- Rendben, semmi baj sem lesz! – suttogta a f�lembe egy hang.
�reztem, hogy z�tyk�l�d�nk �s valaki a kez�ben tart. Komoly er�fesz�t�sek �r�n kinyitottam a szememet, �s �szrevettem, hogy Archie v�delmez�n f�l�m hajol, �s megnyugtat�an simogatja az arcomat.
- M… mi? – h�r�gtem �s megpr�b�ltam fel�lni.
A fi� megfogta a derekamat �s az �l�b�l �trakott maga mell� az �l�sre.
- El�jult�l – felelte – nemr�g tal�ltam r�d.
- Hogyan?
- M�r �pp indultam ut�nad, amikor a s�t�tben megjelent egy fi�, �s azt mondta, hogy fussak a sik�torba, mert ott vagy. Amikor megk�rdeztem a nev�t, �s hogy honnan tudja, hogy hol vagy, elfutott. Fogalmam sincs ki lehetett, b�r sz�vesen megk�sz�nn�m neki. Te jobban vagy? Mi t�rt�nt?
Az ember azt hinn�, vagyis ink�bb azt rem�ln�, hogy egy �jul�s ut�n kit�rl�dik a legutols� percek egy r�sze, de nem ez t�rt�nt. Lepergett magam el�tt �jra �s �jra, ahogy leszak�tj�k annak a f�rfinek ott helyben a fej�t, �s el�ttem meggyilkolj�k.
- �n… �n nem tudom, hogy mit l�ttam – suttogtam, ami r�szben igaz is volt – csak menj�nk haza, k�rlek!
Archibald hevesen b�lintott, majd halkan hozz�tette:
- Ha b�ntottak nyugodtan mondd el, megb�zhatsz bennem!
- Tudom. Csak menj�nk haza…
 
Haza�rve Archie �vatosan az �gyamba fektetett, majd ki ment a szob�mb�l. �n fel�ltem �s magamra h�ztam a takar�mat.
Szab�lyosan remegtem, akkora sokkot kaptam.
Mi van, ha keres engem? Hiszen szemtan�ja voltam annak, ahogy az a bizonyos valaki meg�l egy embert! Az ilyeneket nem hagyj�k sz� n�lk�l!
Tal�n m�r r�g keres engem, �s csak arra tud gondolni, hogy az �n fejem is olyan sorsa �t�ltessen, mint az� a f�rfi�!
Egy�ltal�n ki vagy mi volt az? A s�t�tben alig l�ttam valamit, csak a kez�t, ahogyan k�r� fonja az �ldozat�nak.
�s azaz er�, melyet kifejtett, egy norm�lis ember nem tudja k�t m�sodperc alatt kioltani egy m�sik ember �let�t!
 
Percenk�nt kir�zott a hideg, �s csak arra tudtam gondolni, hogy valahol a v�rosban van egy elvetem�lt gyilkos, aki a puszta k�zzel dolgozik.
Ahogy ilyenkor lenni szokott csak az�rt tudtam elaludni, mert a retteg�s t�ls�gosan lef�rasztott.
H�l�t adtam az �gnek, ami�rt �lmomban legal�bb b�k�n tudott hagyni az eml�k, de reggel ez volt az els� gondolatom, ahogy felkeltem.
�gy d�nt�ttem az egyetlen re�lis es�ly, hogy egy pillanatra el tudjam feledni az esetet az, hogy kimozduljak �s elmenjek lovagolni.
Szokatlanul nagy v�gyat �reztem, hogy egyek. Ha m�r meggyilkolnak, akkor legal�bb ne legyek �hes.
A vend�gl�ben persze �lland�an r�m akart�k tukm�lni az �telt, de mindig csak h�ztam a sz�mat, �s lerendeztem egy majd m�skorral.
Amikor lementem az eb�dl�be m�r ott v�rt a takaros kis reggeli, de l�tsz�dott Margaret arc�n, hogy ez szerinte csak hi�baval� er�fesz�t�s.
Igen meglep�d�tt, amikor moh� arccal le�ltem �s falni kezdtem az el�ttem �ll� dolgokat.
- Oh, Ms. Masen – rebegte d�bbenten – hozhatok m�g valamit? Sz�vesen tenn�m!
- Nem, k�sz�n�m, ez el�g volt! Viszont szeretn�m, ha �rtes�ten� majd Archibaldot, hogy elmentem a v�ros sz�l�n l�v� fogad�hoz, a bizonyos Patk� fogad�ba, �s csak akkor keressen, ha nagyon sz�ks�ges. Estefel� j�v�k, nem alszok ott. K�sz�n�m – mosolyogtam r� bar�ts�gosan, majd kint fogtam egy kocsit �s k�nyelmesen h�trad�ltem.
Tudtam, hogy hossz� lesz az �t, f�k�pp, hogy nem azzal a kocsissal megyek, akivel akkor �sszebar�tkoztam. Nemcsak, hogy t�bb�-kev�sb� megtan�tott lovagolni, a bar�tom lett. Titkokat mondtunk el, �s tan�csokkal l�ttuk el egym�st. A lovak k�zels�ge megnyugtatott, �s a patadobog�st hallgatva lassan elszenderedtem.
