(Renesmee/Nessie szemszöge) 
 
A nap lassan bicegett az égre. Fénye bevilágított Forks sötét, titkokkal teli városát.  
A szobámban ücsörögtem, és szemeimmel az erdőt kémleltem.  
Anyát elrángatta Alice vásárolni, apa pedig a nappaliban TV-zett.  
Nincs kedvem a társalgáshoz, valami furát érzek.. olyan hiányérzetem van.  
 
Mintha nem lennék teljesen egybe. Hiányzik belőlem valami, de nem tudom megmondani, hogy mi.  
Bármennyire is töröm, a fejem nem tudok rájönni, hogy mire vágyok.  
Halk kopogás hallatszott az ajtómon. 
 
- Szabad – sóhajtottam. 
- Szia Nessie – köszönt Jake. 
Az én szívemben pedig melegség áradt szét, mintha újból én lennék, kiegészültem. Ismét egy teljes egészet alkottam. 
 
- Szia Jacob – mosolyogtam szélesen. 
- Mi újság kislány? 
- Csak a szokásos – vontam meg a vállam. 
- Aha.. az jó.. – huppant le az ágyamra. 
Az ágyamhoz sétáltam, és leültem Jacob mellé.  
- Mi a baj? – kérdeztem 
Ő erre csak megrázta a fejét, de nem hittem neki. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben.  
Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, csak bámultunk ki a fejünkből. 
Végül Jake megtörte a csendet. 
- Mit szeretnél ma csinálni?- kérdezte ragyogó szemekkel. 
- Hm.. nem is tudom.. – gondolkoztam. 
 
Majd a következő pillanatban, amikor kinyitottam a szemem Jacob arca pár milliméternyire volt az enyémtől.  
De közelsége nem zavart, sőt roppant megnyugtatott. Mélyeket lélegeztem mámorító illatából.  
 
Érdekes a család összes tagja mindig azt mondja, hogy a vérfarkasok büdösek. Jake illata mégis a legkülönlegesebb illat volt számomra. Mintha csokis süti- rózsa- és a világ legjobb illatú parfümét kevertük volna össze, és egy különleges- egyedi illatot kaptunk volna.  
Vártam, hogy mit fog lépni Jacob.. de pont azt cselekedte, amire a legkevésbé számítottam.  
 
Kezei felsőtestemre vándoroltak, és csikizni kezdett ahol csak ért.  
Hatalmas kacagásba törtem ki, és Jacob arcán is széles vigyor foglalt helyet.  
Rúgtam – kapálództam, míg nem az éjjeli szekrényemről a földre hullt a lámpa..és Jake férfiassága is kisebb- nagyobb kárt szenvedett rúgásomtól.  
 
Könnybe lábadt szemmel feküdt el ágyamon. Én pedig egyből fölé hajoltam, és késztetést éreztem, hogy kezem végig húzzam arcán, de nem tettem. Helyette karját simogattam.  
 
- Jake, Jake.. jól vagy? – kérdeztem  
- Nem, nagyon fáj.. – sajnálkozott. 
- Én nem akartam.. 
Nem tudom mi ütött belém, de fejem mellkasára hajtottam, és átöleltem. 
Ő kihasználva a helyzetet felém emelkedett, így most én kerültem alura.   
- Hééé – sikítottam fel – Azt hittem majd belehalsz a fájdalmadba- nevettem. 
Jacob visszafordult, és a mellkasára vont. Arcát a hajamba temette, és hátam cirógatta.  
Fáradtnak éreztem magam. De legfőképp nem értettem a bennem kavargó érzéseket. Soha nem tapasztaltam még ehhez foghatót. Egy kis időre meg akartam szabadulni ezektől.. „eszméletet veszteni” így hagytam, hogy egy álomvilágba repülhessek. 
 
 
Mikor felébredetem Jacob nem volt mellettem. Meglepődve néztem hűlt helyét. 
Nem tudtam mire vélni, hogy nem volt mellettem. Éhes voltam, de vadászni nem volt kedvem így erőt vettem magamon és lesétáltam a nappaliba, de a konyha ajtajánál megtorpantam, ugyanis halk veszekedés hallatszott ki. 
 
- El kell neki mondanunk – hallottam Jacob feszült hangját. 
- Nem, még nem értené meg – mondta apa. 
- De itt az ideje –ellenkezdett Jacob 
Majd mindketten egy szerre kérdezték: - Bella?  
Nem vártam meg anyám válaszát, beléptem a konyhába. 
- Megtudhatnám, miről van szó? – kérdeztem indulatosan.