Ebédnél nekimentem egy srácnak, aki mérges lett rám.
-Mit képzelsz magadról!? Most nézd meg az ingemet! Hülye ribanc!- mindenki ránk figyelt. Körbenéztem. Megpillantottam Jake-et és Edmundot is. Mind a ketten ide tartottak.
-Figyelj, kifizetem az ingedet, meg minden, de ne csinálj semmit.
A srác elgondolkodott. Majd hirtelen magához húzott, és megcsókolt. Ellöktem magamtól. Majd pofán vágtam.
-Takarodj innen!- kiabáltam rá. Jake odaért mellém. A másik oldalamon ott állt Edmund.
-Hogy képzeled ezt?- kérdezte a sráctól Jake idegesen. A srác hátrált. Mielőtt Jake ütött volna, Edmund elkapta a kezét.
-Ezt nem kéne.- mondta nyugodtan. Jake-nél elszakadt a cérna. Megütötte Edmundot. Kialakult az iskola történetében, talán az első iskolaverekedés. Verték egymást, míg az igazgató szét nem választotta őket.
-Mind a hárman velem jönnek- jelentette ki az igazgató. Mikor az elfordult, Jake elcsípte az alkalmat, és gyomorszájon ütötte Edmundot. Nem bírtam tovább. Közéjük álltam, de én is kaptam. Épp, mikor Jake ütni akarta Edmundot, akkor álltam be, és talált el az igencsak erős ütés. A hasamat érte, de úgy éreztem, mintha mindenhol megütöttek volna. Fogtam a hasamat, és a földre rogytam. Körben álltak, nem kaptam levegőt. A tüdőm sípolt. Bella térdelt le mellém, és támogatott fel. Aggódott értem. Edward, Emmett, Richi, és Lilly társaságában hagytam el az ebédlőt. A könnyeim eleredtek, és a szemeim lecsukódtak. A Cullen családnál ébredtem fel. Egy szobában voltam, ennyit érzékeltem. A szellő lágyan csipkedte arcomat, tehát az ablak ki volt nyitva. Forgattam a fejemet, hátha megpillantok valakit, vagy valamit. Pillantásom megakadt egy székben ülő férfin. Jasper volt az. Aranyszínű haja lágyan lógott bele hasonló árnyalatú szemeibe. Felállt, és elindult felém. Mikor odaért, leült az ágy szélére.
-Fáj még a hasad?- kérdezte lassan artikulálva minden egyes szót. Úgy éreztem, mintha lekezelne. Mintha azt hinné, hogy hülye vagyok.
-Igen. De hol vannak ők?- próbáltam felülni, majd mikor nem kis árán sikerült, neki támaszkodtam az ágytámlának. – Hol van a telefonom?
-Az éjjeli szekrényen van, és azt nem tudom, hogy hol vannak…
Az éjjeli szekrényhez nyúltam, és elvettem a telefonomat. Jake-et hívtam. Pár csengés után vette fel.
-Hol vagy…?- kérdeztem halkan, könnyeimet visszatartottam.
-Otthon.- jelentette ki, mintha nem is ismernénk egymást.- Mikor jössz haza?
Jasper-re néztem.
-Nem tudom, ne nézz rám.
-Még nem tudom. De…- tétováztam. –De nem jössz el hozzám. Hiányzol…- utat engedtem a könnyeimnek. Zokogtam a telefonba. Jake némán hallgatta, nem szólt semmit.
-Majd átmegyek. De előtte van egy kis dolgom…- majd letette a telefont. Kinyomtam, és ledobtam az ágyra, alig pár centivel Jasper előtt landolt. Maradt még pár percig, majd kiment. Gondolom, belátta, jobb nekem most egyedül. Felhúztam a térdeimet. Kerestem az ablakot, és jobbra mellettem volt. A Hold lágyan világított. Elbambultam. Lehunytam a szemet, és a verekedés képei jelentek meg bennem. Hogy Edmund hasba rúgja Jake-et, és ő egy állast ad neki. Majd az érzés is megjött. Elértem ahhoz a képhez, ahol én is bekapcsolódtam. A hasam elkezdett fájni, a képek hatása rossz hatással volt rám. A képek képzeletbeli nézegetéséből, egy alak hozott vissza a való világba. Az alak ott guggolt az ablakpárkányon. Egy nyaklánc- szerűséget tartott a kezeiben, és egy medál csillant meg a Hold fényében. Kilépett az árnyékból, és kirajzolódott, ki is ő valójában. Mikor megláttam, kicsit elmosolyodtam. De a mosolyom el is tűnt.
