8. fejezet - A terv
Miután Nessi elment én átöltöztem és bementem a városba. Vettem egy vacsorához vagy ebédhez való összetevőket. Hazafelé még megálltam az ékszerész előtt és bementem.
- Jó napot! – köszöntem a pult mögött álló hölgynek.
- Jó napot! Segíthetek valamiben? – érdeklődött kedvesen.
- Igen, szeretnék egy gyűrűt a barátnőmnek.
Miután Nessi elment én átöltöztem és bementem a városba. Vettem egy vacsorához vagy ebédhez való összetevőket. Hazafelé még megálltam az ékszerész előtt és bementem.
- Jó napot! – köszöntem a pult mögött álló hölgynek.
- Jó napot! Segíthetek valamiben? – érdeklődött kedvesen.
- Igen, szeretnék egy gyűrűt a barátnőmnek.
- Milyen alkalomból? Érettségi ajándék vagy talán születésnapra?
- Hát igazából eljegyzésre lenne. – vakartam meg a fejemet
- Óó értem – mondta méregetve engem. Ilyenkor lenne jó gondolatot olvasni… - Itt vannak az eljegyzési gyűrűk. – mutatott egy asztalra maga előtt.
- Az tetszik! – mutattam egy gyémántköves arany gyűrűre. Pont illene Nessihez. A pénz most nem számít. Megveszem neki a legszebbet. Ha az a legdrágább akkor is.
- Ez az? – vette ki a hölgy a vitrinből a gyűrűt.
- Igen, azt szeretném.
- Rendben akkor belerakom egy dobozba és már hozom is. – fordított hátat. – megkérdezhetem hogy hogyan kéri meg a szerencsés lány kezét?
- Igen, hát csinálok egy vacsorát és az egyik fedő alatt nem étel lesz hanem ez a gyűrű.
- Nagyon rafinált. – mondta majd odaadta a számlát és a gyűrűt. Nem ez volt a legolcsóbb és nem is a legdrágább gyűrű. Kifizettem majd elköszöntem.
A nap hátra lévő részében tervezgettem a másnapot. Elkezdtem a sütést is, mivel egy farkas sokat eszik és amit csináltam azt egy nappal előbb kell elkészíteni. Miután végeztem mindennel egy kicsit átmentem Seth-hez. Megígértem neki hogy átmegyek hozzá valamikor amikor ráérek és unatkozom. Farkas alakban tettem meg az utat a házáig. Nem volt olyan messze, de egy kicsit át akartam gondolni a dolgokat. Mi van ha nem sikerül a tervem és Belláék megmakacsolják magukat?
- Jacob fejezd be!!! – kiáltott rám gondolataiban Sam. – Milyen terved van neked hogy Bella és Edward döntenek?
- Megkérem a lányuk kezét. Ebbe te sem szólhatsz bele úgyhogy most futok tovább. – még csak most vettem észre hogy időközbe megálltam.
Figyelmen kívül hagytam a további mondandóját és úgy lőttem ki magam mint egy ágyú a golyót. Sietve visszaváltoztam magamra kaptam a ruháimat és bekopogtam Seth ajtaján.
- Szia Jake! Téged is látni errefelé? – kérdezte viccelődve.
- Szia Seth! Bemehetek? – kérdeztem majd egy pacsit adtam neki.
- Gyere csak. Mi járatban errefelé?
- Hát nem te mondtad hogy jöjjek el?
- Hát igen csak kérdeztem…
- Mi újság van errefelé? Történt valami mostanában?
- Hát igen! – mondta lelkesen. – Embry bevésődött!
- Király! Ki a szerencsés?
- Emily és Sam lánya… - nevetett.
- Wow, nem semmi. Em mit szólt hozzá?
- Igazából nem nagyon örült neki de hát ez van. A bevésődés szent. Nem lehet ellene semmit tenni. Embry képes lesz megvárni míg felnő az a kislány.
- Hát igen… És veled mi van? Te úgy látom még nem vésődtél be…
- Hát úgy nézek ki? Egyedül lennék ebben a nagy házban? Tényleg mi van veled meg Nessivel?
- Hát sokminden történt tegnap és ma is…
- ÓÓóó értem… - kuncogott.
- Figyelj kezd késő lenni nekem mennem kéne. Holnap nagy nap lesz!
- Miért? Tudod mit majd elmondod később. Szia Jake! Jó szórakozást holnapra!!
- Meglesz, remélem – mosolyodtam el – Szia Seth!!
Hazafelé nem akartam farkas alakban menni. Inkább sétáltam egyet. Átgondoltam a dolgokat most már tényleg, nincs ki bele furakodjon a fejembe… Mikor hazaértem előkészítettem a dolgokat a holnapi napra, letusoltam majd elővettem a ruhámat holnapra. Írtam egy SMS-t Nessinek hogy szeretem és hogy minden rendben lesz. Lefeküdtem aludni. Reggel későn keltem. Gyorsan fel kellett öltöznöm és elkezdeni a készülődés, főzést.
- Szia Kicsim! – köszöntöttem jókedvűen!
- Szia! Na mi a nagy terved?
- Majd miután ettünk megtudod!
- Ettünk? Vacsorát is csináltál?
- Csak amit te szeretsz plusz egy ráadás fogás amilyet még soha nem ettél! – feleltem neki.
