Mikor „felébredtem”mintha minden érzékszervemet felerősítették volna. Hallom ahogy lélegeznek, érzem az illatukat …

• Holdfény Angyalka felébredt! – Hallatszott messziről de jól hallhatóan a kicsi Mary boldog hangja.
• Isadora hallasz minket? – ez Alec hangja, milyen megnyugtató, hogy itt van a közelemben.

Ki kéne nyitnom a szemem de még nem vagyok rá képes. Még nem tudom, olyan sok minden kavarog a fejemben. Alec, Mary, Jane, a fájdalom (több variációiban) és még valami, valami bizarr dolog, és akkor bevillant. A szemeim csak úgy kipattantak.

• Mi történt? – kérdeztem zilálva. Néztem ahogy ülnek a két oldalamon.
• Isadora te…, hát…, hogy is mondjam, vámpír vagy. – magyarázta Alec de itt elhallgatott, vagy azért mert nem akart többet mondani vagy azért mert meglátta az én döbbent reakciómat. Szerintem a második a valószínűbb.
• Vámpír? Én? De hát az lehetetlen? Hiszen nem is léteznek vámpírok!
• Kérlek, figyelj rám. Hallgass végig, jó?
• Vámpír vagy, én Jane és Mary is azok nagyunk. Jane az ikertestvérem, ő megharapott, ezáltal a szervezetedbe jutatva a mérgét te is vámpír lettél.
• A  szüleim tudják, hogy mi történt? – kérdeztem nyugtalanul.
• Téged gyászolnak.
• De hát élek! Nem haltam meg! – kiabáltam a sírástól elcsukló hangon. A könnyeimen keresztül már csak Alec és Mary ledöbbent arcát láttam
• Hogy, hogy tud sírni? – értetlenkedett Mary
• Nem tudom ilyenről még én sem hallottam, hogy egy vámpír könnyezne? – miközben válaszolt Alec csak engem nézett.
• Én ezt nem értem. – ráztam a fejemet a sírástól még mindig könnyes szemmel.
• Én sem – mondta halkan Mary, de én így is meghallottam.

Még mindig nem értettem, hogy miről beszélnek. De engem most csak a családom érdekel.

• Nem vagyok vámpír! Vámpírok nem is léteznek.
• Isadora, te vámpír vagy én és Mary is azok vagyunk meg még jó páran vannak még vámpírok. – magyarázta nekem most még az előbbinél is nyugodtabban.
• Nem ölök embert, nem! – sikoltottam. – nem akarok embert ölni, nem, nem, nem… - zokogtam.
• Isadora, nem kell embert ölnöd. – mondta. De én nem akarok vámpír lenni, ez lehetetlen.
• Isadora, figyelj rám. Nem kell embert ölnöd „élhetsz” állati véren is. Nem muszáj embert ölni. Attól, hogy mi embert ölünk neked nem kell. Érted? – bólintottam értetlenkedve. Nem hiszem el, hogy Ő embert ölt már. Az nem lehet. És Mary? Túl aranyos ahhoz…

Mikor észrevettem, hogy Mary eltűnt már vissza is jött egy csomag zsebkendővel. A zsepit odanyújtotta nekem és én automatikusan elvettem.

     - Köszönöm.

      -     Gyere. – Fogta meg a kezemet Alec -  El kéne mennünk „vadászni” és utána elmondunk mindent amit tudnod kel a – itt megált, hogy készüljek fel a szóra – vámpír létről.. Nem gondolod Mary? – fordult a kis csöppség felé. Mire a kislány bólintott.

- :Mennyünk. – fogta meg a másik kezemet.

Mikor kiléptünk a kis faház ajtaján már este volt. És ekkor jutott az eszembe, hogy nem tudom hányadika és mien nap van ma.

