9. fejezet - Összetörtem Nessi nélkül…
Nessi nélkül egyszerűen nem bírtam. Teltek a hónapok és én csak ültem összeroskadva. Egyszer eljött hozzám az apám, hogy érdeklődjön mi van velem. Nem töltött itt sok időt de szerettem ha van itt valaki, eltereli a figyelmemet.
Nessi nélkül egyszerűen nem bírtam. Teltek a hónapok és én csak ültem összeroskadva. Egyszer eljött hozzám az apám, hogy érdeklődjön mi van velem. Nem töltött itt sok időt de szerettem ha van itt valaki, eltereli a figyelmemet. Néha eljött hozzám Seth, Quil vagy Embry. Nessi még csak nem is hívott abban a három hónapban. Úgy döntöttem hogy felhívom én. Csak nem csapja rám a telefont. Csörgött hármat majd valaki felvette:
- Hallo? – szólt bele egy női hang, de nem Nessi-é volt az.
- Jacob vagyok. Nessi hol van? Miért nem ő vette fel?
- Szia Jake. Nessi sokat mesélt rólad. Elment a szüleivel valahová. Majd szólok hogy hívtad.
- Rendben, azt megköszönném. Megtudhatom hogy kivel beszélek?
- Igen, Tanya vagyok. Szia Jacob. – a nevemet nyomatékosan ejtette ki. Biztos azt akarta hogy tegyem le.
- Szia Tanya. – és letettem a telefont.
Mikor letettem visszaestem abba mély depresszióba ami ezelőtt voltam. Talán most egy kicsit hasonlítottam Bellára, mikor Edward elhagyta. Nem is tudtam eddig hogy milyen rossz volt neki abban az időben. Talán nekem is el kéne terelnem a figyelmemet valamivel. Elmehetnék moziba valakivel. Csak ráérnek. Átöltöztem rendesebb ruhába és átmentem Quil-hez hogy lenne-e kedve eljönni, de neki kellett vigyáznia Clarie-re a bevésődésére. Embry próbált segíteni Em-nek a baba körül, Seth és Leah pedig járőrözött. Úgy döntöttem hogy inkább akkor sétálok egyet a parkban.
Nagyon szép nap ígérkezett. Sütött a nap, csicseregtek a madarak. Az emberek mindenfélét játszanak. Van aki kutyát sétáltat, frizbizik, focizik, de senki nincsen egyedül csak én… Egy kutya egyenesen célba vett engem, és rám is ugrott. Egy csinos lány – nem lehetett több 17-nél – futott kiabálva.
- Byron! Byron! Gyere vissza. – kiabálta kétségbeesetten – Nagyon sajnálom hogy rád ugrott, nem volt szándékos csak azt az embert aki kinéz magának és tetszik is neki egyből ráugrik. Amúgy Caty vagyok!
- Szia. Én Jacob vagyok, de legyen csak Jake. Nem baj hogy rámugrott szeretem a kutyákat és közeli kapcsolatba is vagyok velük. – nem is tudod mennyire gondoltam – Majd szeretnék én is egyet. Milyen fajta kutyus?
- Ez egy Német Dog. De ő még kölyök… Sokkal nagyobb lesz mint egy farkas. – ezen mosolyognom kellett. Nagyobb mint én?
Nagyon szimpatikus lány volt.. A haja búzaszőke volt, a szemei zöldek és nagyon karcsú alakja volt. Talán el kellene hívnom egy vacsorára valamilyen étterembe.
- Caty? Lenne kedved eljönni velem valahova? Mondjuk vacsorázni vagy moziba?
- Te most randira hívsz engem?
- Hmm… Igen, miért is ne? Vagy… neked van barátod?
- Nem nincs, csak meglepődtem hogy valaki elhívott. Nem nagyon szoktak. Igen elmehetünk. Hova szeretnél menni?
- Menjünk inkább moziba, rendben? – végiggondoltam a vacsora ötletet és rájöttem hogy nem lenne megfelelő egy lány előtt enni annyi mennyiséget amit egy farkas magába bír gyömöszölni. Kivéve Nessi előtt. De ő már a múlté.
- Rendben. A mozi nagyon jó ötlet. Mit nézzünk meg? Valami romantikusat mint pl Valentín nap, vagy valami vígjátékot, esetleg a vadiúj horrort a Farkasembert? – van olyan film hogy farkasember? Meg kellene néznem és nevetni rajta.
- A Farkasember tökéletes lesz. Nekem az egy kicsit vígjáték is lesz.
- Merthogy?
- Azt majd egyszer talán megtudod.
- Oké. De nekem most mennem kell. A szüleim már biztos aggódnak hogy hova tűntem. Hol és mikor talizunk?
- Találkozzunk holnap 6-kor a mozi előtt. Foglalok jegyeket. Addig is lefoglalom magam.
- Szia! – köszönt el Caty
- Szia Caty holnap látlak! – köszöntem el én is de mire befejeztem eltűnt a sötétségbe.
Lassan kezdtem el sétálni hazafelé. Vidám is voltam, de bűntudatom is volt, úgy éreztem hogy megcsalom Nessit.
Mikor hazaértem megláttam apámat a ház előtt. Ott „parkolt” a bejárat előtt fényesre tisztított tolókocsijával.
- Szia apa, régen láttalak!
- Szia Jake! Én is. Örömmel látom hogy kimozdultál otthonról. Hol voltál? Talán valami lány lesz az illető akihez mentél? Nagyon örülök hogy végre rájöttél hogy Nessi nem akar téged! Nem szerettem azt a lányt! Egy vámpír lánya!
- Ne merd szidni Nessit! Attól hogy nincs velem ő az én bevésődésem és szeretem! Jobban mint bármi mást! – förmedtem rá. – Az is igaz hogy mióta elmentek nem hívott és még a hívásaimra sem válaszolt, de az már sok hogy szidod!! Nem hagyom!
- Rendben Jake! Te akartad! Szóba sem hozom többet. Na de mostmár elmondhatnád hogy hol a fenébe voltál. Kb. két órája várok rád a verandán ülve!
- A parkban voltam sétálni és találkoztam egy lánnyal akit holnap moziba viszek úgyhogy nem érdemes várni, későn jövök.
- Húú Jake, újra csajozik! Végre vissza fog térni az igazi éned?
- Talán…
- Jacob, azért jöttem hogy szóljak hogy elmondjam, én odaköltözöm Sue Clerwather-hez, így mindenkinek könnyebb lesz, a gyerekek – Leah és Seth beköltöznek a mi régi házunkba. Ha keresnél Sue-nál leszek. És már ott is maradok.
- Rendben. Viszlát apa. Egyedül szeretnék lenni! – a „viszlát” szót lehet hogy egy kicsit túl nyomatékosan ejtettem ki. Billy köszönés nélkül távozott.
A nap hátralévő részét gondolkozással töltöttem. Gondolkodtam a holnapi randin és az én Renesmee-men is. Lehet hogy Nessi csak elfelejtett felhívni. Nem… Ha még szeret akkor nem felejti el. Akkor valószínűleg már nem szeret engem.
|