Amikor aznap reggel kinyitottam a szememet, rögtön tudtam, hogy ez egy különleges nap lesz. Nessie születésnapja volt, méghozzá a tizennyolcadik. Erre vártam…pontosan tizennyolc éve.

Az ágyból kikelve elmosolyodtam. Tizennyolc év. Milyen hosszú idő, és számunkra mégis milyen rövid. Nagyon gyorsan eltelt és nagyon sok dolog történt.

Ez a nap mégis az ünneplésé. A bulié…legalábbis Alice szerint. Nessie nagyon nem akarja ezt a bulit. Ugyanolyan szerény, mint az anyja. Azzal viszont mindenki egyetértett, hogy ezt a kort meg kell ünnepelni. Így Alice megkapta – már megint – a főszervező címet és az elmúlt két hétben csak a parancsokat osztogatta, ki mit csináljon.

Azt hiszem, kijelenthetem, én kaptam a leghálásabb feladatot: Nessie lefoglalását. Amikor Alice és a többiek titkos bulit – amiről persze mindenki tud, még Nessie is – készítették elő, nekem kellett szerelmemet elvinnem, elfoglalnom, „elrabolnom”. Ilyenkor a jól bevált módszerrel elcsábítottam La Push-ba, így valószínűleg Nessie csak akkor nem fogott volna gyanút, ha körülbelül akkora az IQ-ja, mint a Loch Ness-i szörnynek.

Így tehát Alice szövögethette kis tervét, Nessie eljátszhatta, hogy nem tud semmiről, én pedig boldog lehettem, hiszen nagyon sok időt töltöttem azokban a napokban szerelmemmel.

Hamar eljött a mai nap, aminek külön forgatókönyve volt. Délben az ünnepi ebéd, ahova persze én is hivatalos vagyok, majd délután a buli.

Alice úgy gondolta, hogy minden tökéletesen fog alakulni, úgy ahogy ő szerette volna.

Nekem viszont más terveim voltak, amiről senki nem tudott – na jó, talán csak Edward, de ő szolidaritást vállalt velem, és nem szólt senkinek.

Egész délelőtt idegesen fel-alá járkáltam, nem akartam ma semmit elszúrni. Apám párszor próbálkozott megnyugtatni, de mivel ez nem hatott, hamar feladta.

Végre elérkezett a pillanat, hogy összeszedjem magam és elinduljak a szokásos úton a Cullen ház felé. Az utat már csukott szemmel is meg tudtam volna tenni, de ez most más volt. Ahogy közeledtem egyre jobban dobogott a szívem, egyre jobban vártam, hogy megpillanthassam Nessie szép szemeit, karcsú testét, tökéletes alakját.

Még kopogni sem volt időm, amikor kinyílt az ajtó. Alice állt ott.

-Végre megjöttél! – mondta kicsit mérgesen. – Még jó, hogy Nessie nem készült el időben, különben elkéstél volna.

Én csak lesütöttem a szememet. Ki merne vitatkozni egy mérges Alice-szel? Ez nem igazán hatotta meg, sőt…

-Hol van az ajándék?

Ó, a francba! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. Nagyot nyeltem és Alice-re néztem.

-Otthon hagytam.

Alice csak megfordult, de még hallottam, hogy motyog valami „ostoba farkasokról”. Én a szégyentől vörösen és magamra mérgesen lehuppantam a szokásos helyemre.

Ekkor néztem csak körül. A nappali fel volt díszítve, olyan Alice-esen, mégis tökéletesen Nessie-hez illően. Gyönyörű volt. Ekkor fentről zajok hallatszottak és a lépcső tetején megjelent Nessie. Egyszerű fehér ruhát viselt, ami remekül állt rajta.

Felálltam és odaléptem a lépcső aljához. Amikor szerelmem leért, csókkal üdvözöltem és megfogtam a kezét.

-Nagyon szép vagy. – mosolyogtam rá, amire elpirult. Még mindig nem bírt hozzászokni a bókokhoz.

