A napok rohanva m�ltak. T�bbnyire egyed�l voltam a szob�mban, �s pr�b�ltam rendezgetni olyasform�n, ahogy nekem a legotthonosabb. Volt id�m gondolkodni. Egyetlen dolgot tudtam csak biztosan: egy sz�rny vagyok. De v�g�l is arra jutottam, hogy ameddig nem �l�k meg egy embert sem, addig nem foglalkozom ezzel a t�nnyel. 

      Layla sokat besz�lgetett Ben-nel, a k�pess�g�re akart f�nyt der�teni. Nem kellett sok�ig v�rni. Ben-nek f�lelmetes k�pess�g van a birtok�ban. K�pes kikapcsolni m�sok �rz�keit. �s ami m�g meglep�bb: r�m � sem tud hatni. M�g saj�t szememmel l�ttam, hogy Layla percekig vakon j�rk�l, velem tov�bbra sem t�rt�nt semmi. Ez meger�s�tette Layla gyan�j�t, miszerint valamif�le pajzzsal rendelkezem. Ezek ut�n Layla gyakorolt velem, hogy ki tudjam terjeszteni m�sokra is a pajzsot. M�r eg�szen j�l ment. Amikor az engem v�d� ,,burkot” kiterjesztettem Layla-ra akkor Ben semelyik�nk�n sem tudta gyakorolni f�lelmetes k�pess�g�t. 

      A sok id�mb�l jutott arra is, hogy Layla-t  faggassam, illetve hogy v�ltsak n�h�ny mondatot Ben-nel. Layla-t f�leg az ellens�gekr�l k�rdeztem, t�bbet akartam tudni azokr�l akik ellen egyszer majd harcolni fogok. Layla viszont alig akart b�rmit is ebben a t�m�ban el�rulni, �gyhogy egyenl�re felf�ggesztettem a k�rdez�st, elv�gre egyszer �gyis megtudom. Ben-nel m�s volt a helyzet. Kedves sr�c, kifejezetten sajn�lom, hogy nem tudok vele gyakrabban besz�lgetni. 

      Reggel viszont egy el�g furcsa dolog t�rt�nt: 

      - Lucy! Ben! Meg szeretn�lek k�rni benneteket, hogy p�r napra hagyj�tok el a h�zat. Nem lenne j� ha…. – Layla gyorsan elhallgatott. 

      - Ha…? – nem �rtettem mit nem akar vel�nk megosztani Layla. 

      - Semmi, csak �ppens�ggel �jabb �tv�ltoztat�sokra fog sor ker�lni, �s nem lenne j�, ha ti is itt lenn�tek – v�laszolta Layla kicsit szomor�an. 

      - A v�r miatt? – Ben-en l�tsz�dott hogy meg�rti mi�rt akar minket elk�ldeni Layla. 

      - T�bbnyire igen. J� lenne ha p�r m�rf�lddel arr�bb menn�tek, de az�rt ne menjetek t�l messzire, �s lakott ter�let k�zel�be sem. �s k�rlek 3-4 napig ne gyertek vissza. 

      - Rendben van. Mikor induljunk? – Ben-t l�tsz�lag nem zavarta k�l�n�sebben, hogy �ppen embereket k�sz�lnek sz�rnyeteg-sorra �t�lni. 

      - Min�l hamarabb. Est�re m�r felt�tlen�l ne legyetek itt. 

      Ezek ut�n Ben-nel r�gt�n elindultunk. Nem tudtuk, hogy merre megy�nk, csak futottunk. M�r eg�szen  s�t�t volt, amikor meg�lltunk. Nem voltunk f�radtak, csak meguntuk a c�ltalan fut�st. Egy barlang bej�rat�n�l �lt�nk le, �s figyelt�k az erd�t. P�r �r�ig csendben �lt�nk, majd Ben megsz�lalt: 

      - Akkor most itt �l�nk 3 napig n�m�n? 

      - Att�l f�gg. De besz�lgethet�nk is.

      - M�gis mit�l f�gg? – �rtetlenkedett Ben. 

      - Att�l, hogy te akarsz-e besz�lgetni velem. 

• �s ha akarok? – k�rdezte mosolyogva.

