- Ugye nem? - néztem föl szerelmemre.
- De. Attól félek sajnos igen. - mondta keserűen. Egy csapat hatalmas méretű farkas lépett be és változott vissza emberré. Arcuk zavartságot tükrözött. Nem is csodálkoztam. Mindenkin estélyi meg szmoking volt, rajtam menyasszonyi ruha. Edward és én még az emelkedőn álltunk. A földön rózsaszirmok hevertek. Senki se vette a fáradságot, hogy összesepregesse. Mielőtt még a farkasok meg tudtak volna szólalni, elkezdett csörögni a telefonom. Én le akartam menni az emelkedőről, de elbotlottam. Szerencsére Edward még idejében kapott el. A kezében már ott volt a mobilom. Ránéztem a kijelzőjére és megdermedtem.
- Öööö, mit mondtatok anyáéknak? - kérdeztem félve. Esme válaszolt.
- Azt mondtam, hogy felrobbant egy gázpalack az ablak előtt. - megint ránéztem a telefonomra, de az már nem csörgött.
- Nagyon meg fognak haragudni, ha nem hívom őket vissza? - kérdeztem. - Semmi kedvem magyarázkodni anyámnak.
- Nem lesz semmi baj, biztos tudják, hogy most milyen rosszul érzed magadat. - nyugtatott meg Edward.
- Öhm..... elnézést, hogy félbeszakítjuk a beszélgetést de mi történt itt? - érdeklődött Sam. Elfordultam és kis híján újra elestem.
- Bella, vigyázhatnál jobban is! Az esküvői ruhához nem áll jól a gipsz! - pirított rám Rosalie. Edward csúnyán nézett rá.
- Talán az én hibám, hogy itt van ez a francos emelkedő? - háborodtam fel.
- Bella, nyugodj meg, senki nem hibáztatott téged! Rosalie, te pedig hagyd meg Edwardnak, hogy leszidja Bellát! - tett rendet Carlisle. Hátul az egyik vérfarkas, azt hiszem talán Jared, de nem vagyok biztos benne elkezdett röhögni. Sam az oldalába vágta a könyökét.
- Azért jöttünk, mert egy idegen vámpír a területünkre kószált. Ha legközelebb találkoztok a barátotokkal, szóljatok neki, hogy ne császkáljon La Pushba, vagy nagyon megjárja! - mondta idegesen Sam.
- Nem a barátunk! - csattant fel Emmett villogó szemekkel.
- Emmett, nyugodj le! Szerintetek így nézne ki ez a ház, ha a barátunk lenne?! És vége lenne már az esküvőnek?! - kérdezte Carlisle némi indulattal a hangjában.
- Tényleg, mi lesz a nászajándékokkal? - érdeklődött Alice. Mindenki úgy nézett rá, mint aki nem teljesen komplett.
- Szerintem ezt a témát hanyagoljuk egy kicsit Alice! - szólt rá húgára Edward. - Először inkább azt derítsük ki, hogy ki az, aki félbeszakította az esküvőt!
- Biztos vagyok benne, hogy már láttam valahol azt a vámpírt. Csak az nem tudom, hogy hol. - mondta Jasper.
- Akárki is volt az, ha megtaláljuk, én esküszöm kinyírom! - mérgelődött Edward.
- Ez a beszéd, Öcsi! - élénkült fel Emmett. - Elintézzük azt a féleszűt!
- Alice, te mit láttál a szertartás közben? - kérdeztem. Mindenki a vámpírlány felé fordult.
- Azt, hogy valaki betöri az ablakot, és nekiront Bellának. - mondta. Edward felmordult.
- Ugyanezt gondolta. Amikor üldöztük a fejében tervek keringtek, hogy hogyan ráz le minket és megy vissza Bellához. - szerelmemben főtt az indulat. - Szerinte is émelyítő illatod van. - fordult felém. Jasper arca hirtelen felvilágosult.
- Tudom ki az a vámpír! Neki is az volt a feladata, mint nekem, hogy a vámpír-háború után kiirtsa az újszülött vámpírokat! Dolgoztam vele, nagyon okos! Vele aztán nem könnyű elbánni! - mondta. Kezdtem beleszédülni a sok információba. Szóval most van egy vámpír aki rám vadászik és megint ugyanaz a helyzet..... szuper.
- Figyeljetek, nekem nincs szükségem még egy Jameses kalandra, oké? - mondtam fáradtan. Legszívesebben lefeküdtem volna aludni.
- Tudjuk Bella, és nem is lesz. - nyugtatott meg Carlisle.
- Ha befejeztük a beszélgetést, akkor Bellának át kéne öltöznie. - mondta Rose. - Meg szerintem mindenkire ráférne egy kis ruhacsere.
Szépen elindultunk az emeletre, a farkasokat pedig otthagytuk teljes értetlenségben. A lépcsőfordulónál visszanéztem, és láttam amint visszaváltoztak vérfarkassá. Megborzongtam. Jacob az átváltozás előtt utálkozva meredt rám és Edwardra. Alice és Rosalie úgy döntöttek, hogy előbb saját maguk vesznek át valamit, engem csak utána öltöztetnek át. Vállat vontam és bementem Edward szobájába. Amin beértem mögöttem becsukódott az ajtó és valaki átkarolta a derekamat.
