8. fejezet - A különös betegség
-Nem!- tiltakoztam hevesen.- Itt maradok. Ti megtudtok gyógyítani. És nem akarom, hogy nála legyek! -Becky…-kezdte Alice nyugtatóan- nem haragudhatsz rá örökké. Próbáld élvezni vele az életet, ameddig csak lehet. –megsimogatta a fejemet. Lehajtottam, és elgondolkodtam. Tulajdonképpen igaza van. Felnéztem rá, és megöleltem, majd a fülébe súgtam.
-Nem!- tiltakoztam hevesen.- Itt maradok. Ti megtudtok gyógyítani. És nem akarom, hogy nála legyek! -Becky…-kezdte Alice nyugtatóan- nem haragudhatsz rá örökké. Próbáld élvezni vele az életet, ameddig csak lehet. –megsimogatta a fejemet. Lehajtottam, és elgondolkodtam. Tulajdonképpen igaza van. Felnéztem rá, és megöleltem, majd a fülébe súgtam. -Rendben… -Akkor adjak egy telefont?- kérdezte felvidulva. Bólintottam, és már oda is nyomta a telefonját. Remegő kézzel elvettem, és felhívtam Jake-et. -Igen? –vette fel Jake. -Szia…-mondtam félénken. -Becky…hol a francban vagy!? Tudod, hogy, hogy aggódtam érted!- mondta, vagyis kiabálta a telefonba, ezért egy picit el is toltam a telefont a fülemtől. -A Cullen családnál vagyok, de…értem tudnál jönni…?- azt, hogy valami bajom van nem véltem fontosnak. -Öt percen belül ott vagyok. Az ajtó előtt találkozunk, rendben? -Ühüm…szia…-majd letettem a telefont, és kimásztam az ágyból. Kicsit szédültem, de a végeredményt elértem. Felöltözve lementem, elköszöntem mindenkitől, és vagy százmilliárdszor megköszöntem, hogy itt lehettem. Mikor kinyitottam az ajtót, Jake már ott állt. Furcsán nézett rám. Én bűnbánóan lenéztem, és a hajamat a fülem mögé tettem. -Gyere, menjünk haza…- mondta és nyújtotta a kezét. Hátra néztem, kicsit elmosolyodtam, majd megfogtam Jake kezét és elindultunk. -Miért ilyen hideg a kezed?- kérdezte fél úton. Remek, de nem akartam ezt az egészet. Köszi Alice! -Nos...-kezdtem félénken.- Így keltem fel. Már ilyen voltam. És reggel is nagyon szédültem. De nem akarlak ilyenekkel zaklatni. – mentegetőztem, bár ez sosem ment jól. Felkapott a két kezébe, így kényszeríttet, hogy a szemébe nézzek. -Miért nem szóltál?- kérdezte. Eleredt az eső. Haját lesimította, és lágyan cseppent le egy-egy csepp az arcomba. Hozzá bújtam. A teste melege valamennyire felmelegítette a kihűlt testemet. Mosolyogva rám nézett, és megpuszilta puha ajkaival az orrom, majd gyorsan elindultunk. Pillanatok alatt otthon voltunk. Jacky már ott volt. Közömbösen néztem rá, csak úgy, mint ő énrám. Jake letett a kanapéra, és hozott pár takarót. Jól betakaróztam, és vártam, ki mit tesz. Jake mellém ült, és simogatta a fejemet. Felé fordultam, nem érdekelt senki. Alicenek igaza volt. Élvezni kell vele minden egyes percet, ameddig csak tudom. -Jacky, beszélhetnénk egy kicsit?- kérdezte Jake, és felé fordult. Jacky bólintott, majd Jake felállt, és kimentek. Felültem az ágyon és hallgatóztam. -Miért vagy vele ilyen?- kérdezte Jake. Itt még nem volt a hangjában semmiféle érzelem. -Tudod. Nem szeretem, hogy ha veled van…mikor farkas voltam, nem nagyon törődött velem…- Jacky közelebb mehetett Jake-hez, mert egy nagy lökést, és puffanást hallottam. -Takarodj el innen! Megértetted? Most azonnal! Hogy ha még egyszer meglátlak itt, nem kegyelmezek!