Mikor felkeltem, m�g mindig egyed�l voltam. A takar�mat �s a p�rn�mat el�ztatta a sok k�nny, amir�l azt hittem, hogy soha t�bb� nem fog el�llni. De elaludtam, �s ezzel bel�ptem abba a bizonyos semleges z�n�ba, ahol semmit sem �reztem.
A kezeim k�z�tt m�g mindig ott volt a lev�l, melyet Elizabeth hagyott r�m. Soha nem voltam az a fajta, aki nem meri elolvasni az ilyeneket, vagy addig halogatja, ameddig csak tudja. Jobban szerettem mindig t�lesni az ilyen dolgokon, hab�r tudtam, hogy val�sz�n�leg a gy�sz �s a f�jdalom v�gk�pp �sszeroppant.
Fel�ltem az �gyon �s betakartam magamat. �vatosan sz�thajtogattam, �s olvasni kezdtem.
 
Dr�ga, egyetlen kisl�nyom!
Tudom, hogy meglep, ami�rt �gy sz�l�talak, de onnant�l fogva tudtam az igazs�got, hogy el�sz�r megl�ttalak. Istenem, de sajn�lom, hogy a m�ltban ez t�rt�nt, �s elszak�tottak t�lem! El kell azt hinned nekem, hogy valahol legbel�l mindig is gyan�tottam, hogy Edward nem az �des fiam!  Mindv�gig!
Amikor el�sz�r j�tt�l hozz�nk, azt hittem napokig csak s�rni fogok, m�ghozz� veled egy�tt! Besz�lni akartam veled, megt�rgyalni az �letedet, �s legf�k�ppen seg�teni szerettem volna, hogy mindazokat a borzalmakat, melyet �t�lt�l, elfelejtessem veled.
De l�tva a ti zseni�lis terveteket, amelyet �sszehoztatok, �s hogy mennyire f�ltek a lebuk�s vesz�ly�t�l, nem rontottam bele ebbe a csod�latos g�pezetbe, mit ketten �p�tettek meg Edwarddal. Nekem van a vil�gon a k�t legokosabb gyermekem, hogy ezt �gy �tgondolva v�gre tudt�tok hajtani!
De most, kihaszn�lva ezt az id�t, melyet m�g a f�ld�n t�lthetek, csakis az �rz�seimr�l fogok nyilatkozni, melyet ir�ntad t�pl�lok.
M�g csak egy h�napja j�tt�l el hozz�nk, de �gy �rzem, hogy ismerlek t�ged. Egy csod�latos l�ny vagy, term�szetes, bel�lr�l fakad� j��rz�sekkel, tettv�ggyal �s erk�lccsel. R�d b�zn�m az �letemet, ha megtehetn�m!
�s tudom, hogy most mennyire f�j. Tal�n m�r halott leszek, mikor ezt megkapod. Tal�n m�r Edward is az lesz. De te �lsz, �s ez b�rmennyire is furcs�nak hangzik, ezzel a tudattal �n is �lek ebben a pillanatban! Hiszem, hogy boldogan hagyom itt e vil�got, mert h�tra hagytam egy olyan csod�latos embert, mint te!
Eszedbe ne jusson szomorkodni miattam, �s olyanokra gondolnod, mit ember �s f�k�pp anya l�temre nem helyeseln�k! K�rj seg�ts�get! Ott lesz neked Archibald, minden bar�tunk, akik a te bar�taid is! Ha �gy �rzed, hogy el vagy hagyatva, vagy mag�nyos vagy, s�t�lj, t�ncolj, mozdulj ki �s �rezd j�l magadat! Ezt az egy dolgot tudom tan�csolni neked!
Hi�ba elviselhetetlen most a f�jdalom, �s �gy �rzed, kett�szakadsz, ez az �rz�s nem tart �r�kk�! Egyszer elm�lik, �s akkor te is tov�bbl�phetsz.
B�rmeddig tudn�m �rni ezt a levelet, de elf�radtam. Sajn�lom.
