Pár nappal később Jake már többet tudott a srácról. Kiderült, hogy tetszik neki egy vámpír. Az újonc vérszopóra fájt a foga. Épp felderítésre mentem, mikor elkapott a csábítás ellenállhatatlan, hívogató szava, hogy fedezzem fel a vámpírok területén lévő kis erdőt. Ott sétálgattam, mikor megvágtam magamat. Egy sziklán, háttal ültem a tisztásnak. Éreztem két, három közeledő vámpírt, és felugrottam. És ott volt velük. Gondolom ő volt Richard Wans. Bőre sápadtabb volt a többinél, szemei vörösen villogtak, jelezve, éhes a kicsike. Rám meredt szemeivel, és támadt. Gyorsan mozgott, de nem eléggé. Nem kellett átváltoznom. Edward közénk lépett, de a srác, újra rám támadt. Rendben… gondoltam magamban, és bele rúgtam a hasába, védve támadását. Pár métert repült csupán. Megkíméltem a kicsikét. Még biztosan fogok vele játszadozni. Mikor látszódott a srácon, hogy lenyugodott, megszólalt:
-Bocsi, nem akarta,- közben feltápászkodott, és leporolta magát- még új vagyok.
-Aha, értem. Mi a neved?- kicsit szigorúbban kérdeztem a kelleténél.
-Ugyan Becky, lehetnél egy kicsit kedvesebb is.- szólt közbe Edward nyugodt, lágy hangon.
-Jaj, Edward. Állj le, mert a végén te is kapsz egy kis izomlazítót. Szóval, hogy hívnak, kölyök?
-Richard Wans.
-Örvendek, Richard. A nevem Rebecca Clane. De ne nagyon barátkozzunk. Ti csak haszontalan lényei vagytok az emberiségnek. Mocskos vérszopók…- hátat fordítottam. Épp indulni akartam, mikor Edward megszólalt:
-Edmundot is annak tekinted?
-Őt hagyd ki ebből- majd elfutottam.
Másnap reggel szörnyű nap ébredt ránk. A suliban mindenkinek levert volt a hangulata. Első órám Jake-kel volt. Angol. Ami egyet jelentett, Miss Anne ma nem fogja kímélni a későket. Furcsa módon, mikor meg kezdődött az óra, mindenki bent volt. Még azok is, akik első órára sosem jönnek be. Miss Anne belépett a terembe, és az íróasztal előtt megállt, és neki támaszkodott annak.
-Rossz hírt kell mondanom nektek- kezdte komoran a mondandóját. –Az iskola ma tartja az utolsó tanítási napot. Holnap az összes diákot külön osztjuk. Szeretném felsorolni, ki hova fog menni.- elővette egy papírt, majd elkezdte sorolni. Velünk kezdte.- JacobBlack, és Rebecca Clane, kérem, álljatok fel.
Engedelmesen felálltunk, és vártuk, hova jutunk.
-Ti ketten mentem a Forks-i közép iskolába, és a többiek mind Port Angeles-be mennek.
Leültünk, és én csak meredtem magam elé. Még hogy együtt a sok vámpírral? Ez egy rohadt nagy kicseszés! gondoltam. A nap a lehető legunalmasabban telt. Az órákon nem voltam aktív, nem is jegyzeteltem. Egyszerűen kiütött a hír, hogy a vérszopókkal kell együtt lennem. De! Találtam egy pozitívumot. Ott lesz nekem Edmund. Bármikor mehetek hozzá. Legalább van egy pozitívum. De csupán egyetlen egy. Órák után haza mentünk, Jake elment a haverjaival hülyülni, és én otthon voltam. Segítettem Billynek kaját csinálni. Nem kis adagot csináltunk. Ha egy hadsereg nem lakik jól ezzel, akkor senki. Épp jókor jöttek haza, a kaját pont tálaltam. Az asztalra tettem, és egyből neki kezdtek az evésnek. Miután végeztek, elmosogattam. Nagyon belemerülhettem a gondolataimba, mert Jake rázott meg.
-Ha?- eszméltem fel, hol vagyok, mit csinálok.
-Becky, mi a baj?- kérdezte, és megsimogatta a vállamat. Elmosogattam és kezdtem törölgetni.
- Csak egy kicsit elbambultam. Meg gondolkodtam…- tettem hozzá halkan.
-Kérlek…-megfogta a kezemet- hadd segítsek- rám mosolygott. Odaadtam neki a konyharuhát, és odébb álltam. A nap további részében nem volt semmi különös. Másnap reggel furcsa volt máshova menni. Felöltöztünk, és indultunk is. Furcsán néztek ránk, mikor beállt a kocsink a középiskola parkolójába. Mikor kiszálltam, a pillantásom megakadt Edmundon. Elfordítottam a fejemet, és odamentem Jake-hez. Sírhatnékom támadt. Mindenki minket nézett. Jake lazán vette az akadályt. Elindultunk a titkársághoz, ahol nem kevés pénzért odaadták a könyveket, és egy igazolást is, egyet-egyet. Egy osztályba kerültünk. Jake döntött így. Nem szóltam bele. Megindultunk a termünkbe, és mikor beértünk, a legnagyobb meglepetés fogadott- nem jó értelemben. Ahol mi ültünk, az Edward és Bella mögött volt. Elengedtem Jake kezét, és láttam, amint beljebb értem, itt van még Lilly és Rich is. Remek! Leültem a helyemre, Jake követett. Mikor becsöngettek, írtam Edwardéknak egy levelet.
”Kérlek, ne nagyon mutassátok ki, hogy nem bírtok! Ezt nem, mint vérfarkas kérem tőletek, hanem mint egy ember. Mint Rebecca Clane. Szóval, léccííí!!! Jake-et meg ráveszem valahogy:/” Mikor a tanár nem figyelt, odaadtam nekik a levelet. Elolvasták mind a ketten. Jake kíváncsian nézett rám.
-Mit írtál nekik?- kérdezte suttogva, odabújva hozzám.
-Csak annyit, hogy ne pikkeljenek ránk- válaszoltam suttogva. Majd elegánsan hátradobta Bella a papíromat. Elolvastam.
”Rendben.:) Nem fogunk. És tegyél vele majd valamit. Remélem, azért beszélünk=)”
Mikor olvastam elmosolyodtam.
-Köszönöm…- jegyeztem meg halkan. Mikor vége lett az órának, csak figyeltem ki merre megy. Mentem utánuk, és Jake követett. Nem bírta, hogy velük vagyunk együtt. Minden órán együtt voltunk velük. Nekem tetszett. Egész könnyen ment minden, egészen ebédig.