34. fejezet
(Alice szemszöge)
Nagyon hosszú volt az út. Illetve vámpírszemszöggel egyáltalán nem volt hosszú, csak most nekem. Hiszen rengeteg időt töltöttünk utazással, előtte pedig a legény és leánybúcsú miatt nem lehettünk együtt Jasperrel, és bár tény, hogy nagyon jó volt mindkét buli, de nem vagyok hozzászokva a Jasper megvonáshoz, igazából nem is akarok hozzászokni. Sokkal jobb minden, hogyha a közelemben van.
- Min gondolkozol ennyire, Édesem? – szakított ki Jasper gondolataimból.
- Még fél perc és meglesznek a bőröndjeink – súgtam oda, hogy eltereljem a figyelmét a valódi gondolataimról. Nem akarom, hogy kinevessen amiatt, hogy alig bírok távol maradni tőle, akár csak egy kicsit is.
(Alice szemszöge)
Nagyon hosszú volt az út. Illetve vámpírszemszöggel egyáltalán nem volt hosszú, csak most nekem. Hiszen rengeteg időt töltöttünk utazással, előtte pedig a legény és leánybúcsú miatt nem lehettünk együtt Jasperrel, és bár tény, hogy nagyon jó volt mindkét buli, de nem vagyok hozzászokva a Jasper megvonáshoz, igazából nem is akarok hozzászokni. Sokkal jobb minden, hogyha a közelemben van.
- Min gondolkozol ennyire, Édesem? – szakított ki Jasper gondolataimból.
- Még fél perc és meglesznek a bőröndjeink – súgtam oda, hogy eltereljem a figyelmét a valódi gondolataimról. Nem akarom, hogy kinevessen amiatt, hogy alig bírok távol maradni tőle, akár csak egy kicsit is.
- Ez remek, már alig várom, hogy odaérjünk – vidult fel az arca.
- Én nemkülönben – mosolyodtam el én is.
Gyorsan összeszedtük a csomagjainkat, majd fogtunk egy taxit és egyesen a szállásunkra mentünk, ahol szobát foglaltam. Amikor odaértünk pontosan olyan volt, ahogyan a látomásomban is láttam. Kellemes, családias hangulatú, zöld övezetben fekvő fogadó. Tökéletes egy szerelmespárnak, még akkor is, hogyha az a pár éppen vámpír. Bementünk, és én azonnal a portához siettem, ahol elintéztem a papírmunkát, majd felvettem a kulcsunkat. Jasper eközben körbenézett a szállásunk területén, és elégedett mosollyal az arcán tért vissza. Felvette a csomagjainkat, én pedig mutattam az utat a szobánk felé. Az első emeleti lakosztályok egyike volt a miénk. Gyorsan kinyitottam az ajtót, Jasper pedig besietett a bőröndökkel, mintha nagyon nehéz terhet cipelne éppen. Fent kellett tartanunk a látszatott, miszerint érezzük néhány ilyen kis csomag súlyát.
- Állj, be ne gyere – szólt rám szigorúan, mire én csak értetlenül néztem rá.
- Át kell emelnem téged a küszöbön – szökkent elém, majd felkapott és bevitt a szobába. – Isten hozta a nászutas lakosztályban, Mrs. Hale – búgta szerelmem kihívóan.
- Boldog vagyok, hogy itt lehetek önnel, Mr. Hale – mosolyodtam el.
- Akár csak én – mondta még, majd szenvedélyesen megcsókolt. Én pedig a lábammal belöktem az ajtót.
Többet nem foglalkoztunk a társalgással, sokkal inkább érdekelt, hogy elérkezett a nászéjszakánk. Végre, már olyan régóta vártam erre a pillanatra. Nem mintha nem lettünk volna már együtt, de ez az együttlét mégis csak különleges. Hiszen ez az első alkalom, amikor házastársakként vagyunk együtt.
