(Carlisle szemsz�ge) 

Minden az �n hib�m!

R�g meg kellett volna besz�lnem Esm�vel ezt a dolgot. Legal�bb akkor, amikor kider�lt. Szabads�got vettem ki, �jjel-nappal itt �l�k mellette. H�rom napja nem �bredt fel. Kezdek agg�dni. A sz�ve ugyan dobog, de…

A gyerekek kint vannak a szoba el�tt. N�ha elcs�pek egy-egy mondatot a besz�lget�s�kb�l.

-Milyen �llapotban van?-k�rdezte Bella agg�dva.

-El�gg� em�szti mag�t. Amire, m�r nem az�rt, de megvan minden oka.

-Na de Jasper!-fakadt ki Rosalie.-Ez most nem a legalkalmasabb id�pont arra, hogy Carlisle-t hib�ztasd, nem gondolod?

-Szerintem Jaspernek is van egy kis igaza, Rose-sz�lt bele a vit�ba Emmett.

-Szerintem meg nincs-v�gott vissza Rose.

-Mi�rt, te m�gis kit hib�ztatsz? Esm�t? Vagy te ink�bb od�ig visszam�sz, hogy „ha Bella nem j�tt volna…”-g�nyol�dott Jasper.

-De Bella j�tt, �s ez nem az � hib�ja. Maximum abba vagyok hajland� belemenni, hogy �n…-suttogta Edward.

-Fejezz�tek m�r be, az Isten szerelm�re!-fakadt ki Alice, majd suttog�ra fogta a hangj�t, de ha hegyeztem a f�lem, �gy is j�l hallottam mindent.-Esme nem fog fel�bredni a k�m�b�l. Holnap ilyenkorra m�r teljesen le�ll a sz�ve. Hogy Esme vel�nk maradj�n, csak egyf�lek�ppen lehets�ges. �s ezt a dolgot Carlisle-nak kell rendbe hoznia. �s ezt ti is pontosan olyan j�l tudj�tok, mint �n, �gy nincs �rtelme arr�l vit�zni, kinek a hib�ja.

Mindenki d�bbenten hallgatta v�gig Alice monol�gj�t. Ekkor egy halk h�pp�g�st hallottam meg, ami Alice-t�l sz�rmazott.

-Carlisle, �n hazaviszem Alice-t. Asszem nem tesz j�t neki a k�rh�zi leveg�. Sz�ks�ge van egy kis pihen�sre, hogy le tudjon nyugodni-j�tt oda Esme �gy�hoz Jasper.

-Rendben, menjetek csak-pr�b�ltam j�zanul gondolkodni, de nem ment. Jasper �rz�kelte ezt, �s k�ld�tt egy nyugalomhull�mot.

-K�sz�n�m-megpr�b�ltam r�mosolyogni, de nem tudtam elfordulni a feles�gemt�l.

-Nincs mit-v�lasozlta, �s elindult az ajt� fel�, de p�r l�p�s ut�n visszafordult.-Mindent hallott�l, igaz?

B�lintottam.

-Akkor…viszl�t Carlisle. �s ne felejts el n�ha „aludni”- vonult ki v�g�rv�nyesen a szob�b�l. A szemem sark�b�l m�g l�ttam, ahogy gyorsan f�lm�ri Alice lelki �llapot�t, majd ideg�sszeroppan�st morogva �vatosan f�lemelte, majd hazavitte. A t�bbiek kint maradtak, de �reztem (�s gyan�tom, ezzel nem voltam egyed�l), hogy Jasper t�voz�s�val egyenesen ar�nyosan j�n a p�nik. 

(Jasper szemsz�ge) 

Szeg�ny Alice! Szeg�ny Esme! Szeg�ny Carlisle! J�, tudom, hogy Rosalie ellen �t t�madtam, �s  �gy is gondolom, de att�l m�g sajn�lom. Nem tudom, mi lenne velem, ha Alice balesetet szenvedne…

Hazahoztam Alice-t a k�rh�zb�l, majd letettem az �gyra. Gondoltam, �lomba s�rja majd mag�t, de � ink�bb a Jekyll �s Hyde-b�l a Sose s�rhatsz, ha f�j c�m� dalt dudor�szta. Mint mostan�ban el�g gyakran. Sz�val kimentem, csin�ltam neki egy kis te�t, �s mivel nem akartam er�szakoskodni a k�pess�gemmel, j� szorosan hozz�b�jtam, �s elkezdtem Alice f�l�be suttogni:

„Eg�sz aranyl� d�lut�n

csak szelt�k a vizet,

k�t �gyetlen, par�nyi kar

buzg�n evezgetett,

k�szk�dtek a korm�nnyal a

par�nyi kis kezek.” 

Ezek ugyanis az Alice Csodaorsz�gban kezd� sorai. Ha norm�lisan akartam pozit�v ir�nyba terelni az �rz�seit, mindig ezt mondom neki, ut�na v�laszt egy mes�t, �s azt meg elmes�lem.

-Mi lesz a mai mese?-k�rdezte Alice. M�ris kicsit t�bb �let volt benne, mint az el�bb.

-Mit szeretn�l hallani?-k�rdeztem vissza.

-Monjuk…A kis gyufa�rusl�ny?

-Akkor legyen az.

�s elkezdtem mes�lni. M�g csak a m�sodik gyuf�n�l tartottam, de Alice m�r az igazak �lm�t aludta. �n pedig adtam egy puszit az arc�ra, �s kimentem, hadd aludjon.