-Ezt neked hoztam…- mutatta a nyakláncot, és lefektette mellém az ágyra. Megfogtam a kezét, és ránéztem. Csak ott állt, és nem tett semmit. 
-Maradsz még egy kicsit…- hangom kérdező helyett, kérlelő, már-már könyörgő volt.
-Egy kicsit maradhatok…- jegyezte meg egy kis mosollyal az arcán. Közelebb húztam magamhoz. Mikor már csak pár centi volt köztünk, szomorúan rám nézett.
-Sajnálom…nem akartalak…- a szájára tettem a mutató ujjamat.
-Cssss…kedvesem, nem tettél semmit. De legközelebb ne merj verekedni, rendben?
Szomorúan elmosolyodott.
-Rendben…-adott egy puszit az ujjamra. A pillantásom a nyakláncra szökött. A lánc maga bőrből volt, és a medál egy szív. Aprólékosan kidolgozott szív, benne két vésett név. A mi nevünk volt. Elsírtam magamat. A kezemet a szám elé tettem. Letörölte a könnyeimet, és simogatta az arcomat. A nyakláncot szorongattam, és belebújtam forró kezeibe. Ajtónyitásra lettünk figyelmesek. Az ajtóra néztem, majd mikor vissza Jake-re, ő már nem volt ott. Gyorsan visszafeküdtem az ágyba, és letöröltem a könnyeimet. A nyakláncot felvettem, és vártam, ki is nyit be. Bella nyitott be. Odajött hozzám, befeküdt mellém, és rám nézett.
-Baj?
Megráztam a fejemet, és odabújtam hozzá.
-Miért vagy velem ilyen?- kérdeztem halkan.
-Milyen is vagyok veled?- kérdezte értetlenkedve.
-Farkas vagyok…mégis velem vagy…- ránéztem.
-Jaj, te kis butus! Attól, hogy még más vagy, mint én, még bírhatlak. Vagy ki van kötve, hogy ki kivel barátkozhat?- felhúzta egyik szemöldökét. Elmosolyodtam.
-És, hogy álltok Jake-kel?- kérdezte, némi érdeklődéssel a hangjában.
-Hát…- kezdtem tétován.- volt…nos, érted?- reménykedtem benne, hogy vette a lapot. De kinézem belőle azt is, hogy szívatni akar. És ez lett.
-Nem, nem értem. Mit csináltatok? Csak nem…?
-De…-mondtam pirulva.- De gondolom ezen ti is túlestetek már. Ugye…?- reménykedtem, hogy igen lesz a válasz.
-Most ne beszéljünk erről…- mondta pirulva. Hangosan elnevettem magamat, és ő is. Órákig beszélgettünk, és a beszélgetés után, aludtam. Délben keltem fel. A nyakláncot szorongattam, és magamban mosolyogtam. Jól esett, hogy törődött velem. Hogy törődnek velem. Felkeltem, és felöltöztem, majd lementem a konyhába. A hűtőhöz mentem, kinyitottam, és csak álltam, és néztem, mit egyek. Krákogtak a hátam mögött. Az ijedségtől felugrottam, és megfordultam. Richi volt az.
-Áh…Richi….-egy nagyot sóhajtottam. –Mondjad, mit szeretnél?- kérdeztem, és közben becsuktam a hűtőajtót. Mosolyogva leült egy pultszékre, és a pultra támaszkodott.
-Miért vagy még itt?- kérdezte kicsit arrogánsan. Meglepődtem, és leültem elé. Gondolkodtam, mit is kéne válaszolni.
-Csak azért kérdeztem, mert már ott vár kint…- intett kedvesen a háta mögé. Átnéztem a vállán, és karba font kézzel ott állt a hercegem. Csak a fehér ló, a szőke haj, és a kék szem hiányzott. De így nem is nézne ki jól! Újra Richire néztem. Gyorsan, kecsesen felpattantam, és Rich mellé mentem.
-Köszönöm. És üdvözlök mindenkit!- adtam neki egy puszit, és siettem ki a hercegemhez. Karjaiba zárt, és hosszadalmasan megcsókolt. A hajában turkáltam, és jobban húzódtam hozzá. Kinyitottam a szememet, és Jacky jött elő az erdőből, egy laza pulcsit, és farmert viselve. Elváltam Jake-től, és értetlenül néztem rá.
-Mit keresel te itt?- közben tuszkoltam vissza az erdőbe. Értetlenül meredt hátra, majd mikor már bent voltunk, megálltam, és felém fordult.
-Követtem Jake-et, hogy merre megy. Aztán ide jutottam…- kiszúrta a nyakláncomat, és furcsán bámulta. Ha nem ismertem volna annyira, akkor azt mondtam volna, hogy féltékeny.