2. fejezet

(Bella szemszöge) 

-Dehogynem ismerem őket anyu. Itt laknak Forksban. És én is itt lakom apuval. Nem emlékszel?Ideköltöztem apához, amíg te Phillel elutaztál Jacksonvillebe.-szinte már ordítoztam.Nem anyára voltam ideges, csak elképesztett ami történt. Nem rajta kellene levezetnem a haragom.

-Ne haragudj anyu. Nem akartam veled kiabálni.

-Én nem haragszom rád Bella. Csak nem tudom miről beszélsz. Ki az a Phil?-kérdezte anyám meglepve. Látszott rajta, hogy tényleg nem tudja ki az.

-Anya! Phil a férjed.És baseball játékos, ezért sokat utazik.Te otthon maradtál velem, de elszomorított, hogy Phil nem lehet veled.Nem akartalak boldogtalanul látni, habár te ezt próbáltad előlem eltitkolni. Ezért úgy döntöttem apuhoz költözik egy kis időre, Forksba. Itt ismertem meg Edwardot és Alicet. Edward a szerelmem, Alice pedig a barátnőm, és a családjukat,Cullenéket is nagyon megszerettem.

Anyám elképedve nézett rám. Mintha őrültnek tartana.

-Jobb lesz, ha hívom az orvost. Összevissza beszélsz kicsim. Nincs semmiféle Phil. Én apáddal élek boldog házasságban. Emlékszel rá?Charlie Swan. Én pedig Renée Swan vagyok. A te neved Isabella Swan. De jobban szereted a Bellát. Phoenixben lakunk, és te imádsz ott élni. Apád rendőrként dolgozik. Te pedig már kislány korod óta imádsz énekelni. Gyönyörű hangod van. Egyszerűen káprázatos.2 éve felfedeztek, és azóta híres énekesnővé váltál. Imádod a rivaldafényt. Feltűnő egyéniség vagy. Kissé büszke ugyan, de ez a sztársággal jár.

Tessék?Biztos csak álmodom. Igen. 100 %-ig biztos, hogy álmodom. Mindjárt megszólal az ébresztőóra és felébredek ebből a rémálomból. Majd jót nevetünk ezen Edwarddal. Csak ébrednék már végre fel.

- Tényleg nem emlékszel semmire sem?

- Nem. Egyáltalán semmire.-jobbnak láttam, ha hazudok anyámnak. Úgyse hinne nekem. Végülis ki hinné el, hogy 1 másik életbe csöppentem?Ilyenek csak a filmekbe léteznek.

- Rögtön szólok az orvosnak, hogy vizsgáljon meg. Nem tetszik ez nekem.-mondta aggódva anyu.

-Rendben.-képtelen voltam mást kinyögni. Mit is mondhatnék?Hogy adják vissza az életemet?Miért történik ez velem?Éreztem, hogy elkezdenek potyogni a könnyeim.

- Szóltam az orvosnak. Azonnal jön.-rontott be anyám az ajtón.-Miért sírsz?Mi történt?

Most mit mondjak neki?Ki kell találnom valamit. De nem vagyok túl jó hazudozó. Biztos lebuknék. Szerencsére 1 halk kopogtatás megakadályozta, hogy válaszoljak.