• Hányadika és mien nap  van ma? – kérdeztem suttogva főleg csak saját magamnak. De meghallották.
• 2007. Október 15.-e, hétfő. – magyarázták teljes egyszerűséggel.
• Várjunk csak de hát az nem lehet hiszen akkor… - magam se tudtam miért hallgattam el.
• Három napig tartott az – itt egy kicsit hezitáltak – szóval – de itt Mary közbevágott és folytatta.
• Alec csak azt akarja mondani, hogy három napig tartott az átváltozásod. – nézett mögém feketén csillogó szemeivel. Ettől hátrahőköltem de nem riadtam meg ezért vettem egy nagy levegőt, de elfintorodtam az „illatától” és nagyon lassan hátranéztem. Mikor hátrafordultam akkor vettem észre, hogy már Alec is azt a férfit nézte. Onnan jött a bűz, erre csak még inkább eltorzult az arcom. Viszont ezt a reakciómat már mindketten észrevették és mit sem foglalkozva az emberrel villám gyorsan szaladtak hozzám.
• Ha kéred segítünk neked elcsalogatni az erdőbe, ott még is nyugodtabban tudnád elintézni. – néztek rám fekete szemeiken keresztül.
• Szóval akkor annak a férfinak van ilyen bűze! – a bűz szót talán nyomatékosabban ejtettem ki.
• Bűze! – hápogott Mary. – Szerintem nagyon ínycsiklandozó illata van.
• Hum. Isadora te egy nagyon különleges vámpír vagy. – mért végig Alec, miközben éreztem, hogy elkezd bizseregni az arcom, ezért automatikusan lehajtottam a fejemet. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre bár lehet, hogy nem is kéne válaszolni rá de azért ,mégis valamit mondanom kellett.
• Öhöm… Köszönöm. De ha lehetne inkább Izzynek szólítsatok, azt jobban szeretem. – próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt de csak egy fintort sikerült az arcomra varázsolni. Eddig csak a családom hívott Izzynek és különben is jobban szeretem amikor így hívnak.
• Én hívhatlak Holdfény Angyalkának? – hallottam meg Mary kétségbe esett hangját.
• Ööö… Persze. – eresztettem egy gyenge mosolyt az arcomra. De bevált mivel nagyon felvidult, aminek örültem. Ez a kislány számomra olyan mintha a… a testvérem lenne. Miközben erre gondoltam egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit Alec is észrevett, gyorsan le is törölte bár ahogy észrevettem remegett a keze.
• Mire gondoltál?
• Csak, csak a… - huppögtem és nem igazán számítottam rá, hogy hallani fogja, de meghallotta.
• A családodra. – mondta megértően. Bólintottam bár tudom, hogy el kellett volna mondani de nem megy, még nem készültem fel rá, hogy elmondjam bárkinek is, hogy mi is az én történetem (ha mondhatjuk így).
• Gyere mennyünk „vadászni”. – fogta meg a kezem és éreztem valami bizsergést, amikor ilyen közel van hozzám mintha elektromos árammal lennénk feltöltve pattogtak közöttünk a szikrák nem tudom, hogy csak én érzem e így de ez már kicsit kezd az őrületbe kergetni hiszen amikor ilyen közel van hozzám késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. Mikor gondolat menetemnek végeszakadt Alec elkezdett húzni maga után.
• Hova megyünk?
• Azt mondtad, hogy nem szeretnél emberekre vadászni ezért azt gondolom, hogy meg kéne próbálnod állatok vérét inni. – a vér szóra elkezdett remegni a lábam-ami egy vámpírnál nem normális, bár én sok mindenben „különleges vagyok”. Alec észrevette, hogy mindjárt összeesem ezért gyorsan körbefonta karjaival a derekamat, hogy úgy támogasson. Az érintésére az egész testem bizseregni kezdett. Fölnéztem a vörös szemeibe – eddig nem is figyeltem a színére – és ő mélyen belenézett az enyémbe és én úgy éreztem, hogy majd elveszek benne, és a szívem mintha megdobbant volna. Mikor úgy hittem ezt az érzést nem lehet fokozni elkezdett közeledni az ajkaimhoz. Mikor már csak pár centi választott el minket lesütöttem a szemeimet - hiszen ő nem lehet az enyém túl szép, hogy igaz legyen – és próbáltam gyengéden elhúzódzkodni tőle de nem engedett. Alec keze elindult az arcom felé, gyengéden megcirógatta majd az állam alá nyúlt, hogy nézzek a szemébe. Mikor a szemeibe néztem csak ő létezett senki más csak ő, és akkor az ajkait az ajkaimra tapasztotta, lágy csókokkal borítva őket. Lehunytam a szemeimet, ekkor már én sem ellenkeztem. Nem tudom meddig csókolózhattunk az erdőben, de nem is érdekelt most csak ő és én számítottunk. Mikor ajkaink elszakadtak egymástól mindketten zilálni kezdtünk ez az új érzés teljesen magával ragadott – biztosan ez a szerelem. – mintha nem lettem volna a magam ura. De ez nem azt jelenti, hogy megbántam inkább örültem neki. Először Alec szólalt meg.
• Izzy, szeretlek.
• Szeretlek. – ebben a pillanatban nem tudtam mást mondani de nem is akartam, ez így volt tökéletes. Szorosan Alechez bújtam, és a mellkasára hajtottam a fejemet. Mikor fölnéztem a szemeibe féltést, gondoskodást, és szerelmet véltem kiolvasni belőle.
• Most már tényleg el kellene mennünk vadászni. Nem gondolod? – kérdezte. A kezei a derekamról kicsit lejjebb csúsztak, de én nem engedtem, gyorsan elkaptam a kezét és ujjainkat egybefontam. Ezen a tettemen mosolyogni kezdet és én is mosolyogtam vele. De miután észbe kaptam, hogy mit is kell most csinálnom a mosoly lefagyott az arcomról. Mikor Alec ezt észrevette nagyon megijedt, ezért gyorsan magyarázni kezdtem neki.
• Én ezt nem tartom jó ötletnek.
• Izzy mi véren élünk. Ezt nem mi választottuk, ennek így kell lennie.
• De én nem tudnék megölni bárkit is csak mert „éhes” vagyok.
• Figyelj csap próbáld meg, nem kérek többet csak próbáld meg. Kérlek. – kérlelt, én nem tudtam mit csinálni ezért rábólintottam. Az arca kissé önelégülté vált ezért megböktem – nem igazán gyengéden – a vállát.
• Áu.
• Bocsánat. Nem hittem, hogy fájni fog. – tényleg nem gondoltam volna, hogy fájni fog neki. A halott szívem fájdalmasan szorult össze, hiszen én nem akarom, hogy bármi baja essen – főleg ne miattam.
• Semmi baj. Majd kitapasztalod az erődet, addig meg majd hozzászokom. – nevetett fel fájdalmasan
• De…
• Mondtam, hogy vadászat után minden kérdésedre választ adunk. – ekkor mintha valami kattant volna valami az agyamban, elkezdtem eszeveszetűl forgatni a fejemet, hogy hol lehet Mary. Alec rájött, hogy kit keresek.
• Mary elment vadászni. Mindjárt visszajön, és akkor elkísérünk téged vadászni.