a szemeim és még talán sápadtabb is lettem. Már most sajnáltam Bellát amikor meghallottam a húgom gondolatát.
- Gyerünk Bella! VÁSÁÁÁÁRLÁS! - kiálltotta el magát.
- Menjünk. - mondta és elindultak le, de még egy aggódó pillantást vetett rám és mosolyt erőltetett az arcára. Mikor leértek, meggondoltam magam.
- Alice! Alice, jöhtek én is? - elment az eszem?
- Persze! JAAASPEEEEER! - húzta el szerelme nevét.
- Indulunk vásárolni és te is jössz!
- Ezért még számolunk Edward! - mondta.
Mikor végeztünk a vásárlással, Bella fáradtan ült be a kocsiba. Egyik kanyarnál az én vállmara került és mámor járta át minden porcikám és átöleltem a derekánál és csak néztem őt.
Hazaértünk és felébresztettem Bellát, mert Carlisle szólt, hogy itt az idő.
- Bella! Várj! ég ne feküdj le aludni, mikor elindult a szobája felé.
- Családi tanács. Valamit el kell mondanunk neked.
Mikor mindenki lejött, elérkezett a legnehezebb pillanat és megszólaltam.
- Bella a te választásod lesz, hogy miután hallod az igazságot eldöntsd, hogy még mindig maradsz-e. Bella... mi... vámpírok vagyunk... - mondtam ki a végítéletet. Majd szólásra nyitotta a száját és...