Miközben futottam a part felé  egy kérdés gyötört. Vajon tényleg velem akar lenni vagy csak eljátszotta? Kiskorában rengeteget játszottam vele színészeset. Lehet csak megmutatta hogy mit álmodott. Letettem és szembefordítottam.

• Nessi? Te tényleg velem akarsz lenni? Mármint velem… úgy?
• Igen, tényleg. De nem is tudom… Te nem szeretnél velem lenni?
• De igen. Nagyon is - lehajoltam és megcsókoltam – Nem is tudod mennyire…  Jó sokat vártam rád és nem szalasztom el az alkalmat. – majd megint lehajoltam és az ajkait kerestem. Most segített megtalálni.
• Akkor menjünk mert a végén azt hiszik megettél!
• Nagyon vicces Nessi. Ezzel nem viccelünk! – mondtam komolyan mire mindketten nevetésben törtünk ki.
• A farkasok tudhatják hogy együtt vagyunk?
• Szerintem még várhatunk egy kicsit vele.
• Oké. – csak ennyit mondott. Távolodott egy lépést és elengedte a kezem.

Beszélgetve mentünk a farkasok közé és mindenki érdeklődve nézett minket. Nessi odament Leah-hoz. Leah nem vallotta be de a gondolataiban hallottam hogy igenis kedveli Ness-t. Én Quil-hez és Embry-hez tartottam. Mikor odaértem nagy hangzavarral köszöntöttek:

• Hey, Jake! Te erre? Mi a fene? Hogy vagy? – Kezdte Embry
• Hello srácok! Én teljesen megvagyok.
• Nessi tudja már? – Kérdezte Quil.
• Mit? Óóó hogy azt. Tudja mi az a bevésődés.
• Szóóval akkor azt nem hogy te…
• Majd megtudja. – mondtam mosolyogva.
• Milyen „bébicsősznek” lenni?
• Kezdtjük ott hogy Nem vagyok bébi. Másodszor pedig mehettem volna máshova is, de én Jake-hez akartam jönni. – jelent meg a hátam mögött a drágám.
• Óó Szia Nessi! – köszönt neki zavarában Quil.
• Mi újság csajszi? – kérdezte Embry
• Tudjátok én nagyon jól vagyok. De most elrabolnám Jacob-ot ha nme baj. Táncolni szeretnék. – én nem ellenkeztem semmit elkezdett húzni.
• Menjetek csak! – kiáltotta Quil és elindult a keverőpulthoz. Vajon mire készül?
• És most egy lassabb szám! – kiáltotta a Dj a mikorofonba. Szóval ez lesz a csel.

Még szerencse hogy kb olyan jó a hallásom mint Nessinek mert meghallottam mit beszélgetnek.

• Nagyon szép pár lennének. Kár hogy még nem jöttek össze. – erre mind a ketten elmosolyodtunk.
• Tudják hogy jól hallunk? – kérdezte suttogva Nessi
• Azt tudják hogy én milyen jól hallok. Azt nem tudom hogy azt is hogy te.
• Óó… Akkor kitaláltam valamit. – Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Egy pillanatra odanéztem Quil-re és Embry-re akik csak néztek a megdöbbenéstől. Belemosolyyogtam a csókunkba. – Most mi van? Kérdezte mikor a csókunk abbamaradt.
• Csak rálestem a fiukra. Nagyon vicces fejet végtak. Ideje lenne odamenni hozzájuk.
• Oké menjünk. – kézen fogva indultunk el feléjük.
• Na mi van? Meglepődtetek? – kérdeztem mikor már hallótávolságon belül voltunk.
• Ti? HÚÚÚÚÚÚÚ!! Mióta? – kérdezte Quil.
• Ma óta. Reggel elmondtam neki.
• És akkor miért nem mondtad el?
• Mert egy kicsit várni akartunk. Pontosabban nem sokat csak kicsit. De nekünk lassan menni kell.
• Héy alig voltatok! Minek mennétek?
• Megígértem a szüleinek hogy korán lefektetem ALUDNI még mielőtt félreértitek.
• Óó – nevettek mind a ketten
• Mehetünk? – fordultam kedvesem felé.
• Persze mehetünk.
• Sziasztok!! – elköszöntünk mindenkitől és a kocsi irányába sétáltunk.

Út közben megfogta a kezem és közelebb húzott magához. Én átkaroltam. Holnap este megjönnek a szülei és ennek lehet hogy véget kell vetni. Valószínüleg arra nem számítottak hogy Nessi lesz az aki miután elmondom neki a bevésődésemet kezdeményezni fog. De hát így történt. Vajon mióta szeret? Úgy?

• Jacob?
• Mondjad Nessim.
• Azt szeretném ha… ha nem lenne a bevésődés is szeretnél?
• Nessi. Erre én nem tudok válaszolni mert van bevésődésem. De valószínüleg igen. Szeretnélek. – magam felé fordítottam, adtam neki egy csókot – Szeretlek. Most és mindig.
• Én is szeretlek.
• Lenne egy kérdésem. Te mióta szeretsz engem mármint… úgy? – kérdeztem.
• Emlékszel a 6. születésnapomra? Amikor feljöttél velem a szobámba és segítettél nekem összepakolni. Akkor ismertelek meg jobban. Körülbelül azóta.
• Ó…

Visszafordítottam de előbb megcsókoltam. Sétáltunk tovább Éreztem hogy kezd egy kicsit fázni – mert tud – közelebb húztam magamhoz mire hálás pillantást vetett felém. A kocsiban az út felén csendben voltunk a másikban pedig történeteket meséltem neki a múltamról amikor ő még nem volt. Elmeséltem neki hogy szerelmes voltam Bellába de nem vette zokon megértette. Elmeséltem neki hogy mennyire utáltam az apját és azt is hogyan változtam át. Neki nincs mit mesélni nekem az életéről, mivel én minden mozzanatánál ott voltam.