4. fejezet- A Randi
 
- Mi tart ilyen sokáig? - jelent meg anya a hátam mögött döbbent arckifejezéssel.
- Üdv Mrs. Torres, Aian Morgan vagyok. - ráztak kezet. Zavarba ejtő volt számomra ez a helyzet. Épp az előbb csókolt meg most pedig anyámmal rázza a kezét.
-  Helló Aian. - anyám egy kedves mosollyal viszonozta a fiú lehengerlő mosolyát.
- Mi évfolyamtársak vagyunk mondtam gyorsan.
- Áhh, ez remek.  Nem tudtam, hol késlekedsz ilyen soká de már látom. - fordult felém anya az amolyan hű de helyes fiú arckifejezéssel.
- Anya. - ráztam meg a fejem.
- Épp meg akartam kérdezni Heidit, hogy van- e kedve eljönni velem holnap moziba. - nézett rám reménykedve.
- Én nem is tudom....
- Állj állj fiatalok. - vágott közbe anya. - Holnap iskola van. Ezt elfelejtettétek?
- Nem. Holnap elmarad a tanítás, mert a tanároknak valamiféle gyűlés lesz. - anya rám nézett.
- Elfelejtettem  mondani neked. - lesütöttem a szemem. Jobban szerettem volna ha végre bemenne.
- Akkor semmi akadálya, hogy elmenjetek.
- Szerintem se. - ragyogó vigyort küldött felém Aian, mire én elég erősen elpirultam.- A pizza. - nyújtotta át nekem. Épp adni akartam a pénzt mire eltolta a kezem. - Hagyd csak.
- Hát... akkor kösssz. - bólintott.
- Ötre érted jövök. - majd anyához fordult. Aki még mindig mellettem állt. - Örülök, hogy megismerhettem.
- Én is örülök.
- Szia. - tátogtam és bezártam az ajtót.
- Nem is mondtad, hogy vannak helyes fiúk is a suliba. És milyen kedves.
- Nem kérdezted. Figyu álmos vagyok. Felmehetek? - kérdeztem unottan.
- De nem is ettél. Egyél pár falatot és ismerd meg Josht jobban. - erős grimaszt vágtam.
- Nem vagyok éhes. Amúgy meg úgy is csak egy barátod, nem muszáj megismernem. - mondtam gúnyosan és felmentem az emeltre, majd levetődtem az ágyra.
Ebben a percben nem érdekelt Josh és a ,,barátságos" viszonya anyámmal.
Sokkal inkább Aian. Tudtam, hogy a csók után nem a mozit akarta megkérdezni. -Heidi el kell valamit el kell mondanom. Én ha nem teszem meg én....-Hogy jönne a képbe a mozi?
Százszor lejátszottam ezt a fejemben és az édes csókunkat is.
Egész este azon gondolkodtam vajon mit akart elmondani , így reggelre eléggé ramatyul néztem ki.
Eldöntöttem, hogy nincs rendben valami a fiúval ezért jobb ha elkerülöm érzelmi téren. De kíváncsi részem nem tudott lenyugodni. Meg kell tudnom mit akar tőlem. Mégis valahol tudtam, hogy mennyire nehéz lesz eltávolodni tőle mindezek után és az után a csók után...Ami mint a morfium úgy hatott  rám.
***
Csak egy ajtócsapást hallottam a földszintről.
- Neked is szia anya! - mondtam. Megint elutazik 2 napra. Milyen meglepő...
A lányokhoz áthívott egy lányt aki a környéken lakik, hogy vigyázzon rájuk. Látszott rajtuk, hogy nem kedvelik, de anyu szerint nincs más aki vigyázhatna ma rájuk. Ami a legjobb, hogy nekem mondta, hogy maradjak itthon velük. Ebből is egy orbítális veszekedés lett. Hisz ő mondta, hogy : Hogy persze, igen semmi akadálya annak, hogy elmenjek.
Amióta ide költöztünk csak veszekedünk. Végül is Los-Angelesben meg nem is kommunikáltunk. Alig beszéltünk. Ez is haladás...azt hiszem.
- Heidi, utálom ezt a lányt és ő is minket. - jött be a szobámba Lo. - Nem lehetne megoldani, hogy ne ő legyen velünk?-
Kitártam felé a karom mire ő az ölembe ült.
- Hát...- nagyot sóhajtottam. - Nem tudom. Nem lenne valami kedves lemondani a randit mikor már csak fél óra van addig.
- Igazad van. Csak anya rásózott minket erre a Sarahra és...Tudod néha úgy érzem nem nagyon szeret minket. - remeg meg a hangja.
- Héé Lo. Anya természetesen szeret minket. Mindannyiunkat. Csak nehéz neki. Mint nekünk. - állánál fogva felemelem a lehorgasztott fejét mire eltűnik a bánat a szeméből és széles mosoly terül szét az arcán.
- Elmosódott a sminked. - nevet fel hangosan.
- Kössz, hogy szólsz. - borzolom össze a haját. - Na menny le. Készülődnöm kell és még le is kell mosnom az arcom.
- Oké.
- Ja és Lo. Megmondanád Sarahnak, hogy hazamehet? Nem lesz rá szükség. - sóhajtva mondom neki.
- Köszi.- felcsillant szemmel szalad ki a szobából.