Egy pillanatig nem tudtam sz�hoz jutni, annyira elb�v�lt a mosoly�val. Az eddig eltelt id� alatt m�g egyszer sem mosolygott igaz�b�l, de a mostani ut�n alig tudtam sz�hoz jutni.

      - Akkor term�szetesen besz�lgethet�nk. 

      Innent�l kezdve a k�vetkez� k�t napot meg�ll�sn�l n�lk�l v�gigbesz�lt�k. Nem eml�kszem r�, hogy valaha is besz�ltem volna ilyen sokat egyszerre. Alaposan kifaggattuk egym�st, �gy sokat megtudtam r�la. Ember kor�ban Brooklyn-ban lakott a sz�leivel �s a h�g�val. �gy eml�kszik, hogy a h�g�t nagyon szerette, �s  sok mindent csin�ltak egy�tt. Volt egy kuty�ja is, akit nagyon kedvelt. Sok bar�tja volt, �s szerette az aut�kat �s a motorokat. M�szaki egyetemre j�rt. K�t h�nappal ezel�tt volt a huszadik sz�let�snapja.  

      Ahogy mes�lt mag�r�l, �reztem, hogy egyre jobban megkedvelem. Okos �s kedves sr�c, �s az sem elhanyagolhat�, hogy j�l n�z ki. 

      � is k�rdezett engem, s �n emberi eml�keim alapj�n igyekeztem v�laszolni neki. Ekkor �bredtem r�, hogy hi�nyoznak a sz�leim. B�r nem sok dolog maradt r�luk a fejemben, m�gis �reztem, hogy annak idej�n nagyon szerettem �ket. �n �p�t�sznek tanultam. Ez mindig is �rdekelt, r�ad�sul ap�m is az volt. A munka mellett dolgoztam az �tteremben is, ahonnan azon a bizonyos est�n kir�gtak. Az eml�keim hom�lyosak voltak, �s n�hol hi�nyosak is. Volt egy p�r bar�tom, akire eml�kszem, de sok mindenkire nem. Azt�n m�s dolgokr�l kezdt�nk besz�lgetni: 

      - Furcsa ez a v�mp�r-dolog igaz? – k�rdezte megint mosolyogva. 

      - Az nem kifejez�s, hogy furcsa. Egyik nap m�g �led nyugodtan az ember�leted, r� h�rom napra pedig m�r arra �bredsz, hogy egy sz�rnyeteg vagy. Egy olyan l�ny akir�l eg�szen addig azt hitted, hogy csak a mes�kben l�tezik. Ez nekem t�bb mint furcsa – v�laszoltam a kelletn�l er�teljesebb hangon. 

      - Nekem furcsa. A bar�taimmal sokat viccel�dt�nk, t�bbek k�z�tt a v�mp�rokr�l is. P�ld�ul tudod mit iszik a v�mp�r ha ideges? 

      - Nem. 

      - Csigav�rt! – ez t�nyleg vicces volt, b�r nem �rtettem teljesen, hogyan tud ilyen k�nnyen besz�lni a t�m�r�l. 

      Egy darabig megint csendben �lt�nk, m�g �n nem javasoltam, hogy ideje lenne visszamenn�nk. Az �n id��rz�kem ( amely mostan�ban csalhatatlan) szerint m�r eltelt h�rom nap, �s m�g visszafutunk, az  is egy f�l nap lesz. 

      A v�mp�rl�temben k�ts�gk�v�l a fut�st �lveztem a legjobban. Nem eml�keztem r�, hogy emberkoromban k�l�n�sebben szerettem volna a sebess�get, de ez a dolog, mint sok m�s, nagyon megv�ltozott. Csod�latos �rz�s volt mindenn�l gyorsabban kereszt�lsz�guldani az erd�n. 

      Sok�ig futottunk, majd egy f�l m�rf�lddel a h�z el�tt lass�tottunk. Itt m�r sokfajta illatot �reztem, �s szerintem mind v�mp�rszag volt. Sok v�mp�r�. Ben-nel egym�s mellett l�pt�nk be az ajt�n, �s nagyot csod�lkoztam az el�m t�rul� l�tv�nyt�l.