Bementünk az étkezőbe, ahol elég nevetséges volt, hogy csak kettőnknek volt megterítve, mégis mindenki ott ült.

Egymsára nevettünk Nessie-vel és a többiekre való tekintettel gyorsan megebédeltünk, majd visszatértünk a nappaliba az ajándékbontáshoz.

Természetesen mindenkitől jobbnál jobb ajándékokat kapott, én pedig ott ültem egyre vörösebben. Amikor rám került a sor, csak annyit mondtam:

-Az én ajándékom otthon van. Ha átjössz, akkor majd ott megkapod.

-Hát igen, aki elfelejtette… - hallatszott Alice gúnyos hangja.

Nessie rám nézett és elmosolyodott. Odaállt elém, majd hirtelen leült az ölembe.

-Nekem az is elég, hogy velem vagy. – mondta és megcsókolt.

Ekkor már biztosan tudtam, hogy a tervem tökéletes lesz. Nagyon örültem, hogy Alice nem láthatja a jövőnket, mert ha tudta volna, mire készülök, akkor biztosan kitekerte volna a nyakamat, vagy legalábbis mindent megtett volna, hogy megakadályozza.

A buli tényleg szuper volt, mint amilyen úgy általában Cullenéknél szokás. Már kezdett sötétedni, amikor láttam, hogy Nessie kezdi unni a dolgot. Tudtam, hogy eljött az én időm.

-Gyere velem – suttogtam halkan a fülébe és megfogtam a kezét. Nem kellett sokáig unszolni, jött azonnal.

Amikor már az erdő közepén jártunk és egy vámpír sem jött utánunk, felnevettem.

-Születésnapos szöktetés. Nem olyan jó, mint a menyasszonynál, de… - elhallgattam. Nessie furcsán nézett rám. – Mi a baj?

-Miért csináltad ezt?

-Láttam, hogy unod… - mondtam határozatlanul. Elrontottam volna? Nem kellett volna elhívnom a szülinapi bulijából? Te jó ég! Hibáztam!

Nessie, amikor látta, hogy elsápadok, megkönyörült rajtam. Odalépett mellém, belém karolt és nevetve a vállamra hajtotta a fejét.

-Köszönöm. – mondt halkan.

Én csak megsimítottam a haját és az erdő belseje felé vezettem. Most következett a tervem második része, amiben a barátaim is segítségemre voltak. Mondhatni, előkészítették a terepet.

-Váóóóó! – kiáltott fel Nessie, amikor meglátta a tisztást, ahol körben fáklyák égtek. – Ez gyönyörű.

-Nem annyira, mint te. – mondtam, és bár nem láttam, de biztos voltam benne, hogy megint elpirult. – Boldog szülinapot! – pusziltam meg a feje búbját.

-Jake! Ezt…ezt nem kellett volna.

Én nem válaszoltam. De kellett…nagyon is kellett. Hiszen a tervem harmadik része csak most következik.

Leültünk a földre és néhány pillanatig némán néztük egymást. Nekem a következő pillanatokon járt a fejem és azon, hogy mennyire szeretném tudni mi jár Nessie gondolataimban. Végül egy nagy sóhajjal megszorítottam Nessie kezét és belekezdtem.

-Régóta várok erre a pillanatra. Azt hiszem, mondhatom azt, hogy tizennyolc éve. – elmosolyodtam, majd újra komoly lettem. Belenyúltam a zsebembe, ahol ott volt az, ami a következő hosszú évek sorsát meghatározhatja. – Nessie, hozzám jössz feleségül?

A lány egy pillanatig nem szólt semmit. Azt hittem vége mindennek. Nem tudtam mit fog válaszolni, de nagyon reméltem, hogy nem fog visszautasítani.

Aztán legördültek az első könnycseppek a szép arcán. Én felemeltem a kezemet, hogy letöröljem a cseppeket, de ekkor Nessie elkapta a kezemet.

És én rögtön tudtam, mi a válasza…