9. fejezet - Egy kis parti buli
Hallottam, hogy a telefonom megszólalt, így kifutottam és felvettem. Emily volt az. -Szia!- köszöntem boldogan. -Szia! Lent vagytok a parton?- kérdezte, és hallottam, hogy a háttérben, a fiúk nagyon menni akarnak valahova. Na meg, hogy hallgatóznak.
Hallottam, hogy a telefonom megszólalt, így kifutottam és felvettem. Emily volt az. -Szia!- köszöntem boldogan. -Szia! Lent vagytok a parton?- kérdezte, és hallottam, hogy a háttérben, a fiúk nagyon menni akarnak valahova. Na meg, hogy hallgatóznak. -Persze! Tudod mit? Gyertek le. Bulizzunk egy kicsit. Zenét, és piát a srácok majd hoznak. -Rendben! Ezt hamar megbeszéltük! Fél órán belül ott vagyunk! -Már várunk.- mondtam és letettem a telefont, és a nadrágomra dobtam. Leültem egy rönkre és vártam a többieket. Húsz perccel később Leah, Embry, Sam, Paul lépett ki az erdőből. Leah haja lágyan omlott vállára, és egy egyszerű nacit, és inget viselt, persze az ing kivolt gombolva, és kilátszott a bikini felsője. Odamentem hozzá, üdvözöltem, és adtam neki egy puszit is. A többieknek csak intettem, majd kiszúrtam Paulnál a rádiót. -Add csak ide- mondtam, elvettem, majd letettem a rönkre, ahol vártam őket. Bekapcsoltam, és a kedvenc zeném ment. -Csak nem…?- ragyogott fel Leah szeme. -De, igen. Ez David Guetta…ráadásul az amit Akonnal együtt csináltak! Közben Jake kijött, üdvözölte a többieket, de még így is, hogy még a többiek nem jöttek meg, kevesen voltunk. Elővettem a telefonomat, és felhívtam pár lányt az osztályomból. Először egy Jessica nevű lányt hívtam, és kérdezte, hogy a barátját is hozhatja-e. Mondtam neki, hogy persze, így már kettővel többen vagyunk. Mondtam még neki, hogy ha megtenné, hogy felhívja a többi lányt, nagyon megköszönném. Mondta, hogy persze, így megvolt oldva minden. Miután letettük írtam még neki egy sms-t, hogy magához hívja őket, és értük megyek kocsival. Pár percre rá jött a válasz, hogy rendben, és hogy már tíz embert össze is szedet. Remek! A beszélgetés közben a fiúk csináltak egy kis tábortüzet, így nagyon hangulatos lett az egész. A többi farkas is megérkeztet. Hoztak magukkal kaját, és egy kicsit piát is. Kiszúrtam Emilyt, és odamentem hozzá. -Na, milyen?- kérdeztem, és közben kicsit ráztam magamat. -Király!!- ő is rázta velem. Fél órával később megszólalt a telefonom. Jess volt az. -Szia cica, mindenkit összeszedtél? -Igen. Mikorra tudsz átjönni? A fiúk már nagyon izgatottak. –jegyezte meg halkan. -Most indulok. Olyan húsz perc, Addig meg bírj velük valahogy. –letettem és Jake felé fordultam. -Drágám, elkérhetem a furgonodat?- baba szemekkel néztem rá. Felhúzta egyik szemöldökét. -Hova szeretnél menni? -Hozok pár havert a suliból. Na, lécííííííííííííííííí- a mutató ujjamat a számra tettem, és sűrűn pislogtam. Ha nem tudnám magamról, hogy nem az vagyok, most biztos úgy nézhetek ki. gondoltam magamban, és láttam, hogy bólint egyet, majd odaadja a kulcsokat. Mosolyogva adtam neki egy puszit, és mondtam a többieknek, hogy nemsokára jövök, aztán el is hajtottam a srácokért. Jess házánál nagy volt a tömeg, de mindenki felfért. A plató tele volt, és mellettem is még hárman ültek. Mikor visszaértünk, akkor kezdődött meg az igazi buli. A tűz csak úgy lobogott, a zene szólt, és mindenki jól érezte magát, mindenki, kivéve Jake-et. Odaültem mellé, ő a parton ült, a köveken, és hozzábújtam. -Mi a baj? -Nem. Menj csak vissza, amint látom, nagyon jól szórakozol…- mondta úgy, mintha nem is törődtem volna vele egész este. Belegondoltam, és igaza volt. -Szívem…sajnálom…-majdnem elsírtam magamat. A vállára hajtottam a fejemet. -Menj vissza. Szórakozz!