- kiabálta Jake. Gyorsan visszafeküdtem, és lehunytam a szememet. Jake pillanatokkal később halkan jött be. Figyelt, hogy ne keljek fel, majd újra mellém ült. Simogatta a hajamat, és a fülemet puszilgatta. Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemet. -Most már elment…- mondta nyugtatóan. Belebújtam a tenyerébe és együtt aludtunk el. Másnap reggel telefoncsörgésre keltünk. Mókás volt a helyzet. Sose keltünk fel egyszerre, viszont jó volt látni, ahogyan Jake siet a telefonért, és közben majdnem elcsúszik. -Ne nevess!- majd felvette a telefont. Pár percnyi beszélgetés utána odanyújtotta nekem a telefont. -Téged keresnek.- szólt, és én máris kiugrottam az ágyból. Én is megcsúsztam ott, ahol Jake, csak én el is estem. Gyorsan feltápászkodtam, és hallottam, ahogy Jake a konyhában röhög. Szúrós tekintettel ránéztem, és beleszóltam a telefonba. -Igen? -Szia, baby, jobban vagy? -Am… szia Lucy - meg voltam lepődve, hogy pont ő hív fel. De legalább felhívtak. Az állás egy oda, tízezer ide. -Nos, gondolom, meglepődtél, de azért én is aggódtam érted. Szóval, hogy vagy? -Remekül- mondtam. Még beszéltünk pár szót, majd letettem a telefont. A konyhába mentem, és láttam, Jake a tűzhelynél volt, és kaját csinált. -Na ezt sem néztem volna ki belőled…-mondtam és közben odamentem hozzá, és felültem mellé a pultra. -Billy hol van? -Elment horgászni pár barátjával. És miénk a lakás.- lekapcsolta a tűzhelyet, és elém lépett. Felhúztam egyik szemöldökömet, és közelebb jött hozzám. Felemeltem a mutató ujjamat. -Nem lehet. Sajnálom, kedvesem, de most nem…- megsimogattam az arcát, és megpusziltam a száját. És a legjobb pillanatban a hasam megszólalt. Egymásra néztünk, és nevettünk, majd ettünk. Ettem pár falatot, és elmosogattam utána. Mosogatás után elmentünk sétálni a partra, és egy kis fa alá ültünk le. Mögöttem ült, és én nekidőltem. -Maradjunk itt…-suttogtam halkan. Megpuszilta a nyakamat, és haladt végig a vállamig. -És hogy ha itt maradunk…mit akarsz csinálni…?- kérdezte csábosan. Megfordultam, és ránéztem. -Még nem ment le a nap, szóval, még semmi játék. Rendben? -Rendben… -Ja, holnap elmegyek szórakozni valahova. Nyugi, lányokkal megyek. Ott lesz Alice, Bella, Lilly és Lucy- mosolyogtam. Nem nagyon tetszett neki. Morcosan visszaültem, és keresztbe tettem a kezemet a mellem előtt. Most megtréfállak! gondoltam magamban, és felpattantam. Jake értetlenül nézett rám, és én csak levettem a pulcsimat, a pólómat, és a nadrágomat. Elédobtam, és bementem a tóba. A víz egy kicsit hideg volt, de miután mozogtam, és pancsoltam, már elég türhető volt. Én felkészültem. De amint látom Jake nem. Rajtam egy bikini volt, és a melltartó éppen hogy takarta a mellemet. Intettem neki, hogy jöjjön be. Levetette pólóját, és berohant, majd felkapott. A szemébe néztem. A szemembe nézett. -Nemsokára lemegy a Nap…-jegyezte meg, és megpuszilt. Nagyot sóhajtottam. Talán így tudtára tudom adni, hogy NEM! -Leteszel?- kérdeztem, és nem mertem rá nézni. Ezek szerint vette a célzást, hogy nem akarok most semmit. Letett, de a derekamat még fogta. A vállára tettem a fejemet.
|