Jasper finoman a hatalmas franciaágyra fektetett, majd ledőlt mellém. Hosszú perceken keresztül csak csókoltuk egymást, nem érdekelt, hogy zihálunk, az sem, hogy esetleg valaki meghallhatja a sóhajainkat. Egyszerűen csak vele akartam lenni, most csak ez számított. Kicsit remegő kezekkel nyúltam az ingje gombjai felé, különös volt, hogy megremegett a kezem, hiszen már számtalanszor bejárták az ujjaim ezt az utat. Viszont a kis megszeppenésem hamar elillant, és bátran folytattam a megkezdett tevékenységet. Pillanatok alatt megszabadítottam szerelmemet az ingjétől, és végre elértem tökéletes felsőtestét. Jasper sem tétovázott tovább, azonnal megkereste a felsőm alját és egy határozott mozdulattal levette rólam, majd a nyakamat és a mellkasomat vette célba ajkaival. Meg sem állt egészen a köldökömig, ami körül érzéki köröket írt le a nyelvével. Pontosan tudta, hogy attól majd meg őrülök. Nagyon érzékeny volt a bőrömnek az a része, úgyhogy halk nyögéssel adtam tudtára, hogy abba ne hagyja. Eközben az egyik kezével megtalálta a combom belső felét, és finoman simogatni kezdett. Nem tudom, hogy mióta kényeztethetett már, de amikor legközelebb feleszméltem már csak a fehérnemű volt rajtam. Épp úgy, ahogy a férjemen is. Egy pillanatig elszégyelltem magam, hogy én semmit sem adok, csak kapok egész idő alatt, úgyhogy egy gyors mozdulattal a hátára gördítettem szerelmemet és most én kerekedtem fölé. Szenvedélyesen megcsókoltam, majd megpusziltam az arcát, és lágyan megharaptam a fülcimpáját, ezután pedig a nyakán és a mellkasán írtam le lassú, izgató köröket a nyelvemmel. Amikor elértem az alsóját, egy határozott mozdulattal felrántott magához, és azonnal fölém gördült. Egy szempillantás alatt megszabadított a melltartómtól, majd a falatnyi bugyimtól is, én pedig ugyanezt tettem az ő nadrágjával.
- Szeretlek – súgta a fülembe, majd finoman belém hatolt. Hogyha lehetséges, akkor még annál is gyengédebb volt, mint amikor először szeretkeztünk.
- Én is szeretlek – súgtam a fülébe, majd lassan mozgatni kezdtem a csípőmet, Jasper pedig felvette az általam diktált tempót.
A kezdetben lassú mozgásunk egyre szenvedélyesebb lett, és a sóhajaink időközben kéjes nyögésekké váltak. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam szerelmemet, majd átfordítottam a hátára úgy, hogy a testünk egy pillanatra sem vált el egymástól. Kedvesem először döbbenten nézett rám, de amikor felültem az ölében, és lágy csípőringató mozdulatokba kezdtem, azonnal elfelejtette a váratlan mozdulatsort, és újra átadta magát a mindent elsöprő szenvedélyünknek. Néhány pillanatig csak a combomat simogatta, de legnagyobb örömömre nem érte be ennyivel, és kis idő múlva a kezei elindultak a hasamon át fel egészen a melleimig, amiket gyengéden megmarkolt, ezzel újabb nyögdécselésre ösztönözve engem. Éreztem, hogy a gyönyör hamarosan a hatalmába kerít, de meg akartam várni szerelmemet is. Majd együtt. Nem is kellett sokáig várnom, mert néhány pillanat múlva Jasper hátravetette a fejét, és abban a pillanatban én is átadtam magam az élménynek. Miután átéltem életem eddigi legtökéletesebb szeretkezését, fáradtan hanyatlottam kedvesemre, aki azonnal szorosan magához ölelt.
- Ez… egyszerűen… hihetetlen… volt – zihálta Jasper, én pedig felnéztem rá, és apró csókot leheltem az ajkaira.
- Igen, szerintem is – motyogtam a mellkasába.
Elgondolkodtam rajta, hogy esetleg le kéne gördülnöm szerelmemről, hogy ő is lélegzethez jusson, de hirtelen átkarolta a derekam az egyik kezével, a másikkal pedig simogatni kezdett.
- Nagyon jó helyen vagy itt, ahol vagy – súgta a fülembe.
- Ezt meg honnan tudtad? Mármint, hogy mire készültem? – kérdeztem döbbenten.
