Reggel korán keltem. Kisétáltam csináltam magamnak és Nessinek reggelit. Egész jó lett –  gondoltam magamba.

Úgy döntöttem hogy kimegyek megnézem milyen ajándékot hagytak Belláék a garázsomba Nessinek. Felnyitottam az ajtót és egy nagyon szép kék Audi TT kupé állt ott egy óriási masnival. Döbbenetemben valószínüleg jó sokat álltam ott mivel hamarosan meghallottam hogy Nessi engem keres. Gyorsan becsuktam a garázsajtót és besfutottam a házba.

• Jó reggelt csipkerózsika. Hogy aludtál? – köszöntöttem jókedvűena születésnapost.
• Én fantasztikusan. Nagyon jó álmom is volt.
• Mi volt az álmod?
• Majd megtudod ha elmondtad mi az a bevésődés. – milyen kis gonosz.
• Gonoszkodós kedvedben vagy? Az amit én akarok mindani az komoly.
• Lehet hogy az én álmom is az… - mosolygott.
• Csináltam neked reggelit. Tudom hogy a vért jobban szereted de most nem volt kéznél. – vigyorogtam.
• Oh nem baj. Jól néz ki. Mi ez?
• Rántotta.
• Óóó. – és már meg is ette. - Nagyon finom volt! Köszi Jake. Mikor indulunk a moziba?
• Már indulhatunk is csak előbb… - beszaladtam a szoába és egy ezüst dobozzal jöttem ki. – Boldog Szülinapot!!
• Köszi! Nem kellett volna. – kinyitotta a csomagot és megdöbbent. – Jake! Ez gyönyörű! Felteszed nekem a láncot?
• Persze. Megfogtam és felcsatoltam neki. Akkor mehetünk?
• Meg jó! Most már megvan minden.
• Vannak papírjaid? Mármint ha igazoltatni akarnak minket…
• Persze bent vannak a táskámba. Átöltözök és már jövök is.

Nem telt bele pár percbe és már tényleg jött is. Gyönyörű sárga egyberészes szoknyát vett fel egy balettcipő szerűséggel.

• Hova készülsz Nessi bálba?
• Nem moziba. Alice mondta hogy ha oda megyünk ezt vegyem fel.
• Értem. Menjünk.

Elindultam az ajtó felé. Előre engedtem Nessit és láttam hogy a Rabbit felé indul.

• Hová ész?
• A kocsihoz tudod nem szeretnék gyalogolni.
• Nem is fogsz, de nem azzal megyünk. – mosolyogtam sejtelmesen.
• Hát akkor mivel?

Felnyitottam a garázsajtót.

• Boldog születésnapot! Bella mondta hogy adjam át helyettük.

Nessi szája tátva maradt. Csak nézte percekig az autóját.

• Ez az enyém?
• Kié lenne? Hát ne nekem hagyták itt.
• Ez fantasztikus!! Legalább már nekemis van autóm. – Oda szaladt az autóhoz és be is pattant. – Na mi van te nem jössz?
• Dehogynem csak jó volt nézni hogy örülsz. Szerintem a masnit leszedhetnéd róla he nem akarod hogy út közben belerepüljön a fejedbe.
• Hmm… Na látod ez jó ötlet. – leszedte én pedig beültem mellé.
• Maga vezet… hölgyem. – viccelődtem.
• Igenis uram! Hova szeretne menni?
• Moziba megyek egy csodálatos lánnyal, utána pedig beülök vele ebédelni.
• Ki a szerencsés? Ismerem?
• De még mennyire!!

Nevettük el magunkat. Nagyon jól szórakoztunk.

• Ebédelni is elviszel?
• Miért nem szeretnél ebédelni?
• Dehogynem csak kérdeztem.
• Ebéd közben pedig mesélünk egymásnak… Ki-ki a maga meséjét mondja el a másiknak.
• Szóval akkor te elmondod a bevésődést én pedig az álmom?
• Ahogy mondod!!

Az út többi részében is viccelődtük egymással. 

3 ÓRA MÚLVA

- Nagyon jó volt a film! – mondta Nessi

- Én is nagyon élveztem! Főleg azt a részt amikor a srác kiáll a Na’vi-k mellett! Kedves volt tőle…

- Hova megyünk ebédelni?

- Ott! Az út túloldalán van egy étterem. Az jó lesz?

- Persze.

Átsétáltunk az út túloldalára és beléptünk az étterembe. A pultnál egy idős asszony szólt hozzánk:

• Sziasztok. Én vagyok a tulaj. Miben segíthetek?
• Szeretnénk egy asztalt két személyre. – mondtam határozottan.
• Csendesebb helyen vagy itt jó lesz? – mutatott az étterem közepén lévő üres asztelra.
• Azt hiszem inkább a csendesebbet választanánk.

Odavezetett minket az étterem másik végébe és elment. Pár másodperc múlva egy pincér nő  jött oda hozzánk.

• Szeretnének valamit?
• Én egy ice teát. – mondta Nessi.
• Akkor nekem is.
• Rendben azonnal hozom.
• Na, te kezded!
• Rendben. - sóhajtottam egyet majd folytattam – A bevésődés egy olyan dolog amikor a farkasok – mint én – megtalálják életük párját és védelmezik, testvére lesz a kiválasztott személynek, vagy akár több is.
• És veled megtörtént?
• Igen… - folytattam volna de megjelent a pincérnő a két üdítővel.
• Köszönjük – mondtuk egyszerre.
• És ki az?
• Nagyon jól ismered. – mosolyogtam.
• Na de ki az?
• Itt ül velem szembe. – Nessi ledöbbent de mintha egy mosoly húzódott volna a szájára.
• Én lennék az? – kérdezte döbbenten.
• Te lennél az. Na én elmondtam az alku rám eső felét. Most te jösz.
• Inkább megmutatom. – mondta és idejött hozzám. Átkarolt és megcsókolt. Én sem ellenkeztem. Olyan finoman csókolt hogy észre sem vettem hogy már az ölemben ül.
• Hűha. Tényleg szép álmod volt. – mondtam mikor a szánk elszakadt.
• Mondtam. – mosolygott és újra megcsókolt.

A pincérnő szakított félbe minket.

- Sikerült választaniuk az étlapról? – kérdezte bosszantóan.

Nessi visszaült a székére és találomra rábökött egyre.

• Egy spagettit szeretnék.
• Az nekem is jó lesz. – szólaltam meg
• Rendben pár pillanat és jövök. – mondta majd megfordult és elment.
• Szerintem tetszel neki…
• Igen? Nekem más tetszik… - mondtam és rávigyorogtam Nessire.

Még beszélgettünk pár sort. Miután megettük a spagettit fizettem és elindultunk kifelé. Nessi megfogta a kezem. Ez nagyon jó érzés volt. Hét évet várni egy ilyen érzésre. Fantasztikus volt. Olyan mintha a fellegekben szálnék. Az út a La Push felé nagyon rövidnek tűnt. Lehet hogy azért mert nagyon gyorsan hajtottunk. De aztán nem biztos. Mikor odaértünk már láttuk a fényeket a partról. Tudtuk hogy oda kell mennünk. Felkaptam Nessit és futottam vele a part felé.