(Edward szemszöge) 

Délután 5 óra van, és én itthon ülök egyedül. A lányok elmentek vásárolni, Jasperék pedig bunyóznak egymással. Nekem egyikhez se volt kedvem, ezért inkább itthon maradtam. Elég unalmas itthon. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Carlisle nevét láttam a kijelzőn. Eléggé meglepett, hogy felhív.

- Szia Carlisle. Valami baj van?

- Végre, hogy felvetted. Egyedül vagy?-idegesnek hangzott a hangja.

- Igen. Mi történt? Idegesnek tűnsz.

- Nagy baj van fiam. Van itt 1 beteg. Tudod, a híres énekesnő, aki autóbalesetet szenvedett.

- Tudom kiről beszélsz. De miért ilyen fontos az a lány?-furcsáltam, hogy ezért felhív.

-Tud mindent Edward. Nem tudom honnan, de tud mindent.

-Mi?-kiabáltam bele a telefonba. - Hogy érted, hogy tud mindent?Mi mindent?

-Ismeri a családunkat. És tudja, hogy vámpírok vagyunk.

Az utolsó mondatra kiejtettem a telefont a kezemből. Tudja. Tudja, hogy mik vagyunk. Honnan tudja 1 idegen?Nem is látott minket soha életébe.

-Edward. Edward ott vagy?-kérdezte aggódva Carlisle. Felvettem a földről a telefont és beleszóltam.

-Mesélj el mindent.

- Bementem megvizsgálni, és kettesben akartam velem beszélgetni. Nem igazán értettem miért akarja ezt, de beleegyeztem. Aztán megkérdezte mi történt és hogy hol vagytok. Nem igazán értettem honnan ismer titeket. Gondoltam biztos félrebeszél a baleset miatt. Aztán bemutatta a családot. Tudta mindenki nevét. Végül kibökte, hogy vámpír vagyok. Nem tudtam mit csináljak, ezért inkább elaltattam, nehogy lebuktasson minket. Úgy gondoltam te talán kiolvashatnád a fejéből mit szándékozik tenni .Ha leakar minket buktatni, legalább tudjunk róla, és időben elköltözhetünk.

-Remek ötlet volt Carlisle. Azonnal indulok.

-Várj Edward. Van még valami.

-Mi Carlisle?

-Nem is tudom hogy mondjam el neked. Elég furcsa...

Mi jöhet még?Ennél már semmi sem lehet furcsább, hogy 1 idegen tudja a titkunkat.

-Kérlek mondd már Carlisle.-kérleltem őt.

-Azt állítja, hogy ő a párod.