7. fejezet - Utolsó napok?
Mikor beértünk a házba ásított egy nagyot mire én megkérdeztem:
- Szeretnél fürdeni? Illetve zuhanyozni… én… velem?
- Jajj Nessi nem is akartam hogy meztelenül fürödjünk együtt. Természetesen lesz rajtam gaty, ahogy rajtad is lesz amit szeretnél – öleltem meg a szerelmemet.
Mikor beértünk a házba ásított egy nagyot mire én megkérdeztem:
- Szeretnél fürdeni? Illetve zuhanyozni… én… velem?
- Jajj Nessi nem is akartam hogy meztelenül fürödjünk együtt. Természetesen lesz rajtam gaty, ahogy rajtad is lesz amit szeretnél – öleltem meg a szerelmemet.
- Úgy már oké. Megyek átöltözök fürdőruhába. Ne less!! – húzta ki magát egy csókkal az ölelésemből.
- Én? Lesni? Ugyan már… - vigyorogtam.
És már benn is volt a szobában átöltözni. Besétáltam a fürdőszobába és megengedtem a vizet, a megfelelő hőfokra állítottam. Pár pillanat múlva Nessi jelent meg mögöttem és átölelt.
- Te nem öltözöl át? – kérdezte meglepetten mire én levettem a pólóm.
- Kész…
- Okééé. Beszállunk?
- Be. – és behúztam magammal a zuhany alá. Megcsókoltam a száját mire ő nagy hevesen visszacsókolt. Közelebb simultunk egymáshoz. Hirtelen felindulásból elkezdtem kikötni a fürdőruha felsőjét, de azonnal meg is álltam. Eszembe jutott hogy mit mondott a zuhanyzás előtt: „Mi? Ne értem mármint meztelenül? Vagy esetleg fürdőruhába? Én nem állok be melléd meztelenül. Ott még nem tartunk…”
- Most mi van? – kérdezte mikor egy kicsit lefagytam.
- Te mondtad hogy OTT még nem tartunk ezért nem látom jó ötletnek folytatni ezt a kis játékot. Én megyek. – és kiszálltam a fürdőrózsa alól.
- Miért? Gyere vissza!! Jake léécci!! Csinálhatsz velem akár mit. A szüleim megjönnek akkor már úgysem lehetünk együtt. – voankodva de visszamentem. Ami ez után következett arra nem számítottam. Nessi levette a fürdőruháját és ledobta elém majd odajött és megcsókolt. Nem tudtam neki ellennálni. Muszáj volt visszacsókolnom. Kezdte lefelé húzni a gatyámat is de ezt már nem engedtem neki.
- Nessi, biztos hogy ezt akarod? Nem szeretnél várni vagy valami?
- Nem! – mondta határozottan – Téged akarlak mindenhogy!!
- Jólvan.
Karomba vettem. Elzártam a vizet és bementem vele a vendégszobába. Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Azon az éjszakán mindent megtudtunk egymásról. Kívül, belül. Nagyon kellemes volt hogy így ennyi várakozás után végre tudtam hogy ő is szeret és akar engem.
Reggel későn keltem fel. Arra figyeltem fel hogy az én Nessim már nincs mellettem. Sietve felöltöztem és a keresésére indultam. A konyhában találtam meg, valamit nagyon csinált. Odamentem hozzá nagyon halkan, amennyire csak tudtam, valószínűleg nem vett észre. Megfogtam a derekát és megperdítettem. Véletlehül rám borította amit készített de én csak magamhoz húztam.
- Most kezdhetjük előről a zuhanyzást. – nevettem mert a forróságot úgy sem éreztem a bőrömön.
- Menjünk. – húzni kezdett a fürdő felé de én megtorpantam. – Mi van?
- Itt vannak a szüleid. – mondtam neki kicsit kelletlenül.
Hirtelen kopogtak az ajtón. Kiáltottam hogy bejöhetnek. Bella és Edward már mellettem is termettek abban a pillanatban amikor megszólaltam.
- Sziasztok! – ölelte meg Nessit Bella aztán nekem is adott kép puszit.
- Hello! Mi nagyon jól elvoltunk ketten… - válaszoltam kérdésére. Edward hirtelen kirontott a házból és eltört egy vázát. – Ennek meg mi baja?
- Hoppá… Azt hiszem rosszra gondoltam. – válaszoltam megbánóan.
- Mire gondoltál kicsikém? – kérdezte Bella, de én sejtettem a válaszát.
- Én inkább… megmutatom. – tette anyja arcára a kezét, mert így is tud kommunikálni. Egy pillanatra megfagyott, majd megpróbált egy mosolyt küldeni felém.
- Jacob… Te… - kezdte.
- Igen, megtörtént! Megpróbáltam leállítani a lányodat de nem sikerült! Tudod milyen ellenállhatatlan.
- Megértem – mondta egy kicsit fagyosan. – Nessi pakold össze a cuccaidat és mennünk kell haza.
- Oké.
- Megyek veled. Bella addig próbáld meg lenyugtatni valamivel Edwardot!
- Rendben, megpróbálom…
Majd elindultam Nessivel a szoba felé.
- Minden cuccot elviszel? Vagy hagysz itt párat? – mentem oda mögé és átöleltem.
- Most apu nagyon mérges rám… - panaszkodott
- Igen valószínűleg. De rám is mérges lehet. Ne csak magadat hibáztasd. Én is ugyanolyan bűnös vagyok mint te… - mondtam neki.
- Igen de… Te tudtál mégis másra gondolni.
- Nessi! Ne hibáztasd magadat!
- Kicsim gyere! – kiáltott Bella
- Azonnal indulok!! – kiáltotta vissza az anyjának, majd csókot nyomott az ajkamra. A következő pillanatban már el is tűnt előlem.
Miután elmentek leültem a tv elé mert valami jó film ment benne. Valami vígjátékszerűség, de gyorsan meguntam. Nem volt benne semmi izgalmas, ezért átkapcsoltam egy focimeccsre. A Menchester játszott a Milan-nal. Az állás 3-1 volt. Hirtelen valaki kopogott az ajtón.
Mikor kinyitottam az ajtót Nessi állt előttem könnyes szemmel.
- Mi a baj Nessim? Bántottak? – kérdeztem aggódva.
- Nem. – borult a mellkasomra zokogva
- Akkor mond el, talán tudok segíteni.
- Nem ebbe nem tudsz!! – zokogta. – Anyuék el akarnak költözni Alaszkába! Ebbe nem tudsz és én sem tudok beleszólni! Nem érted? Elszakítanak minket egymástól! Lehet direkt ezért szeretnének elmenni! Hogy mi ne legyünk együtt!
- Nekem lenne egy ötletem hogy itt maradhass! Mikor mentek?? – kérdeztem tőle – Illetve mikor indulnátok?
- Két nap múlva. Szombaton. De mi a terved?
- Nessi! Holnap megtudod! Próbálj meg holnap is eljönni amint tudsz!
- Rendben, megpróbálok.
- Nessi, most menj haza! Elő kell készítenem a dolgokat holnapra! Lehetőleg egyedül gyere!
- Jól van! Szia Jake. – nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Kicsim! – kiáltottam utána.
|