Egy csomó klassz ruhát vásároltunk, és elvoltam halmozva vagy 20 zacskónyi ruhával. A másik két lány úgyszintén. Felrohantam, bár nem olyan gyorsan, mint Alice és Bella, az újdonsült szobámba, majd ledobtam a cuccaimat. Mikor lefelé kezdtem futni, egy nagy forró valamibe ütköztem. Kábultam néztem fel a dühös fiú arcába.
Kicsit szédültem, de így is láttam, ahogy a fiú remeg. Feltámaszkodtam. Már egy pillanat múlva jól is voltam, hála a gyors gyógyulásnak. Biztos, hogy agyrázkódás volt.
- Hé, nyugi! - mondtam neki és megpróbáltam lefogni a karját, de hátrálni kezdett.
- Mi vagy te? - kérdezte ingerülten.
- Félvér vámpír, mint Renesmee, csak farkas volt az apám. - hadartam gyorsan. Láttam a szemében a megdöbbenést, de láttam azt is rajta, hogy hisz nekem. Kezdett lenyugodni.
- Ki volt az apád? - kérdezte.
- Egy Black - mondtam, mire még jobban kiakadt, és kirohant a házból.
- Mi volt ez? - kérdeztem Edwardtól gondolatban. Edward ott termett mellettem.
- Csak ki akadt, hogy ilyen rokona van - vigyorgott rám. Még mindig ideges voltam.
- Nyugi... - mondta és megdörzsölte a vállam.
- Mindjárt visszajön - mondta, és elillant. Sóhajtottam egyet, és lehuppantam a kanapéra. Hamarosan tényleg visszajött.
- Bocsánat...szóval akkor te farkassá tudsz változni? - kérdezte.
- Amúgy Jacob Black vagyok - vigyorgott.
- Igen... Naomi Black - mondtam. Vigyorogva kezet ráztunk. Egy darabig elgondolkodó képet vágott.
- Akarsz csatlakozni a falkámba? - kérdezte. Az állam a földön koppant. Persze, csak képletesen. Edward újra megérkezett.
- Sajnálom, de még meg kell tanulnia a vegetáriánus életmódot. - mondta.
- De én szeretnék csatlakozni - mondtam. Edward sóhajtott.
- Na jó de csak egy hét múlva. Most rögtön még ne előbb szokd meg az új helyet. - mondta és fintorgott egyet.
- Mi az? - kérdeztem. Edward Jacobhoz fordult könyörgő szemekkel.
- Kérlek, ne mutasd még be neki Seth-et. Nagyon felzaklatná - mondta. Jacob szeme elkerekedett, majd bólintott.
- Persze, értem - hangja nagyon gyakorlatiassá vált.
- Na jó ez nekem sok - mondtam, és kivontam magam a forgalomból. Bementem a szobámba, és előpakoltam az új ruháimat az ágyra. Majd berendeztem őket a szekrénybe. Sóhajtottam, és ledőltem. Vajon mit titkolnak előttem? És ki az a Seth? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel a fejemben aludtam el.

Amikor fölébredtem, Bella az ágyam végén ült, és arca dühös grimaszba torzult.
- Mi az? - kérdeztem és fölültem.
- Alice látta....Alice látta, hogy bele fogsz szeretni Edwardba, hacsak... - a szavakat szinte köpte.
- Micsoda?! - kérdeztem vissza, és minden fáradtság kirepült a szememből. Fölpattantam az ágyról.
- Hacsak mi? Hacsak nem zavartok el innen? - remegni kezdtem a dühtől.
- Nem...bár ez is egy megoldás. - Bella is felállt az ágyról, és lelapult.
- Úgy van támadj csak! - ordítottam, hogy beleremegett a ház. Edward jelent meg a szobában. Kezdett bosszantani, hogy mindenhol ott van.
- Hé, Bella nyugi... bemutatjuk neki Sethet és minden jól lesz. Ne féltékenykedj. - mondta Bellának, majd odajött hozzám.
- Naomi nyugi. Bella igazából kedvel téged, csak előtört belőle a szokásos női féltékeny hisztéria - mondta.
- Igen? - kérdeztem vissza dacosan és egy ötletet fogalmaztam meg a fejemben.
- Ne csináld - suttogta Edward, és egy lépést hátrált. Én elvigyorodtam.