- unszolt, és próbált leszedni magáról. Erős voltam, nem engedtem. -Nem megyek. Ha te nem szórakozol, akkor én sem. Van egy ötletem…-jegyeztem meg halkan, majd felálltam, adtam neki egy puszit, és a többiekhez mentem. -Srácok! Van egy kis probléma! Beszéltem a helyi rendőrrel telefonon! Azt mondja, hogy hagyjuk abba, de ígérem, hogy legközelebb tovább fog tartani! Sokan sóhajtoztak, persze Sam-ék vették egyből a lapot, és elmentek. Visszaszaladtam Jake-hez, és a füléhez hajoltam. -Várj rám, kedvesem. Sietek vissza- adtam neki egy csókot, majd indultam is a lányokkal, és a haverjaikkal vissza. Egész úton mulattak, és mikor visszaértünk Jess így szólt: -Kár, hogy nem maradhattunk tovább. Remélem, még csinálsz ilyet!- adott egy puszit, és a haverjaival együtt leszálltak. Mosolyogtam egy jót rajtuk, hisz alig tudtak bemenni az ajtón. Volt, aki amint leszállt, elcsúszott vagy elesett. Beindítottam a motort, az felmordult, és már indultam is vissza. Mikor visszaértem Jake már várt rám. Leállítottam a kocsit, és kinyitotta az ajtót. Kiszálltam, a hátam mögött becsuktam az ajtót, és neki támaszkodtam annak. -Ügyes voltam…?- kérdeztem csábosan. Neki támaszkodott a kocsijának, és felhúzta az egyik szemöldökét. -Mennyi ideje is vagyunk együtt?- kérdeztem, mintha nem tudnám, és belekapaszkodtam erős karjaiba. -Egy hónap, tíz nap. –felelete és közelebb jött hozzám. –Most május huszadika van…-tette hozzá. -Mit szeretnél…mit csináljunk? Mindenkit elküldtem. -Becky…igazából, ott a rönkön gondolkodtam. Nagyon szeretlek, és szeretném valahogy ezt kimutatni, szeretném, hogy ha örökké velem maradnál. A láncot szorongattam. -Szerelmem, nekem az is elég, hogy ha velem vagy. És tudom, hogy az a… szóval az nem állhat közénk. – a mellkasára tettem a kezemet, és végig húztam. Lábujjhegyre álltam, de még így sem kerültem vele szembe. Kis idő után „visszaereszkedtem”, hátat fordítottam neki. Szorosan magához húzott, és csókolgatta a nyakamat. -Azt akarom, hogy velem legyél…azt akarom, hogy a feleségem legyél…-suttogta. Kitágultak a szemeim. Megfordultam és a szemébe néztem. Komolyan néztet rám. Én ijedt voltam, és nem tudtam elhinni, hogy ilyet akar. Azt akarja, hogy tényleg vele legyek. -Szerelmem…- szóltam halkan, és próbáltam nem ijedt fejet vágni. Nem nagyon sikerülhetett, mert elszomorodott. Megsimogattam, és megcsókoltam. A csók után mind a ketten egymásra néztünk. -Várhatunk ezzel, kedvesem? -Karácsonykor szeretném újra feltenni ezt a kérdést. Akkor megfelel? Elmosolyodtam, és válasz helyett inkább közelebb húzódtam hozzá. A Nap épp felmenőben volt, és ez nagyon romantikus volt. -Igen…igen…akarlak…-csattant ki belőlem a válasz. Épp megcsókoltam volna, mikor megállt, és csak nézett rám. -Most igent mondasz…? -Szerintem azt mondtam, hogy igen. Szeretnék én is veled lenni örökké. –a nyaka köré vontam a karjaimat, és magamhoz húztam. Nem tudom, hogy miért, de könnyezni kezdtem. Patakokban folytak le könnyeim, és Nap sugarai egyet, kettőt meg is csillantott. -Igen…hozzád megyek…-megcsókoltam. Hosszú, édes csók volt. Miután sajnálatos módon a csóknak vége szakadt, rém nézett, és szemeiben a boldogság sugarai csillogtak.
|