(Bella szemszöge) 

Az ajtón Carlisle lépett be. Ah! Fel lélegeztem. Akkor nem csak álmodtam az egészet. De akkor mi történhetett? És miért nem jöttek még meglátogatni Cullenék? Főleg Edward. Hisz ő mindig is annyira féltett. Akkor most miért nem jött be hozzám? Muszáj megtudnom az igazat.

-Anyu. Magunkra hagynál a doktor úrral kérlek?

Anyám kissé meglepődött, és  Carlislera tekintett. Carlisle bólintott, mire anyám kiment a szobából. Rögtön nyakába zúdítottam a kérdéseimet.

-Carlisle mi történt? Hogy kerültem ide? És  Edwardék hol vannak? Kérlek, mondd, hogy jól vannak. Ugye nem bántotta őket a Volturi?

Carlisle meglepve nézett rám. Pont úgy, mint anyám. Mindketten úgy néztek rám, mint 1 őrültre.

- Jól van kisasszony?- szegezte nekem kérdését. Miért tesz úgy, mintha nem is ismerne?

- Ne kisasszonyozz Carlisle! Én vagyok az. Bella. Hát nem ismersz meg? Én vagyok Edward barátnője, és Alice a legjobb barátnőm. E mmett olyan számomra, mint 1 báty, bár néha igazán idegesítőek a viccei. Jasper az én érzelmes tesókám.- és mosolyra húztam a szám. Reméltem ő is elmosolyodik, de meglepve, és némi szigorral nézett rám. Ezért jobbnak láttam, ha folytatom.

- És ott van még Rosalie, akivel nem igazán jó a kapcsolatom, de én nem haragszom rá. Esme olyan számomra, mint 1 vámpír mama, és rád pedig csodálattal tekintek az akaraterődért, és ezért a nagyszerű családért. Nem emlékszel rám?- szinte már remény vesztve kérdeztem. Éreztem, hogy már nem tudom megállítani a kibuggyanó könnyeimet. Hisz azt mondják, a szem a lélek tükre. És ebben a pillanatban tökéletesen tükrözte a darabjaira tört szívemet.

- Nem tudom miről beszél kisasszony.

- Dehogynem tudod. Vámpír vagy nem igaz?És Carlisle Cullennek hívnak. A feleséged Esme, a gyerekeid Alice, Rosalie,Jasper,Emmett,Edward. Akkor ismertelek meg titeket, amikor ideköltöztem Forksba. Kezdetbe Edward utált, mert azt hitte nem tud ellenállni a véremnek. De 1 idő után egymásba szerettünk. És ti ennek nagyon örültetek, hisz boldognak akartátok tudni őt.