Másnap reggel sikítozva ébredtem. Szörnyű rémálmom volt. Visszaálmodtam az egészet. Ezúttal Emmett jött a szobába, meglepődtem, vele nem nagyon beszélgettem még.
- Nem akarom, hogy Seth-et is megölje...de úgy hiányzik - motyogtam rekedtes hangon, újra potyogni kezdtek a könnyeim. Emmett fél kézzel átkarolt és így szólt.
- Igen, de valamivel nem számoltál. Velünk - jelentette ki vigyorogva.
- Köszönöm - suttogtam, és megöleltem Emmett-et.
- De nem akarom, hogy bajba keveredjetek miattam. Inkább elmegyek. - mondtam, mire Emmett sóhajtott.
- Kaptunk még egy Bellát - jelentette ki drámaian. Bella elnevette magát a szomszéd szobában.
- Nem lesz semmi bajunk. Mi nyolcan vagyunk ő meg egyedül. - mondta. Beleharaptam az ajkamba.
- Inkább beszélj Seth-tel mielőtt öngyilkos lesz - mondta nekem Edward, miután belépett a szobába.
- Mi? - fordultam felé döbbenten.
- Most azt hiszi örökre elhagytad - mondta. Fölpattantam. Elkezdtem futni az erdőben, remegtem, de nem akartam átváltozni.
- Seth! - kiáltottam, mire ő előjött a fák közül. Szerencsémre ember alakban volt, így a karjába omolhattam, és megcsókolhattam őt.
- Hogy gondoltad, hogy megölöd magad? - kérdeztem és újra megcsókoltam. Seth elhúzódott tőlem.
- Most akkor nem hagysz el? - kérdezte.
- Hogy hagyhatnálak el, te butus! Hiszen beléd vésődtem! - mondtam, és átöleltem.
- Akkor mi volt? - kérdezte gyanakodva. Sóhajtottam, és elmagyaráztam az egész helyzetet. Seth arca elsötétült.
- Nem engedem - motyogta.
- Seth! Seth, kérlek, ne csináld! Majd segítenek a Cullenék! - Seth megrázta a fejét. Szólásra nyitotta a száját, de én egy csókkal félbeszakítottam. Aztán éreztem, hogy eltűnik előlem. Kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy az exbarátom, Arthur, leüti őt, és elcibálja.
- Én figyelmeztettelek - mondta és elvitte. Én sírva fakadtam, és farkassá változtam. Vonyítottam egyet, majd még egyet, és elsprinteltem a Cullen ház felé. Beugrottam az ablakon, persze közben visszaváltoztam, és gyorsan magamra kaptam valamit. Leugráltam a lépcsőn, és elkiáltottam magam.
- Gyertek ide! - hangom kétségbeesett volt, mindenki egy pillanat alatt ott termett...majdnem mindenki.
- Hol van Alice és Jasper? - kérdeztem. Edward nevetni...sőt röhögni kezdett. Pár pillanat múlva Alice és Jasper jöttek le a lépcsőn félmeztelenül, összegabalyodott hajjal.
- Mi van? Éppen fontos dolgot csináltunk! - morogta Alice. Emmett és Edward röhögtek. Én is nevettem volna, de most nem voltam erre képes.
- Seth! Elrabolta! – most már tényleg úrrá lett rajtam a kétségbeesés, de Jasper lecsillapított.
- Kössz - mondtam neki. Az összes Cullen eltűnt, majd Edward, Emmett és Jasper tűnt fel a színen.
- Mehetünk - mondták egyszerre, és én rohanni kezdtem, de nem voltam elég gyors. Edward felkapott a hátára, és úgy rohantunk tovább. Megérkeztünk a kunyhóhoz, ahová a szagnyomok vezettek. Berobbantunk az ajtón, és én rögtön megláttam Seth-et a sarokban heverve. Arthur épp most törte el az egyik lábát. Seth felordított, és zihálni kezdett. A fiúk letépték Arthur a szerelmemről, én pedig odarohantam hozzá.
- Seth! Seth! - szólongattam, de ő ájult volt már. A lábán kívül még volt egy csomó törése, és sebe, azon kívül egy csomó heg is volt rajta, hiszen gyorsan gyógyul. Hallottam, ahogy légzése lassan leáll.
- Ne! - Sikoltottam föl. Emmett mellettem termett.
- Elintéztük - mondta és átkarolt. Kibontakoztam az öleléséből, és ellöktem magamról. Seth-re borultam.
- Ne! Lélegezz! Lélegezz hallod! - utasítottam, és megpróbáltam szájon átlélegeztetni. Sikertelenül.
Aztán felnyögött és újra lélegezni kezdett. Örömömben elsírtam magam, és ráborultam. Emmett gyengéden elhúzott róla, és felvette Seth-et majd meg sem álltunk a Cullen házig. Fölhívtuk Carlisle-t. Az idő lassan telt. Seth mellett üldögéltem a kezét lágyan cirógattam. Az eszméletét nem nyerte vissza, de a légzésével, és szívverésével nem volt gond. Megérkezett Carlisle és szemügyre vette. Azt mondta, hogy 2 óra múlva már teljesen rendben lesz, különleges képessége miatt. Megkönnyebbülten fölsóhajtottam, és elmentem vadászni.
Mikor visszatértem már nyitva volt a szeme. Odafutottam hozzá, és gyengéden megcsókoltam.
- Sajnálom - mondtam, és potyogni kezdtek a könnyeim.
- Nem a te hibád - mondta gyenge hangon, mire még jobban sírtam.
- Elmegyek aludni...te is pihenj - mondtam és elmentem aludni, de csak a plafont bámultam. Megdöbbentem, amikor Seth belépett az ajtón. Befeküdt mellém az ágyba.
- Aludjunk - mondta, és én elaludtam mellette.