- Bizonytalan voltál valamiben, úgyhogy sejtetem, hogy min gondolkozol – adta meg a választ. – Így gondoltam, hogy inkább majd én döntök helyetted.
- Jól tetted – néztem fel rá, és nyomtam egy puszit az ajkaira.
Az ártatlan kis csókunk a végén igen szenvedélyesre sikeredett, és ott folytattuk, ahol nemrég abbahagytuk. Csodálatos volt az egész. Bár elég sokáig leragadtunk a szobánkban, mert már két napja tartott a nászutunk, amikor legközelebb ruhát vettem fel. Na nem, mintha bántam volna. Sőt. Kifejezetten tetszett ez a tevékenység.
- Fel kéne kelnünk – állapítottam meg kedvesem karjaiban.
- Biztos? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hát nem ártana látni is valamit Londonból, vagy téged nem érdekel? – kérdeztem mosolyogva.
- Dehogynem, éppen ezért fogunk mindent megnézni hamarosan.
- Hamarosan? – húztam fel ezúttal én a szemöldökömet.
- Igen, tudod a látszat kedvéért rendeltünk fel ételt a szobánkba, ami mindjárt ideér, és még egy darabig maradnunk kéne, hogy úgy tűnjön, mintha reggeliztünk volna – mondta komolyan.
- Igazad van – bólintottam rá. Valóban, mostanában nem is foglalkoztam a látszattal. Könnyű volt megfeledkezni az ilyesmiről, hiszen általában nem szoktunk szállodában megszállni.
A reggeli nem is váratott magára sokáig, mert egy perc múlva kopogtattak az ajtón, Jasper pedig egy szempillantás alatt ott termett, és elvette a tálcát, meglehetősen nagylelkű borravalót adva a pincérnek, aki nem győzött hálálkodni. Miután becsukta a szoba ajtaját azonnal mellettem termett és szélesen elvigyorodott.
- Jó étvágyat – mondta lágyan.
- Köszönöm – mosolyogtam rá, majd megfogtam a tányért, és a mosdóhoz siettem vele, miután elintéztem a reggelinket visszamentem szerelmemhez, aki az ágyon heverészet.
- Gyors voltál – vigyorodott el.
- Hát, éhes voltam – mondtam komolyan.
- Rendeljek még reggelit? – ült fel és már indult is, de megállítottam.
- Nagyon vicces vagy, Jasper – csóváltam meg a fejem.
- Tudom, hogy az vagyok, de Emmett mellett nehéz érvényesülni – forgatta meg a szemeit. – Szóval, hova megyünk ma?
- Mit szólnál, ha megnéznénk a palotát, és a Big Bent? Utána pedig elmehetnénk egy kicsit sétálni a Sohóba, hogyha neked is van kedved – ajánlottam.
- Tetszik a terv, menjünk – mondta határozottan, majd fél percen belül útra kész állapotba hozta magát. – Indulhatunk.
- Még nem mehetünk, én még nem vagyok készen – mondtam ellentmondást nem tűrve.
- De hiszen fel vagy öltözve – nézett rám értetlenül.
- Valóban, de még a hajamat is meg kell csinálnom, és meg kell találnom a megfelelő kiegészítőket is. Nem mehetek akárhogyan ki az utcára, hiszen tetszenem kell neked. Gondolj csak bele, hogy mi lesz, hogyha egy kósza vámpírlány elcsábít – mondtam tettetett aggódással.
- Oh, hát ebbe bele sem gondoltam. Akkor jobb lesz, hogyha itthon hagylak, és egyedül megyek, hogy a nők hozzám merjenek szólni – bólogatott hevesen, de aztán nem bírta tovább és elnevette magát.
- Ez nem vicces – duzzogtam.
- Te sem voltál az – mondta ő is durcásan.
A kis „házastársi civódásunkból”, hogyha lehet egyáltalán annak nevezni a végén hatalmas nagy csókcsata lett, és félő volt, hogy soha nem fogunk kimenni többé ebből a szobából, de végül csak sikerült elindulnunk. Viszont egy másodperc sem telt el úgy, hogy ne értünk volna valahogy egymáshoz. Tényleg olyanok voltunk, mint a friss házasok, mármint emberi értelemben, egyszerűen nem tudtunk betelni egymással, és vámpír mivoltunk miatt ezek az érzelemhullámok inkább csak még erősebbé tették a nászút élményét.