- Az jó! – mosolyodott el.
Odavezettem az asztalhoz és leültettem. Az előételt, a főételt és a desszertet is mind megettük.
- Na mi az az étel amit még nem ettem soha? Hozd! Már kíváncsi vagyok!
- Ne türelmetlenkedj Nessim! Már hozom is… - kimentem és pár pillanat múlva megjelentem. Letettem elé az ezüst tálcát.
- Csukd be a szemed! Szólok ha kinyithatod!
- Rendben, de siess! – mikor becsukta a szemét ellenőriztem hogy ki lát-e. Úgy vettem észre hogy nem ezért levettem a fedőt.
- Kinyithatod! – mondtam neki mire ő egyből kinyitotta. A szája tátva maradt a döbbenettől. Elvettem a gyűrűt és elé tartottam:
- Renesmee Carlie Cullen, leszel a feleségem?
- Jake én… Igen – válaszolta és olyan szenvedélyesen megcsókolt hogy nem tudtam neki ellenállni. Letéptük egymásról a ruhákat és a hálószoba felé vittem. Hirtelen dörömbölésre lettem figyelmes. Még nem történt semmi ezért könnyen fel tudtam venni a nadrágom. Mikor kinyitottam az ajtót Edward állt velem szembe és nagyon mérges volt.
- Mit képzelsz te magadról? Jacob! Ezt tervelted ki hogy itt tudd tartani magaddal a lányom? Nem! Most azért is elvisszük magunkkal! Nem marad itt egy korccsal!
Amikor ezt kimondta egész testemben elkezdtem remegni, az átváltozás határán voltam. Ha nem tudtam volna hogy Renesmee mögöttem áll már rátámadtam volna az apjára. De nem tettem. Valahogy meg tudom magam fékezni amikor a közelemben van. Nem tudom hogyan sikerült.
- Apu! Márpedig én maradok! Szeretem Jake-t! Nem vihetsz magaddal! Erőszakkal nem! – kiáltott Nessi.
- De igen Nessi! Velünk jössz! Nem maradsz itt ezzel… ezzel a kutyával! Nem nem engedem!
- Na most már elég! Nessi had döntsön maga hogy mit szeretne! Nem kötelezhetitek arra hogy menjen! Az ő érdekében! Nem megy ha nem akar4 Tudjátok hogy nálam nem lehet semmi baja! Én mindig vigyázok rá! SOHA nem hagynám el! Mint te Bellát! Azt hitted úgy jobb lesz neki! De nem lett! Rá is én vigyáztam amíg te és a többi pióca nem jöttetek vissza! Neki sem lett semmi baja velem! Nessire még jobban vigyáznék! – keltem ki magamból. Már csak egy kicsi hiányzott ahhoz hogy átváltozzak de megpróbáltam uralkodni magamon.
- FIUK ÁLLJ! MIT KÉPZELTEK MAGATOKRÓL? NESSI NEM IS SZÁMÍT? EDWARD! HAD DÖNTSÖN NESSI HOGY MIT AKAR! – kiabálta Bella mikor megérkezett.
- Azt hiszem igaza van! – mondta Edward mire az én remegésem szinte megszűnt.
- Nessi kicsim mit szeretnél? Elmenni Alaszkába vagy inkább itt maradni velem? – kérdeztem tőle, bár a választól féltem egy kicsit.
- Nem tudom… Én… most mennem kell – mondta kicsim majd kifutott a szobából és a házból is. Csak bámultunk utána. Úgy döntöttem hogy elindulok utána. Csak utolérem. Nem mehetett olyan gyorsan, nem? Bejártam egész környéket a Cullen házat és La Push-t is, de sehol nem találtam. Már csak egy hely maradt. Miért nem sejtettem hogy oda mehetett. Bella és Edward rétje… Mikor odaértem megláttam Nessit a rét közepén ülni. Hallottam hogy sír. Nagyon halkan odamentem mögé, valószínüleg nem hallotta.
- Mit csinálsz? Nessi? – kérdeztem tőle szomorúan. – Mindent átkutattam utánad! Kicsit későn jöttem rá hogy talán itt lehetsz. Mikor jössz vissza? Mindenkinek nagyon hiányzol.
- Tudom. Jake, én nem tudom hogy mit kéne döntenem. Én szeretlek, te vagy a mindenem de ők a családom nagyobb rész… Ha itthagylak téged akkor azt te nem éled túl de ha én itt maradok… - és akkor kitört belőle a zokogás.
- Nessi, menj el Alaszkába a szüleiddel. Majd írsz levelet és én is. Néha meglátogatsz én is téged. Valahogy túlélem és remélem te is. –mondtam neki komolyan. És komolyan is gondoltam.
- De te? Mi lesz veled?
- Nessi, túléltem nélküled vagy 17 évet plusz még 7-et hogy ismertelek de nem lehettem veled. Menj csak. – mondtam neki.
- Rendben elmegyek… - odanyúlt az ujjához amin a gyűrű volt lehúzta és odaadta nekem. – Ég veled Jacob! – nyomott egy hosszú csókot a számra majd eltűnt a semmibe.
Könnyezve rogytam a földre. Nem tudtam elviselni hogy akit szerettem egyszer csak elhagy és a gyűrűt is visszaadja amit adtam neki.
|