Kisgyermekként, ajándékot kaptam, valami béna, ázott mikulástól. Megmutattam Charlienak. Az apámnak.

      Reene, az anyám újra férjhez ment. Sokat utaztak ezért 17 éves koromban Charliehoz költöztem.

      Mindig esett. Nem igazán szerettem, de megbírkóztam vele. Valójában semmi hideg, nedves dolgot nem szerettem, ami az égből hullik.

      Aztán az ebédlőben, a pletykás lány mellettem, Jessica. Elmondta a Cullenek névsorát: Rosalie, Emmet, Jasper és Alice. És persze Edward.

      Ez a név... Fájdalom, szenvedés, szerelem és boldogság.

      Furcsán gyűlölettel nézett rám, aztán megmentette az életem, majd megint megmentett. Szeretem őt. Azt mondja, hogy ő is szeret, de nem értem miért. Míg ő egy görög isten, addig én egy szürke kisegér vagyok, egy senki, csak egy ember. Bennem nincs meg az a halhatatlan szépség ami a vámpírokban.

      Soha nem értettem, hogy hogyan lehetséges, hogy ez a tökéletes férfi, akárcsak egy pillantásra is méltatott. Mindig attól féltem, hogy rájön arra, hogy én nem vagyok senki és semmi, csak egy ember. És igazam lett...

-Nem kellesz Bella, nem vagy elég jó nekem.

      Végül Jacob, drága Jacob. A motorozás, a hülyéskedés, aztán a moziban...

-Amit ő tett veled... Én soha nem tenném. Mindig számíthatsz rám, soha nem foglak becsapni.

Aztán Jacob vérfarkassá  válik.

Tudom, hogy szeret. Miért nem tudom viszont szeretni?!Mindig csak Edward! De

ő már elhagyott! Miért vágyakozom utána, ha egyszer nem kellettem neki?! Miért nem akartam Jacobot, aki mellettem volt a legnehezebb időkben?!

   Leugrottam a szikláról. Kellet az adrenalin, hogy halhassam Edward hangját. De jött a hullám. A fejem bevertem a sziklába a víz alatt. Minden elsőtétült. Aztán felébredtem.