El�g annyit tudnod, hogy mindig is szerettelek, �s mindv�gig szeretni is foglak! Csak annyi v�ltozik, hogy valahonnan m�shol n�zem, hogy hogyan boldogulsz az �letben, amihez minden sz�pet �s sok-sok szerencs�t k�v�nok!     
B�rhol is legy�l, b�rmit is csin�lj, szeretlek �s vigy�zok r�d! Ha ezt elhiszed, boldog leszel!
Ezerszer cs�kollak, Any�d.
Ui.: K�rlek, keresd meg Barton Johnson-t, �s tudd, b�rmit is mondd, higgy neki! Nem viccel�nk, nem is csoda, ez csak az, amit meg�rdemelsz. Rem�lem, okosan fogod haszn�lni, b�r te nem is teszel m�st!
�r�kk�!
 
Annyira megd�bbentett, hogy Elizabeth mindv�gig tudta a titkunkat, hogy a lev�l olvas�sa k�zben nem tudtam szabad utat engedni a k�nnycsatorn�imnak.
De ez olyasfajta �r�s volt, amit t�zszer is el kellett, hogy olvassak. Mindig tal�ltam benne egy k�sza mondatot, amely elb�jt a szemem el�l, �s mikor r�tal�ltam, �gy robbant sz�t a fejembe, mint egy bomba.
Nem tudtam, hogy mit kezdjek a helyzettel. Hogy mik�nt k�ne reag�lnom.
A s�r�shoz, mondhatni f�radt voltam. �s a fejem is b�szen tiltakozott ellene.
Ez�rt ink�bb azt tettem, melyet a gy�szol�k szoktak. Lemostam az arcomat, feket�be �lt�ztem �s lementem a szalonba. Egy takaros kis eb�d v�rt ott, de m�g csak a gondolat�t�l is h�nyingerem t�madt.
- Nem eszik? – k�rdezte Margaret, amikor megl�tta a fanyalg� arcomat.
- Ugh, nem k�sz�n�m. Nem b�rn�k. Most elmegyek… valahova. M�g �n sem tudom pontosan merre, �s mikor j�v�k haza. – jelentettem ki, majd elindultam az ajt� fel�.
- Nem, Ms. Masen, ezt nem engedhetem! K�rem, maradjon itt �s egyen valamit! – a hangja hat�rozottabb �s szigor�bb volt, amin meglep�dtem.
Biztos voltam benne, hogy ak�r er�szakkal is marad�sra b�rna.
- De �n komolyan nem vagyok �hes! – nyafogtam durc�san.
- M�rpedig enni fog – jelentette ki Margaret – j�jj�n – intett a kez�vel.
S�rt�d�tten le�ltem, �s hagytam, hogy bel�m trakt�lja az �teleket, amelyekt�l legsz�vesebben �klendezni kezdtem volna.
A v�g�n megk�sz�ntem Margaretnek, aki l�tsz�lag nagyon b�szke volt mag�ra.
- De ett�l f�ggetlen�l akkor is elmegyek s�t�lni – lohasztottam le egy kicsit a kedv�t, majd kimenek�ltem a h�zb�l.
Egy ideig a v�rosban t�nferegtem, de ideges�tett, hogy annyian megn�znek. L�tszott rajtam, hogy nem vagyok szeg�ny, �s persze a fekete ruh�b�l k�vetkeztetni lehetett, hogy meghalt egy sz�momra fontos szem�ly. N�h�nyan k�r�rvend�en b�multak, m�sok meg sajn�lva.
Fel�ltem egy kocsira, �s behunytam a szememet.
- H�lgyem – k�sz�r�ltem meg a tork�t a f�rfi – hova vihetem?
S�hajtottam egyet.
- Nem tudom… valahova, ahol csend van, �s nincsenek emberek. Egyszer�en csak a term�szetbe v�gyok!
B�lintott: - hossz� �t lesz! – tette hozz� – tal�n ide�lhetne mell�m… m�r ha csak kedve van hozz�!
Meglep�dtem, de szinte azonnal elfogadtam a megh�v�st.
- J�jj�n – seg�tett fel�lni maga mell� – �vatosan!
Le�ltem mell� a pokr�cra �s d�bbenten n�ztem k�rbe.
