2. fejezet - A falka akarata
Mire közelebb értemhallottam Sam gondolatait amint arról töpreng hogy hol lehetek.
- Itt vagyok. – szóltam neki gondolataimban.
- Hállelúja Jacob Black is csatlakoziok hozzánk.
- Nagyon vicces Sam, most valami komolyat akarok közölni. – gondoltam határozottam
- Na halljuk! – unszolt Seth.
- Seth!! – förmedtünk rá gondolatban.
- Na szóval Bella vámpír lett. Nem lehett megmenteni. Belehalt volna a szülésbe. Szeretném ha nem támadnánk meg őket.
Mire közelebb értemhallottam Sam gondolatait amint arról töpreng hogy hol lehetek.
- Itt vagyok. – szóltam neki gondolataimban.
- Hállelúja Jacob Black is csatlakoziok hozzánk.
- Nagyon vicces Sam, most valami komolyat akarok közölni. – gondoltam határozottam
- Na halljuk! – unszolt Seth.
- Seth!! – förmedtünk rá gondolatban.
- Na szóval Bella vámpír lett. Nem lehett megmenteni. Belehalt volna a szülébe. Szeretném ha nem támadnánk meg őket.
- Miért ne? Megszegték a szerződést? – gondolta Paul.
- Azt most fogom mondani.De akkor is szükséghelyzet volt. És hogy miért ne támadtjuk meg őket? Mert fontosak nekem. Főleg a kislány.
- Ember!! Bevésődtél egy vámpírba? – gondolta Quil.
- Igazából fél-vámpír és igen bevésődtem.
- Jake nem mehetsz oda többet!! – gondolta eréjesen Sam – sőt senki nem mehet oda többet!!!
- Na de Sam!! A bevésődés szent nem tehetsz ellene semmit! Én is akarok oda menni! – állt ki mellettem Seth, hiszen ő is nagyon jóban volt a Cullenekkel.
- Igaza van én menni fogok amíg úgy tartja kedvem! Nem tudsz megállítani! – használtam Sam ellen az alfai hangom.
- Most még ÉN vagyok az alfa! Én mondom meg mit csinálj Jacob Black! Nem szegülhetsz ellen az akaratomnak!
- Miért? Én vagyok az akinek a helyeden kellene lennem! Nem akarokl a helyedre épni de tehetném! Amikor csak akarom! Úgyhogy most én úgy döntök hogy elmegyek hozzájuk akkor el is megyek!! Nem tudsz megállítani.
Aztán elrohantam. Berontottam a La Push-i házunkba és onnan be a szobámba.
- Szia Jacob!- köszönt apám mikor látta hogy egy óriási táskéba pakolom az összes ruhámat.. – Hová készülsz? Nem is akartál szólni?
- A Cullenekhez megyek és nem tudom mikor jövök vissza.
- Mi az hogy nem tudod mikor jössz vissza? Szükségem van rád Jake!!
- Majd Sue segít nekem… nekem mennem kell.
- Mi lett veled? Három napja egyfolytában boldog vagy, és most meg csak úgy itthagynál dühödben? Mit tettek veled?
- Tudod amikor átváltoztam vérfarkassá… Akkor azt mondták hogy bevésődéssel választunk magunknak párt. Azt is mondták hogy bárki lesz nem avatkoznak bele! Mégis ezt teszik! Nem hagynak ÉLNI!!
- Mégis miről beszélsz Jake? Ki a szerencsés? Mikor mutatod be? – és akkor elsápadt – a vámpír kislány… Hát ezt nem haggyák? Jacob nem mehetsz oda! Ezt most én mondom! Az apád! Ellenszegülsz?
- Igen ellenszegülök! Azt mondtátok hogy nem avatkoztok bele! Most mégis ezt teszitek! Én most megyek!
Montem volna ha nem állja el az utamat a tolókocsijával apám.
- Nem! Nem mész sehova! Megtiltom!
- Nem, nem tiltod meg!
Elléptem mellette és már az erdőben is futottam ember alakban. Távolból hallottam a falka üvöltését, de utánam nem jöhettek mert már átléptem a határvonalat. Eltöprengtem út közben azon hogy mit kezdjek az életemmel hogyha Nessi majd nem akar velem lenni…
Olyan gyorsan futottam még így is hogy pár perc múlva odaértem a házhoz. Mindenki a nappaliban volt. Még Bella is. Én mikor megláttam megtorpantam a küszöbön.
- Gyere csak Jacob, nem harapok… - mondta majd nevetett saját viccén, de csak ő nevetett.
Beljebb léptem és láttam Nessit amint Emmettel játszik. Egyből elmosolyodtam és megnyugodtam… Egy kicsit.
|