***       
- Szia!
- Helló! - nyitom ki Aiannak az ajtót. Ahogy meglátom felvirulok és boldogság önt el.
- Mehetünk? - kérdezi az ujjával a kocsija felé mutatva.
- Öööö...Arra gondoltam mi lenne ha ma kihagynánk a mozit? Persze ha csak nem baj. Tudod anya elutazott és a tesóimat nem akartam itt hagyni egy lánnyal akit utálnak. Egyáltalán nem zavarnának végig fenn lennének az emeleten...
- Nem baj...Sőt talán még jobb is. Nem a legjobb filmek mennek. - mosolyog rám azzal a lehengerlő mosolyától amitől én....
- Ööö jó - rázom meg a fejem, hogy visszatérítsem magam a földre - Akkor gyere be.
- Szóval mihez kezdünk? - néz rám sejtelmes mosollyal.
- Talán egy jobb filmmel mint amik a moziban mennek? - kérdezem az ajtókeretnek támaszkodva.
- Benne vagyok. - kacsint rám.

Hosszú hezitálás után megtaláltunk a legmegfelelőbb filmet:Gyűrűk ura.
A film közben néha egymásra néztünk persze csak félszemmel. Mivel a kanapénk nem túl széles elég közel kellett ülnünk egymáshoz olyannyira, hogy összeért a térdünk.Próbáltam a lehető legnagyobb távolságot megtartani persze csak annyira, hogy neki ez ne legyen feltűnő. Igen, tudom, hogy hülyeség ez a távolság tartás mivel már csókolóztunk is,de mégis nem akarom, hogy azt higgye ilyen könnyű préda vagyok. És amúgy is, már eldöntöttem, csak kiderítem mit is akart mondani valójában amit ha nem mond el ő...Bárcsak be tudnám fejezni a mondatot...
- Hát ez...- csapott a térdére a film végén egy nyújtózkodás kíséretében.
- Igen, tudom. - nézek rá. - Többet soha nem nézem meg, szörnyű egy film. - ránézek várom az egyetértést, de ő csak bámul rám.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ha ezt Zsákos Frodó meghallaná...bánatában önszántából odaadná A  gyűrűt- hangsúlyozza ki az A szócskát -  annak a csúnya kis lénynek. - mondja nekem komolyan miközben a fejét ingatja.
- Csúnya kis lény? - nevetem el magam. Erre már ő is velem kacag.
- Jó, igen belátom,  tényleg igazad van. Tényleg szörnyű film.
- Fura, hogy belátod igazam van. - lököm meg a térdét.
- Történnek ennél furább dolgok is. Olyanok amikről talán eddig álmodni se mertél. - vág komoly arcot.
- Hűű...és most jön egy ijesztő horrorsztori a sátorban?
- Lehet. - hajol közelebb hozzám mire én hátrébb húzódom és kezemmel körbe ölelem a térdem.
- Tudod jobban szeretném, hogy ha inkább magadról sztorizgatnál. A horror meséktől nem igazán ijedek meg. Hátha a te életedben van valami félelmetes.
- Nem is egy olyan dolog van ami félelmetes az életemben.
- Jól hangzik. - elhelyezkedek és felkészülök a mondandójára. - Kezdheted. - nézek rá komolyan.
- Honnan is...honnan is kezdjem...- vakargatja a fejét mint aki nagyon gondolkodik.
- Talán az elején.