- A nevem Gregory. Tegezhet nyugodtan.
- Ahogy engem is maga… Emm�nak h�vnak.
- Rendben Emma! – mosolygott r�m bar�ts�gosan.
Az emberek furcs�n n�ztek r�m, de �n csak eln�z�en vigyorogtam.
- Hogy h�vj�k a lovakat? – k�rdeztem k�v�ncsian.
- � Trist* (*- magyarul rem�nys�g) mutatott a baloldalira, azt�n Unhopeful* (*- magyarul rem�nyvesztett)
Elmosolyodtam az ellent�ten �s megb�v�lve n�ztem az er�s, kitart� �llatokat.
- R�szv�tem… b�rkit is hi�nyolsz most – motyogta Gregory a ruh�mat b�mulva, �n meg n�m�n b�lintottam.        
- Merre kell menn�nk? – k�rdeztem, mikor a csend kezdett kiss� k�noss� v�lni.
- Ki a v�rosb�l. – felelte, engem meg azonnal el�nt�tt az eml�k arr�l a bizonyos �jszak�r�l Archibalddal.
- Sokat j�r oda? – pr�b�ltam elind�tani a besz�lget�st.
Eln�z�en r�m mosolygott.
- Nekem dolgoznom kell, csak n�ha j�rok ki, hogy a lovak egy kicsit meg�zlelhess�k a szabads�got!
Mosolyogva b�lintottam, �s hagytam, hogy a tervem – miszerint fesztelen�l elkezdj�nk t�rsalogni –, kudarcba fulladjon.
�lveztem, hogy ott �lhetek mellette, mert sokkal jobban lehetett l�tni mindent. Egy m�sik n�z�pontb�l figyelhettem a v�ros lak�it �s t�rt�n�seit, ami sokkal jobb volt, mintha h�tul gubbasztottam volna egyed�l.
�gy negyed �ra ut�n Gregory besz�lni kezdett. Sokat �s �rdekeset. Mes�lt a csal�dj�r�l, a mindennapjair�l, �rdekes emberekr�l, a tapasztalatair�l, sz�val szinte mindenr�l. De j� besz�lget�t�rs volt. Meghallgatta a hozz�f�znival�imat, �s figyelt r�m. Nem csak egy oldal� volt a dolog.
Tal�n utazhattunk vagy egy �r�t, ami sokkal izgalmasabb� v�lt, mint gondoltam volna. Amikor meg�rkezt�nk kiny�jt�ztatta a h�t�t, �s megsimogatta a lovakat.
- Nem sz�vesen hagyom mag�t itt, ki tudja, mikor j�n errefele b�rki! Tal�n ink�bb megv�rom, addig elmegyek egy kicsit a lovakkal! – mondta egy �s�t�s k�s�ret�ben.
- Lovagolni megy? �gy �rtem…
- Igen. Mi�rt, t�rsulni szeretn�l? – k�rdezte gyorsan.
F�l�nken megvontam a v�llamat.
- Ha szabad… tulajdonk�ppen m�g nem �ltem lovon, de nagyon megszerettem �ket! �g�rem, megfizetem! – tettem hozz� gyorsan, de csak legyintett.
- Hagyja a p�nzt, ingyen is megtan�tom r�, hogy b�njon a j�sz�gokkal! Ezekhez a fens�ges �llatokhoz mindenkinek �rtenie kell! J�jj�n csak, ne f�ljen! El�sz�r is simogassa meg a pof�j�t, �gy ni. – mutatta �s a l� k�t szeme k�z�tt �vatosan v�gigsim�tott.
Trist h�l�san pislogott egyet, �s kiss� remeg� kezekkel �n is k�vettem Gregory p�ld�j�t. Ahogy �vatosan simogattam r�m n�zett a hatalmas szemeivel, �s �reztem, hogy mindent tud r�lam.
- Sz�val Tristen akarsz menni. – vonta le a k�vetkeztet�st Gregory.
�n elmosolyodtam, de lassan megr�ztam a fejemet.
- Nem, Unhopefullal. � is olyan, mint �n. Rem�nyvesztett.