3. fejezet
- Még egyszer sajnálom... - motyogtam szemlesütve Bellának. - Semmi baj.. - mondta és megsimogatta a hátam. - Gondolom most egy ideig nem engedtek a közelébe... meg is értem - sóhajtottam és felnéztem Bellára. Ő szánakozó pillantással nézett rám.
- Még egyszer sajnálom... - motyogtam szemlesütve Bellának. - Semmi baj.. - mondta és megsimogatta a hátam. - Gondolom most egy ideig nem engedtek a közelébe... meg is értem - sóhajtottam és felnéztem Bellára. Ő szánakozó pillantással nézett rám. - Sajnálom - mondta. - Persze megértem - ismételtem és felvettem egy válltáskát a szobám padlójáról. Elkezdtem belegyömöszölni néhány ruhát. - Elmész? - kérdezte döbbenten Bella. - Nem csak vissza szeretnék változni az erdőben. - mosolyogtam, és beleraktam egy nadrágot is. - Rendben - mondta Bella és indult ki a szobámból, amikor Alice rontott be. - Nem mehetsz sehova! - kiáltotta és beállt elém. - Miért? - kérdeztem. - Találkozni fogsz Seth-tel. - Helyes! Úgy is meg szeretném már ismerni azt, akivel nem találkozhatok. - Mondtam, és kicseleztem Alicet, majd kiugrottam az ablakon és remegni kezdtem. - Hagyd, már felkészült rá - hallottam még Bella szavait.
Farkas alakban futottam az erdőben, mikor megálltam egy kis tisztáson. Annyira meghitt hely volt, hogy rögtön visszafutottam az erdőbe, hogy átváltozzak. Magamra rángattam a ruhát, majd újra kiléptem a tisztásra. Besétáltam a közepére, majd leültem a fűbe. Behunytam a szemem. Ritkaság volt, de kisütött a nap, és a bőröm enyhén csillogott. Mélyeket sóhajtottam, a szél csiklandozta a bőröm. Aztán a fény elhalványult, biztos egy felhő kúszott a nap elé. Kinyitottam a szemem. És megláttam egy fiút. És minden megszűnt létezni. A fiúnak barnás színű volt a bőre, haja feketén sötétlett. Jóképű volt. Nekem szó szerint csodálatos. Amint megláttam, minden eltűnt ami eddig érdekelt, mintha csak elvágták volna, és minden körülötte kezdett forogni. - Szia - dörmögte. A szemében valami furcsa csillogás volt. Én majd szét robbantam a boldogságtól, amikor felém nyújtotta kezét. Elfogadtam, és felhúzott a földről. - Jacob már mesélt rólad. Mondta miféle csuda szerzet járkál a környéken - vigyorgott. - Naomi Black - csak ennyit bírtam kinyögni. Teljesen elbűvölt, éreztem, hogy most már mindennél többet jelent nekem. Láttam a szemében a szerelmes csillogást. Elnyílt a szám, de nem jött ki hang a torkomon. Elkaptam a szemem, de nem bírtam és újra keresni kezdtem a tekintetét. - Te is azt érzed amit én? - kérdezte és végig simított a hajamon. Reszketve bólintottam, még mindig nem tudtam megszólalni. Azért nagy nehezen összekapartam magam. - De mi ez? - kérdeztem. A fiú sóhajtott. - Bevésődés - mondta, és elmagyarázta mi az. Tátott szájjal bámultam, annyira megdöbbentett amit mond. - Ohh...értem... - motyogtam. - De udvariatlan vagyok...Csak elfelejtettem mindent. Seth Clearwater - mutatkozott be. Szóval ezért nem találkozhattam vele. Azért megnyugtató, hogy nem valami rossz miatt. - Hogy bírsz beszélni? - kérdeztem elhaló hangon. Felnevetett. - Egyszerűen. A falkában többen átérezték már, valamennyire tudtam milyen érzés... - motyogta. Bólogattam, és vágyakozva pillantottam felé. Elvigyorodott, és közelebb hajolt hozzám. - Ha megbocsátasz- mondtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. - Megbocsátok - suttogta maga elé Seth. A fűben feküdtünk, és igaz nem csináltunk mást csak csókolóztunk, felejthetetlen élmény volt. Megpusziltam a nyakát, mire borzongás futott át Seth testén, és mohón felém hajolt. Én elhúzódtam. - Most ne! - mondtam, mire visszahanyatlott a földre. Én hozzábújtam, és ráhajtottam a mellkasára a fejem. Nem tudom meddig lehetünk ott nem számoltam az időt. Egyszerűen csak hallgattam a szívverését, és a lélegzetét Seth-nek és ennyi elég volt. - Köszönöm - suttogtam, mire Seth az egyik kezével átkarolt. - Meghalsz...- hallottam egy suttogást az erdő felől, mire Seth felpattant, és remegni kezdett. Én is felpattantam, és Seth elé álltam. - Ne! Ne csináld! - mondtam és megfogtam az állát, úgy kényszerítettem, hogy nézzen rám. Kezdett alábbhagyni a remegése. - Te tudod mi volt ez? - kérdezte Seth. Ideges volt, ezért végig simított a hajamon, és a kezét az arcomon hagyta, hogy most én nézzek a szemébe. - Igen...És azt hiszem jobb, ha többé nem találkozunk. Veszélyes - mondtam, és hátráltam. Seth keze ernyedten hullott vissza a teste mellé, megsemmisülve nézett rám. - Mit beszélsz? - kérdezett vissza. - Jól hallottad. - mondtam ridegen, és sarkon fordultam. Futni kezdtem, úgy éreztem minden egyes lépésnél, amivel távolabb voltam Seth-től, egy darabot vágnak ki belőlem. Zokogni kezdtem, és megkönnyebbültem, amikor elértem a Cullen-házat. Tudtam, mire van szükségem, így berontottam Renesmee szobájába, és kivettem a kis csöppséget a gyerekágyból. Sírva ringatni kezdtem, hagytam hagy aludjon. Edward és Bella rontott be a szobába idegesen, de némileg megnyugodtak, amikor látták, hogy nem bántom a kicsit. Azon, hogy sírok, viszont megrökönyödtek. - Mi a baj? - kérdezte Bella, és mellettem termett. Lejátszottam Edwardnak az egészet, ő pedig elmondta Bellának. - De tudod, hogy ki volt az? - kérdezte Bella. Bólintottam, és egy rég elfelejtett emléket ástam elő. - Az exem - mondtam. Értetlenkedve néztek össze. Letettem Renesmee-t vissza az ágyba, és leültem a fotelbe, majd magyarázni kezdtem. - Régen...volt egy barátom...egy vámpír. Boldogak voltunk, de az idő múlásával éreztem, hogy a szerelem tüze kezd kihunyni. Elhagytam tehát, elmagyaráztam neki. Ő azt mondta, megérti, hogy nem érzek már úgy... de... követni fog, és ha látja, hogy összejövök valakivel, először megkínozza azt, és megöli, majd engem. Először nem hittem neki, és összejöttem egy emberrel. - itt már rázott a zokogás. - Szörnyű volt végig nézni, ahogyan megöli...és nem tudtam szabadulni...aztán engem is megkínzott, de azt mondta nem öl meg, kapok még egy esélyt. Nyilván nem vettem komolyan. - keservesen sírtam, közben önkéntelenül is megérintettem a heget a kezemen. Még mindig kivehető volt a tenyerének nyoma.Úgy sírtam, hogy Edwardék kivezettek a szobából, nehogy felébresszen Renesmee-t, és egy órájukba telt, mire lenyugtattak valamelyest. Mire tudtam újra beszélni. - Nem akarom, hogy Seth-tel is ezt tegye. Nem lennék képes rá... hogy végignézzem... bevésődött, bevésődtem - újra zokogni kezdtem. - Jasper! - kiáltott ki Edward. Jasper a szobában termett. Edward jelentőségteljesen rám nézett. Jasper lefektetett az ágyra, és nyugtatni kezdett különleges képességével, majd álmosságot küldött rám. Sikerült elaludnom.
|