Iskola bál volt. A párom Justin jött értem, kocsival vitt pedig gyalog is  mehettünk volna,mert 5 percnyire volt az iskola az otthonomtól. Az elsők közt érkeztünk, mert én voltam a „DJ” aki a zenét keverte. Már sokan voltunk,amikor a buli beindult, mindenki táncolt.

-Sarah!-kiabált felém egy hang.

-Igen?-kiabáltam vissza.

-Menj táncolj Justinnal! Én addig ügyelek a zenére.

-Nem is tudom, menni fog neked?

-Persze, menj csak!

-Oké szia!

Oda rohantam Justinhoz.

-Szia, Paul elfoglalta a helyed?-kérdezte.

-Szia, nem csak mondta,hogy jöjjek hozzád táncolni.

Rám mosolygott.

-Nagyon csinos vagy!-mondta és végig nézett a ruhámon.

-Köszi, a nővéremé volt.

Apuval és a nővéremmel élek 5 éve, édesanyám meghalt. Sűrűn gondolok rá, 2 évvel ezelőtt mindig sírtam,amikor rágondoltam,de már felfogtam hogy mi történt. Rejtélyes körülmények közt tűnt el.

Egy darabig táncoltunk, aztán hirtelen máshol voltam. Az erdőben...Seattle-ben voltunk eddig ,most valahol Forks környékén járunk. Hogy kerültem én ide? Ekkor eszméltem rá, hogy nagyon gyorsan haladok, Justin vitt a karjai közt.

-Justin!Mi folyik itt?!-kérdeztem kétségbeesve.

Hirtelen megálltunk, és letett a földre.

-Nem maradnál csendben?!-kiabált rám.

-Justin...mi történt veled?

-Becsaptalak, vagyis csak hazudtam.-mondta.

-És ezt így nyíltan kimondod? Hogy mentünk ilyen gyorsan? Mi történt,nem értek semmit!

-Fogd már fel! Az édesanyád nem tűnt el!

-Te nem vagy ember!

-Nem vagyok az, örülök hogy rájöttél!

-Akkor mi vagy?-kérdeztem.

Futásra készültem, ezt Justin is meglátta és lefogta a kezeimet.

-Te ölted meg az anyámat?-ez inkább kijelentés volt mint kérdés.

-Igen, csak mert szomjas voltam, vérre volt szükségem,nem tudtam hogy ő az anyád. Csak 3 éve ismerlek, amióta én már csak állattal táplálkozok.

-Szóval te vámpír vagy?

-Igen, 200 évig nomád voltam, utána,amikor áttértem más szokásokra,egyedül éltem egy albérletben.

-Értem, de miért hoztál ide?

-Szükségem van rád! Társ kell nekem! Annyira sajnálom az édesanyádat,nem is ismertelek és szükségem volt vérre.

-De attól még az anyám nem fog feltámadni!-könnyek szöktek a szemebe.

-Sarah szívem...-mondta ,most már kedvesen.

-Ne kedveskedj itt! Utállak! Aljas szemétláda vagy!-elöntött a düh.

-Kérlek... Átváltoztatlak és úgyis elfelejtesz mindent, rendben lesz minden.

-Hogy micsoda??-teljesen ,meglepődtem. Elengedte a karomat. Itt az alkalom.

Lerúgtam a cipőt a lábamról és rohantam. A gallyakon lépkedni nagyon nehéz volt...a lábam már nagyon fájt. De Justin elém került..hát persze, vámpír. Én hülye, egy vámpír elöl rohanok.

Lassan hátráltam de ő közelített felém.

-Kérlek hagyj békén!-kiabáltam!

-De nem tudok elszakadni tőled! Szerelmes vagyok beléd Sarah!

-Nem vagy te szerelmes belém! Akkor másképp viselkednél! Ha igazán szeretnél, nem ezt tennéd velem! Engedj el! Hadd menjek, felejtsük el ezt az egészet!

Justin egy szempillantás alatt előttem volt és lefogott, hogy véletlenül se menjek el.

-Tudom, hogy félsz. Nem akarlak bántani, egy harapás és másképp fogsz erről vélekedni.

Közel hajolt a nyakamhoz, a szívem a torkomban dobogott. Összeszedtem minden erőmet, folyton azt mondtam magamban, hogy „Sarah bátor vagy!”.  Nagy erőfeszítés árán sikerült kicsikarnom a  torkomból egy óriási sikoltást.

-Segítség!!  Seeegitsen valaki!!!-üvöltöttem.

Próbáltam fészkelődni is ,de Justin nagyon szorosan fogott.

-Justin kérlek ne!!!!!!!- hiába kiabáltam.

Megharapott...éreztem, hogy valami hideg, vagy talán meleg, nem éreztem jól, elkábultam de iszonyatosan fájt a nyakam, üvöltöztem, rángatóztam. Éreztem hogy Justin hirtelen elenged és én a földön landolok.

-Segítség! Ég! A nyakam ég! Nem bírom!-torkom szakadtából üvöltöttem.

Valami hideg érintet meg. Nem láttam semmit. Egy kedves hangot halottam:

-Sarah? Sarah Clear! Sarah nyugi! Nem lesz semmi baj!

Kinyitottam a szemem! Egy női arcot láttam magam előtt. Erősen gondolkoztam...honnan ismerős?

Aztán beugrott!

-Isabella Swan!-kiáltottam.

Ismerem. Phoenixben a legjobb barátnők voltunk, én voltam az egyetlen barátnője. Azt hittem, hogy elköltözött Jacksonvillebe az anyáékkal.

Utána minden olyan homályos lett...elájultam.

Hajnal lehet, köd van és hideg. Bár nem fázok. Egy kőpad szerűn feküdtem. Vagy ez egy sírhely volt? Egy gyertya díszelgett rajta, lángja nem volt. Felültem és a földön egy papírlapot találtam. Felemeltem és elkezdtem olvasni.

„Kedves Sarah!

Sajnos most nem vihettünk magunkkal. Úgy néz ki belekavarodtál abba amibe hajdan én kavarodtam bele. Biztos azt kérdezed ,hogy mi folyik itt?

Nos, ami veled történt az az , hogy te vámpírrá változtál. Amikor felsikoltottál azt meghallottuk. Épp vadásztunk, úgy hogy szerencsés helyzetben voltál. Azt nem tudtuk megakadályozni, hogy te átváltozzál. Nagyon sajnálunk mindent. Most döntened kell...nomád körülmények közt fogsz vadászni, vagy csatlakozol hozzánk a Cullen családhoz, hogy vegetáriánus módon velünk élj.

A levél hátulján van a címünk. Ha szeretnél erről beszélni akkor gyere el!

Üdv:Bella Cullen”

Szóval vámpír vagyok. A vámpírokról már sokat olvastam. Érzem is hogy a szívem nem dobog. Olyan, mintha halott lennék, csak éppenséggel élek. A sorsom elöl nem menekülhetek. De a családomat se láthatom többé. Veszedelmes lény vagyok, aki bárkinek árthat. El kell mennem Belláékhoz. Sosem gondoltam volna, hogy az én barátnőm vámpír, nem hogy még azt is hogy én is egy leszek közülük.

Úgy, hogy felálltam és elindultam, nem tudom, hogy merre kell mennem...megpróbálok gyorsan menni. Sikerült. Száguldok, és megkeresem az utat, ahol eljutok az új életembe.