- Hát kint vagyunk – sóhajtott fel, amikor kiléptünk a kapun.
- Miért talán nem volt jó velem? – kérdeztem kicsit csalódottan.
- Dehogynem, Édes, csak tudod, nekem van szerencsém élvezni a te és az én érzelmeimet is, és hát, hogyha nem próbáljuk meg kordában tartani a vágyainkat, akkor azt hiszem, hogy akár a következő egy évtizedre is bőven elegendő szenvedélyt tudnánk gerjeszteni magunk körül. Egyébként nem tudom, hogy mennyire hallottad a szállásunkon zajló eseményeket, de hála nekünk már két napja több pár is nagyon jól érzi magát, ha érted, hogy mire gondolok.
- Ez egy jó dolog – mosolyogtam rá.
- Valóban az, csak, hogyha nem kerülünk ki az ördögi körből, akkor annyira átjárnak az ilyesfajta érzelmek és vágyak, hogy soha többé nem jut ki senki a Róka és Libából – mondta komolyan, én pedig felnevettem. – Szerinted ez vicces? – kérdezte döbbenten.
- Látnod kellene az arcodat, ahogy ezt mondtad – kuncogtam tovább. – Mintha ez a világ legszörnyűbb dolga lenne. Lazíts egy kicsit, Szerelmem. Legalább minden pár jól érzi magát – legyintettem.
- Végül is igazad van, két hét múlva elmegyünk, és addig is ki akarok élvezni veled minden egyes pillanatot. Egy kis érzelmi túlfűtöttség nem árthat meg senkinek – bólintott rá.
- Ez a beszéd, ezt már szeretem – mosolyogtam rá. – Akkor irány a palota? – kérdeztem lelkesen.
- Igen, menjünk – bólintott rá szerelmem. Majd felajánlotta a karját, amit én boldogan elfogadtam.
Csodálatos napunk volt. Először megnéztük a palotát, ahol ráadásként volt szerencsénk látni egy őrségváltást is, ami hihetetlenül megszervezett, és precíz volt. Elképesztő látványt nyújtott. Ezután átsétáltuk egészen a Big Ben elé, és körbe is jártuk az egészet. Nagyon tetszett a látvány. Sokszor láttam már képeken ezeket a helyeket, de élőben azért egészen más volt az élmény. Amikor pedig a Sohóhoz értünk szó szerint megkukultam. Az a rengeteg hangulatos bár, és étterem, az előkellő boltok, amiknek már csak a látvány is majd megőrjített. Hát még, amikor Jasper felajánlotta, hogy térjek be néhány helyre, ami tetszik. Na jó, talán kicsit elragadtattam magam, mert a néhány boltból legalább harminc lett, de olyan dolgok voltak, és olyan áron, hogy egyszerűen nem voltam képes otthagyni őket. Vettem magamnak néhány pár cipőt, meg egy pár új táskát, némi fehérneműt, és ruhát, na meg, ha már ott voltam, akkor vettem néhány apróságot Esmének, és Rosalie-nak is. Miután kitomboltam magam, elindultunk vissza a szállásunkra. Szegény Jasper legalább húsz szatyrot cipelt, de egyáltalán nem nézett ki úgy, mintha bánná.
- Ne vigyek valamit? – kérdeztem kedvesen.
- Ugyan már, ez nem súly, kicsim – rázta meg a fejét szerelmem. – Egyébként is az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat – tette még hozzá.
- Akkor holnap te választasz programot – ajánlottam fel. Ma minden az én kívánságom szerint zajlott, úgyhogy holnap neki kell döntenie.
- Rendben – mosolyodott el szerelmem.
Nem sokkal ezután vissza is értünk a szobánkba, ahol gyorsan elpakoltam a csomagokat, amiket ma vásároltunk, majd ott folytattuk a nászutunk legfontosabb programját, ahol abbahagytuk.
|