Rosalie szemsz�ge 
 
Kor�n reggel volt. A nap sugarai nyaldost�k az ablakom �veg�t. Nem tudtam aludni. Egy furcsa �rz�s kavargott bennem, nem hagyott nyugodni, valamit l�ttam az �jszaka az erd�ben, valami furcs�t, nem mindennapit. �rdekelt, hogy vajon mi lehet ott, de m�gis f�ltem kimenni, �s megn�zni. Anyuk�m finom, b�rsonyos b�r�t �reztem a v�llamon. 
- Rosie kicsim, mi�rt nem alszol m�g?- k�rdezte l�gy, dallamos, csilingel� hangon. Anyuk�m volt a f�ldkereks�g legszebb n�je. Gy�ny�r� sz�ke- szinte m�r aranysz�n� haja a h�ta k�zep�ig �rt, term�szetes hull�mokban helyezkedtek el h�t�n.  
- Nem vagyok �lmos. – feleltem anya k�rd�s�re. 
- Ha nem, h�t nem- mosolygott – K�rsz reggelit? 
- Nem, k�sz�n�m. 
Majd visszafordultam az ablak fel�… �s szemeim a s�r� erd�n legeltettem. 
- Vajon mi lehet ott? – gondolkoztam hangosan. 
- Mi hol lehet? – morfond�rozott apa. 
- Semmi – leheltem. 
Nem szeretn�k f�lni att�l, ami ott kint van az erd�ben, �s a f�lelemt�l csak egy m�don szabadulhatunk meg. Meg kell sz�ntetni a f�lelem ok�t. 
Ki kell mennem az erd�be. Belepusztulok a k�v�ncsis�gba.

Felvettem egy h�tk�znapi ruh�t, �s l�farokba fogtam a hajam.

M�r �pp nyomtam volna le a bej�rati ajt� kilincs�t, amikor apuk�m meg�ll�tott.

- Hov�- hov� ifj�  h�lgy? – �rdekl�d�tt. 
- S�t�lok…  
- Vigy�zz magadra – nyomott egy cs�kot homlokomra, �s elindult dolgozni. 
Majd �n is kil�ptem az ajt�n, �s az erd� m�ly titkaiba �stam magam. �sz volt. Az elm�l�st jelk�pez� h�nap. Minden barna- s�rga sz�nben pomp�zott. Komor, felh�s id�j�r�s uralkodott. Ez az id�j�r�s kihatott az emberek �rzelmeire is. De most az �n �rz�seimet hidegen hagyta. 
�n nem mondan�m magam jelen pillanatban boldognak, se szomor�nak. Ink�bb semlegesnek. Mintha az �rzelmek megsz�ntek volna bennem, mintha kiv�lt volna egy l�nyem.  
M�r az erd� s�r�j�ben j�rtam, �s elf�radtam. Megl�ttam egy k�b�l faragott padszer� �l�helyet. De a pad nem volt �res.  
Egy hossz� barn�s- sz�k�s haj� l�ny helyezkedett el rajta. H�feh�r b�re  
volt, �s gy�ny�r� ruh�ja. A szem�t nem l�ttam, mert lecsukta �ket, �s fej�t is lehajtotta. Egy pillanatra azt hittem, hogy nem is �l.  
De egy pillanattal k�s�bb hangosan kif�jta a leveg�t, �s tekintet�t r�m szegezte. 
Nekem meg, mint a rajzfilmekben kigyulladt a k�rte a fejem f�l�tt. 
�t l�ttam az �jszaka. Aranybarna szemeit b�rhol felismern�m. Igen, � volt az, k�ts�gk�v�l.  
- Szia – sz�lt a l�ny. Csilingel� hangj�t�l el�multam. Eddig azt hittem anyuk�mnak van csak csilingel�, l�gy, kellemes hangja. 
- Sz-ii-aa- mormoltam. 
A l�nyhoz s�t�ltam, �s le�ltem mell�. 
- Az �n nevem Rosalie – mosolyogtam b�tortalanul.  
A l�ny a kez�t a sz�ja el� emelte. �rtetlenkedve tekintettem r�.  
- M�r megbocs�ss, de rettent�en j� szagod van. 
A v�r megfagyott az ereimben, a szemeim kikerekedtek. 
- Tess�k??? – k�h�cseltem. 
- A v�red illata – beharapta als� ajk�t – isteni. 
Nagyot nyeltem, mintha egy gomb�c akadozott volna a torkomban.  
- Az �n nevem Kili�na. Bocs�ss meg, l�tom megijesztettelek.  
- Nem – hazudtam k�nnyed�n. – De, hogy �rtetted azt, hogy… 
- �h, semmis�g, felejtsd el – mosolygott Kili�na. Gy�ny�r� feh�r fogai voltak, telt ajkai, �s hib�tlan k�lseje. Az illata, mint a r�zs��.  
- Hogy ker�lsz ide? – k�rdeztem. 
- Hossz� t�rt�net… - s�hajtott a l�ny. 
Sok�ig besz�lgett�nk m�g Kili�n�val, nagyon kedves l�ny volt. De m�g is m�s volt, mint az emberek. Olyan term�szetfeletti. Kezdett bes�t�tedni, �s a leveg� is leh�lt. 
Anyuk�m kiab�l�s�t hallottam meg a t�volb�l. 
- Rosie, kicsim, vacsoraid�!!  
 
- Mennem kell –motyogtam. 
- M�g tal�lkozunk – �g�rte Kili�na. 
- Rendben – b�lintottam r�, �s elindultam haza. 
Miut�n megvacsor�ztam, �s megf�r�dtem, beb�jtam az �gyamba, �s a ma t�rt�nteken kezdtem gondolkodni. Kili�na gy�ny�r� l�ny, egy ember nem lehet ennyire sz�p. Lassan, de biztosan kezdtem saj�t magamnak beismerni, hogy f�lt�keny vagyok r�.  
Azok az aranybarna szemeik, szinte sz�t�radt benn�k a melegs�g. Megig�ztek a szemei.  
�s az, hogy a v�rem illata leny�g�z�. Hogy gondolta?  
M�r majdnem elaludtam, amikor eszembe jutott egy sz�. V�mp�r.  
Badars�g! Nevettem saj�t magamon gondolataimban. Majd az �lom elrabolta elm�m….  

- Ez volt az els� tal�lkoz�sod v�mp�rral? – k�rdezte Nessie. 
- Igen, m�g kisl�nyvoltam. 
- Nem f�lt�l t�le?  
- Nem, �s sz�vem m�ly�n rem�lem, hogy m�g valaha tal�lkozni fogok vele…  
 
„Kili�na” ism�teltem magamban.  
Csak mer� v�letlen lehetett, vagy volt oka is a tal�lkoz�somnak vele. 
Egyszer kider�l majd az igazs�g. Rem�nykedtem.