- Na ide figyelj Bella! - kiáltottam, mire odacsődült az egész család. Értetlenkedve nézték a jelenetet, ahogy én remegve vigyorgok, ahogy Bella lelapul, és ahogy Edward próbál lenyugtatni minket.
- Bella féltékeny - jelentette ki Alice, majd láttam rajta, hogy látomása van. Gondoltam is, hogy mi. Ott termettem Edward előtt, és megcsókoltam, szó szerint rátapadtam. Éreztem, ahogy el akar taszítani magától, de erősen kapaszkodtam belé. Hátra húzta a fejét.
- Ne csináld! - mondta dühösen, én pedig "lehámoztam" magam róla. Bella döbbent arcára néztem. Mellesleg a többieké is az volt.
- Most már jogosan lehetsz féltékeny - mondtam kajánul, majd kiugrottam az ablakon és közben átváltoztam. Hallottam még Emmett elismerő füttyentését, de én csak futottam be az erdőbe. Száguldottam, és csak most jutott eszembe, hogy nem tudok most visszaváltozni, mert nem hoztam magammal váltóruhát.
~ A fenébe ~ gondoltam. Aztán meghallottam egy másik hangot is a fejemben.
~ Üdv a csapatban. Gyere körbe vezetlek a határon ~ Jacob hangja volt, és fel is tűnt mellettem egy rozsdabarna farkas. Elmosolyodtam, majd vidáman ügetve követtem Jacobot. 

A hangulatomat teljesen feldobta a Jacobbal töltött délután. Nagyon kedves volt velem, de Seth-et nem mutatta be nekem. Pedig nagyon kíváncsi voltam már rá, mivel annyit beszéltek róla. Meg azt mondták még ne találkozzak vele...De miért? Semmit nem értettem az egészből, de bizonyára bemutatják majd.
~ Szerintem indulnom kéne.... ~ gondoltam.
~ Hajrá! ~ gondolta Jacob és elvigyorodott, ami inkább vicsorításnak hatott. Elnevettem magam, ami inkább valamiféle köhécselésnek tűnt, aztán kilőttem magam a Cullen ház felé. Gyorsan futottam, élveztem, ahogy a szél fújja a bundám.
~ Hagy öltözzek fel, aztán lemegyek a nappaliba, és az egész családot hívd össze légyszíves ~ gondoltam, és már hallottam is Edward kiáltását. Visszaváltoztam, és felugrottam a szobámba, majd gyorsan felhúztam magamra valamit. Lerobogtam a lépcsőn, és már az család ott volt. Rosalie, Jasper és Carlisle olyan semmilyen képpel nézett ránk. Esme és Alice mosolyogtak, de talán egy kicsit szánakozóan. Emmett vigyorgott, Bella és Edward pedig dühtől izzó szemmel nézett rám. Megköszörültem a torkom.
- Sajnálom, ami délelőtt történt, már nagyon megbántam. De Bella, ne légy azért dühös ami még meg sem történt. Hiszen ti mondtátok, hogy Alice látomásai képlékenyek. És, ha még Edwardba is szeretek, nem vagyok olyan hülye, hogy elrontsam a szerelmetek. Ami pedig történt...hát azért volt mert indulatos vagyok. Vérfarkas - mondtam vigyorogva. Emmett viszont egy kicsit lelombozódott.
- Pedig olyan jól szórakoztam volna... Sosem láttam még Bellát ilyen dühösnek - motyogta. Edward felengedett, hallotta a gondolataimból is, hogy az igazat mondom. Bella pedig elgondolkozó képpel nézett rám. Végül megszólalt.
- Én sajnálom - mondta és megölelt.
- És most bemutatom neked Renesmee-t - mondta, és elvezetett a szobába. Emmett, és Edward szorosan jöttek a nyomomban. Dühösen fújtattam egyet. Jasper előre sietett mellettünk, és fölvette az ágyból a kisbabát...ami nem is volt olyan pici. Körülbelül 3 évesnek nézett ki, pedig még csak 1 éves sincs. Elbűvölve kezdtem közelíteni, és sóhajtottam egyet...Az illata elöntötte az agyam, és már semmit sem éreztem a szomjúságon kívül. Előrevetettem magam, Emmett pedig elkapott, és leszorította a karjaimat, én pedig vergődve próbáltam szabadulni…