- Csodálatos vagy ebben a ruhában. - mormolta Edward a fülembe. - Sőt, még a csodálatosnál is csodálatosabb! Gyönyörű! - sóhajtottam egy nagyot. - Még mindig az esküvő miatt szomorkodsz, igaz? - bólintottam. - Ne legyél bús! Nézd a jó oldalát: legalább még egyszer felveheted ezt a pompás ruhát és újra megcsodálhatom, hogy hogy lehet nekem ilyen szép menyasszonyom! Habár ahogy Alice-t és Rose-t ismerem nem hagyják neked, hogy a következő esküvőn is ezt a ruhát viseld. Vesznek neked egy újat. - elvigyorodtam. Valaki kopogott.
- Bella, gyere!
Rosaile fürdőszobájában hámozták le rólam a ruhát. Azután egyenesen visszamentem Edward szobájába. Ő már ott feküdt az ágyon. Én lefeküdtem mellé és szinte azonnal el is nyomott az álom. Az utolsó emlékem az, hogy valaki elkezdte simogatni a hátamat.
Reggel amikor felkeltem már egyedül voltam. Lementem a nappaliba. Mindeni ott volt. Éppen beszéltek. Amint Emmett észrevette, hogy jövök le a lépcsőn, azonnal elkezdett kiabálni.
- Hurrá, Bella felkelt végre lehet hangosan beszélni!
- Jaj, fogd már be! Inkább azt kéne kitalálni, hogy mit csináljunk Nicolassal! - morgott Jasper.
- Kivel? - kérdeztem.
- Azzal a vámpírral, aki tönkretette az esküvőt. Rájöttem, hogy Nicolas-nak hívják. - magyarázta Jazz.
- Nicolas. Úristen, mégis hány éves lehet az a pasas? - álmélkodtam.
- Amikor vele dolgoztam ő akkor volt 100 év körül. - válaszolt.
- És vajon mért keresett engem? - kérdeztem.
- Ezt sajnos még nem tudjuk. - Edward leült mellém és az ölébe húzott. Én a mellkasára hajtottam a fejemet. Alice arca hirtelen elszürkült és elkezdett hátrálni, miközben szeme egy távoli pontra fókuszált. Egyenesen beleütközött Jasper-be. Ő átkarolta és stabilan megtartotta.
- Alice, Alice! - odarohantam hozzá. Ő megrázta a fejét és magához tért.
- Mit láttál? - kérdezte Jasper feszülten. Edward arca elsötétült és szorosan mellém állt.
- Téged keres az a Nicolas. - közölte Jasperrel. - Mielőtt még rátérhetett volna, hogy miért is van itt megérezte Bella illatát és nekiesett.
- Mikor fog eljönni ide? - kérdezte Carlisle higgadtan.
- Nem tudom. Nem láttam semmit, ami az időre utalhatott volna... Pillanat!... Este volt.
- Akkor lehet, hogy még ma este meglátogat minket? - kérdezte Rosalie.
- Lehetséges. Attól függ, hogy nem változtat-e a döntésén. - válaszolta Carlisle.
- De mégis mi oka lenne engem felkeresnie? - kérdezte Jasper.
- Ezt sajnos neked kéne tudnod. - mondta Esme.
- Most akkor az a vámpír Jasper-t keresi és én leszek a vacsorája? - félni kezdtem. Mi lesz, ha ez a kaland is olyan lesz, mint a Jameses? Edward felmordult.
- Nem leszel a vacsorája, gondoskodom róla! - mondta idegesen.
- Nyugi Bella, nem hagyjuk! Heten egy ellen! Fakereszt annak a vámpírnak! - mondta Emmett. Elvigyorodtam. Megint játsza a hőst.
- Bella, gyere! - Esme megfogta a kezemet és elvonszolt.
- Hova menjek? - értetlenkedtem. Az összes Cullen úgy nézett Esmere, mint egy idiótára. Ők sem érették, hogy mit akarhat tőlem. Kivéve Edwardot. Ő elismerően nézett Esmere.
- Hát enni! Most keltél fel és ilyenkor az embereknek enni kell! Éjszaka főztem neked valamit a szakácskönyvből. - magyarázta.
- Nektek honnan van szakácskönyvetek? - csodálkoztam.
- Vettem! - felelte vidoran Esme. A nap hamar eltelt. Emmett egész délután csak röhögött: vámpírokról szóló film volt a tévében.
- Gyertek gyorsan, vadászni fog! - mindenki a TV fölé tornyosult és harsányan kacagott. Habár Edward nem engedi, hogy elmenjek velük vadászni, azt még én is tudtam, hogy az hülyeség, amit a filmben mutatnak. Így hát velük nevettem. Aztán hirtelen Edward felkapta a fejét és elém állt. Szinte ugyanabban a pillanatban megjelent valaki a frissen kicserélt üveg-fal előtt és betörte. Haja barna volt, szeme vérvörös. Szemével megkereste Jaspert.
- Üdv, régi barátom. - mondta Nicolas rekedt hangon. Köszönését döbbent csend fogadta.