(Bella szemszöge) 

Egy sötét szobában ébredtem, csupán a falon lévő vékony résen szűrődött be némi fény. Nem tudtam mi történt, és hogy hogyan kerültem ide. Megpróbáltam felállni, de a lábamba hatalmas fájdalom nyilallt. Gyengéden végigsimítottam a karom a combomon, és megrémültem. Már az alvadt vér illata is terjengett a szobában, savanyú, rozsdás illat. De amint megéreztem az óriási hasadást a lábamon, akkor végképp megrémültem. Hol vagyok? Hol van Edward?

A nyirkos padlón feküdtem, és legszívesebben sikítottam volna. Mindenhonnan hangok szűrődtek be, majd csend lett. Halk léptek közeledtek felém, és az ajtó résnyire nyílódott, ezt követően tengernyi fény ömlött be a szobába. Vakító volt, ezért szorosan lehunytam a szemem.

• Szánalmas vagy, egy törékeny undorító ember. –hallottam egy tökéletes hangot.

  - Ki vagy? Miért vagyok itt? –kérdeztem rekedt hangon, miközben kinyitottam a szemem, de már az ajtó be volt csukva, ezért semmit nem láttam.

  - Ez egyenlőre nem tartozik rád.

  - Mi?

  - Fogd be! –üvöltött rám a hang. –Ha nem teszed meg… akkor nagyon meg fogod bánni, még azt is, hogy egyáltalán létezel. Isabella Marie Swan. –köpte a nevem. –William!- hívott valakit. A srác pár percen belül belépett a szobába.

  - Mi az? –kérdezte idegesen William.

  - Vigyázz Isabellára! Senki nem jöhet ide! Világos? – förmedt rá a nő.

  - Persze…

  - Nekem dolgom van. Edwardnak szüksége van a vigaszomra. két év hosszú  idő…

  - Edward? Hol van Edward? Hol van? –sikítottam.

Nagy lökést éreztem és a falnak vágódtam. A fájdalom pár másodpercen belül be is következett.

   - Megmondtam! Fogd be a szádat! Most már semmi közöd az én Edwardomhoz! –üvöltött rám a nő. – Will, gondoskodj róla! –utasította a fiút és elrohant.

   - Bella. –szólt hozzám William. –Megmondtam tegnap, hogy ne csináld ezt. Nézd meg a fejed, a nyakad, a combod, a talpad, most pedig a hátad. Meg akarsz halni? –oktatott aggodalmasan a fú, és felkapcsolta a villanyt. A fény elvakított, a fájdalmam pedig már enyhült, vagy csak nem éreztem, mert túl nagy. Nem tudom.

   - Hogy kerültem ide? –hunyorgattam az előttem álló… vámpírra.

   - Minden egyes nap elmondom, és mindig órákon át szenvedsz, majd ismét jön Rose és újra meg újra kárt tesz benned.

   - Mi? Rose? Mint Rosalie Hale?

William tökéletes arca elnyúlt, és lassan, megfontoltan bólintott.