A Cullen házban vártuk  Bellára. Az a kis szörny amit a szíve alatt hordott és teljesen tönkre tette most akar világra jönni… Mi lesz vele? Vajon meghal? Neeeee! Csak azt nee!!

- Jacob!!! – kiáltott rám Edward – Nem lesz semmi baja!! Nem fog meghalni! – mondta, de ő is kételkedett a saját szavában.

- Áááááááááááá  – jött az óriási sikoly az emeletről. Bella… gondoltam magamban kétségbe esve. Edward felszaladt az emeletre. 

Pár perc múlve a sikolyok megszűntek. Mi történhetett? Vajon… Neeeem az nem lehet!! Az nem történhetett meg. Edward még úgy 5 percet maradt az emeleten és lejött. Arcán láttam örömöt és fájdalmat is.

• Mi történt?
• A gyerek megszületett, Bellát megpróbáljuk átváltoztatni, Carlisle mindjárt lejön Renesmee-vel.
• Szóval lány… Miért nem lehet egyszerűen Nessi? A Renesmee túl hosszú.
• Nessi? Hát nem tudom… Oké tetszik egész jó.  -  mosolygott fájdalmasan

És akkor megjelent Carlisle kezében a kislánnyal. Ilyen gyönyörű teremtést még életemben nem láttam. Megfagyva néztem. Gyönyörű vörös haja van, fehér bőre, csokoládé szemei…

• Jacob?- szólt Carlisle
• Azt hiszem… Bevésődött Renesmee-be… - Mondta Edward és én azt hiszem igaza van. Nessi lett a bevésődésem. Bella mintha nem is létezett volna anbban a pillanatban amikor megláttam, mintha nem is szerettem volna soha életemben ezelőtt senki mást ezen kívül a csodálatos jövevényen kívül. Mintha csak ő kö9te a földhöz, az én dolgom lesz megvédeni egész életében amig csak szeretné vagy akár több is lehet…
• Elég Jacob!! –szólt Edward - ne fantáziálj.
• Én… Én nem is tudom – mondtam fagyottan miközben még mindig azt a kislányt néztem. – Bocs.

Nagyon értelmes lénynek nézett ki, nem olyan volt mint egy újszülött hanem inkább mint egy egy éves. Volt foga – mit is vártam…, haja is volt rendesen.

• Jacob megtennél valamit Nessinek? – kérdezte Carlisle, pedig a választ biztos tudta.
• Bármit…
• Menj el kérlek a boltba Esmé-vel és vegyetek pár ruhát pelenkát meg minden ilyesmit.
• Persze. – Válaszoltam mire Esme már kint is volt az udvaron és engem várt.

Elindultam kifelé és beszálltam az autóba. 

Pár perc múlva már ott is voltunk Port Angeles-be. Egy Baby Butik nevű hely előtt parkoltunk le és be is mentünk. Esme kivett két kocsi és az egyiket odaadta nekem hogy én toljam. Az övé már tele volt mindenféle ruhával mikor megjelent Alice.

• Csak nem gondoljátok hogy engem kihagyhattok?
• Bocs Alice, Carlisle minket küldött és el is felejtettük hogy te is jönnél. – Szól Esme mire Alice egy nagyot fintorgott. Köhögéssel próbáltam leplezni a nevetésemet. Nem igazán sikerült.
• Alice választanál Renesmee-nek egy ágyat? – kérdezte Esme Alice szeme pedig a semmibe meredt majd nagy mosollyal áttáncolt az üzlet végébe és kiválasztotta a megfelelő ágyat.
• Ez lesz a megfelelő! – mondta mikor elég közel értünk, beszéde inkáb éneklésnek hatott.

Egy nagyon szép, - bár nekem egy kicsit lányos – fából készült, baldahinos ágy mellett állt, piros ágytakarója volt, a baldahinon pillangók voltak és talán egy olyan kicsi lánynak talán nagy lenne.

• Nem túl nagy neki? Mármint hogy még csak most született nem túl komoly hozzá ez az ágy? – Alice perzselő tekintetet küldött felém majd megszólalt:
• Tudom hogy mi lesz jó neki. Tudom hogy fontos neked de ő gyorsan fejlődik.
• Oké… - mármint gyorsan fejlődik? Nagyszerű!
• Minden megvan? – kérdezte Esme
• Nem még nem!! – szaladt oda Alice egy fogashoz amit eddig nem is láttam. Egy aranyos világoskék ruhát akasztott le róla. – Most van meg minden!! – tette bele a kosárba.
• Akkor induljunk! – mondta Esme, majd kifizette a cuccokat. Nem tudom mennyit fizettünk, nem is törődtem vele de nagyon úgy tűnik hogy sokat. Már száguldottunk is hazafelé.

Az elkövetkezendő három napban megpróbáltam a lehető legtöbbet tölteni a Cullen házban, főleg ezzel a kis csodával, Nessivel.

Egyszer csak mindenki izgatott lett és szóltak hogy maradjak lent Renesmeevel. Beleegyeztem de nem tudtam hogy mi történik. Felszaladtak az emeletre. Edward ment fel utoljára. Talán kezd felébredni? Edward bolintott és én meg mosolyogtam.

• Akkor én most elmegyek sétálok egyet Nessivel
• Menjél az úgy a legbiztonságosabb.

Bementem vele az erdőbe és megmutattam neki a tájat. Már félúton jártuk visszafelé mikor megéreztem az idegen vámpírszagot. A ruhám elszakadt de mielőtt átváltoztam volna mondtam Nessinek hogy menjen hátrébb és ha átváltoztam másszon fel rám. Szerencsére egyből felfogta. Belém kapaszkodott és már rohantunk is a Cullen ház felé. Mikor odaértünk Carlisle állt az ajtóban odajött hozzám és levette a hátamról Nessit én meg.

• Bella és Edward elmentek vadászni az erdőbe. Bella szagát nem ismerted föl… - modta mire én felhorkantam. – menj mond el a farkasoknak.