Arra keltem fel, hogy a kocsis enyh�n megr�zza a v�llamat, �s diszkr�ten k�ri, hogy fizessem ki az utat.
Gyorsan odaadtam neki, ami j�r, majd szinte futva mentem be a vil�g leghangulatosabb �s legkedvesebb fogad�j�ba.
A konyha f�n�ke hatalmas mosollyal �dv�z�lt.
- �jra itt, Emma? Hiszen csak egy napja van itt!
- �s mennyi minden t�rt�nt azalatt az egy nap alatt… - motyogtam – Robert itt van?  - k�rdeztem hangosabban.
- Hogyne, kint van a lovakn�l, menj csak!
Megk�sz�ntem az �tbaigaz�t�st, majd az ist�ll�hoz mentem, �s megkerestem Robertet, a lov�sz fi�t, aki az elm�lt napokba tan�tott.
- H�, Emma! – ki�ltott fel, amikor megl�tott – a kedvenc tan�tv�nyom!
R�mosolyogtam, �s integettem neki.
- Mi j�ratban vagy errefele? – k�rdezte egy l� m�g�l, akit �ppen akkor csutakolt le.
- Lovagl�sra van sz�ks�gem. Mikor �rn�l r�?
- Ma t�ls�gosan elfoglalt vagyok, szinte egy szabad percem sincsen. De szerintem, elengedhetlek m�r egyed�l… - n�zett r�m t�n�dve.
Ez hirtelen b�szkes�ggel t�lt�tt el, �s az eg�sz vil�g jobb lett egy pillanatra.
- Persze, vidd Camelot-ot, � azt�n m�g akkor is engedelmeskedni fog, ha csak gondolatba mondod ki a parancsot – nevetett Robert, majd Camelot kar�mj�hoz vitt.
A hatalmas barna l� h�l�san r�m n�zett a szemeivel, majd felnyer�tett. Robert �gyesen �s gyorsan dolgozott. Pillanatok alatt felnyergelte, majd kivitt az �tra, amely az erd�be ment.
Miut�n seg�tett fel�lni r�, elmondta a legalapvet�bb szab�lyokat.
- Az �sv�nyr�l nem t�r�nk le, ha b�rmi baj van h�traarc, �s v�gt�zz id�ig. Ha net�n Camelot rendetlenkedik, sz�llj le r�la, nem akarom, hogy ledobjon, �s s�t�lj vissza, �t meg hagyd elmenni, mindig visszaj�nnek. Ne menj t�l messze, �s m�g egyszer hangs�lyozom, ne t�rj le az �sv�nyr�l!
B�lintottam, majd hangosan kif�jtam a leveg�t a t�d�mb�l, �s enyh�n megr�gtam a l�bammal Camelot oldal�t.
Integettem egy utols�t Robertnek, majd elt�nt�nk az �ton. Az elej�n r��r�sen s�t�ltunk, majd ahogy egyre biztosabb lettem, �gy gyors�tottam be.
A v�gt�n�l csak arra tudtam koncentr�lni, hogy helyesen d�ljek el�re, de �reztem, ahogy sz�ll a hajam, �s uralom a lovat, az eg�sz vil�got. Gy�ny�r�bbn�l gy�ny�r�bb mez�n sz�ntottunk v�gig, �lvezve a naps�t�st �s a szabads�got.
Mikor elf�radtam �jra s�t�ba kezdt�nk. Ekkor be�r�nk az erd� s�r�j�be, ahol m�r nehezebb volt menni.
M�lyen beszippantottam a leveg�t, �s �lveztem, ahogy kitisztul a t�d�m. Vagy f�l �r�ja mehett�nk, amikor Camelot hirtelen meg�llt, felnyer�tett �s enyh�n fel�gaskodott. Szerencs�re nem estem le r�la, de azonnal lesz�lltam �s simogatni kezdtem.
- J�l van, semmi baj, mit�l ijedt�l meg �gy? – k�rdeztem t�le, mik�zben az erd�t vizslattam.
N�ha mintha l�ttam volna egy-k�t �rny�kot, �s ezt bizony�totta, hogy Camelot ilyenkor mindig felnyer�tett, �s h�tr�bbl�pett p�r l�p�ssel, mintha menek�lne. A kant�rj�n�l fogva egy f�hoz k�t�ztem.
- Ki van ott? – ki�ltottam el magamat, �s k�zben Robert utas�t�sai j�rtak a fejemben.   
Ekkor egy fa m�g�l valami egy eg�sz kicsit kihajolt. Csak a bronzv�r�s haj�t vettem ki j�l �s az eg�szs�gtelen�l feh�r homlok�t.
De a haja… csak egy embernek van ilyen sz�n� haja, ami ennyire s�t�t, �s a barna leggy�ny�r�bb �rnyalataiban j�tszik.
- E… Edward, te vagy az? – suttogtam rekedten.