(Bella szemsz�ge)

Iszonyatosan nagy b�ntudatom volt. Gyenge voltam �s a gyenges�gem miatt majdnem meg�ltem egy �rtatlan embert. Ha Edward nem �r oda id�ben val�sz�n�leg az a f�rfi m�r nem �lne. Azt hittem er�sebb vagyok enn�l, de el�g volt egy kis v�r �s �n m�ris elvesztettem az eszem. Carlisle megpr�b�lta elhitetni a f�rfival, hogy csak t�l sok v�rt vesztett ez�rt eml�kszik t�vesen a t�rt�ntekre, de persze nem nagyon akart hinni neki. Hiszen l�tott engem, ahogy �jfekete szemekkel megpr�b�lom meg�lni �t.

- Minden rendben? – k�rdezte Edward, aki mellettem �lt a kocsiban. M�g csak mi voltunk itt. � visszak�s�rt engem, hogy ne csin�lhassak semmi butas�got �s t�le tudom, hogy mi t�rt�nt a f�rfival.

- Ezt most komolyan k�rdezed? – k�rdeztem vissza �les hangon. – M�gis hogy lehetne minden rendben? Hiszen majdnem meg�ltem egy �rtatlan embert! Ha nem �rkeztek oda id�ben m�r biztos, hogy nem �lne! – ki�ltoztam, mik�zben a zokog�s fojtogatta a torkom. Nem r� voltam m�rges, hanem magamra, de pillanatnyilag csak vele tudtam ord�tozni. Ekkor �reztem, ahogy Edward keze egy�tt �rz�en megfogja a v�llam. Itt szakadt el n�lam a c�rna �s hangos, k�nnyek n�lk�li zokog�sban t�rtem ki. Edward most m�r mag�hoz h�zott �s �n a nyak�ba kapaszkodva zokogtam. J� �rz�s volt, hogy �reztem a k�zels�g�t, de nem akartam sok�ig �gy maradni, mert tudom, hogy mi nem lehet�nk egy�tt. Edward nem akar engem csak, mint bar�t. Ez�rt igyekeztem min�l gyorsabban megnyugodni, de nem ment.

- Ez nem a te hib�d. – hallottam meg hangj�t. – M�g nem vagy olyan r�g �ta v�mp�r, csoda lenne, ha olyan k�nnyen vissza tudn�d fogni az �szt�neidet. – hangja val�s�ggal hipnotiz�lt.

- De �n azt hittem, hogy enn�l az�rt er�sebb vagyok. – mondtam. Kiss� siker�lt megnyugodnom ez�rt elh�z�dtam Edwardt�l.

- Senkinek nem megy olyan k�nnyen. Jaspernek is nehez�re esett nyugodtnak maradni, pedig � sokkal r�gebb �ta v�mp�r, mint te. – erre m�r nem tudtam mit mondani. Nem sok�ra zokog�som teljesen megsz�nt.

- Jobban �rzed magad? – k�rdezte Edward mire �n v�laszk�ppen b�lintottam egyet. V�g�l is neki k�sz�nhet�en nem t�rt�nt semmi nagyobb probl�ma �s a sz�leim is megmenek�ltek. Rem�lem… Az eg�sz rept�ren hatalmas volt a felfordul�s. Mindenki rohang�lt �ssze vissza, senki sem tal�lta a hely�t.

- Eln�z�st a kellemetlens�gek�rt, de a g�pek k�t �r�t k�sni fognak. Meg�rt�s�ket k�sz�nj�k. – mondta egy n� a hangos bemond�ba. Teh�t siker�lt. Ekkor meg�rkeztek a t�bbiek �s mindenki besz�llt abba a kocsiba, amivel j�tt.

- �gyes volt�l! – hallottam meg Alice hangj�t a h�tam m�g�l.

- K�sz, de ez sajnos nem igaz. De ezt most ink�bb hagyjuk. – mondtam. A visszafel� vezet� �t esem�nytelen�l telt. Megint Edward vezetett �s �n m�g mindig nem akartam r� n�zni. P�r �ra m�lva vissza�rt�nk Volterr�ba. Sajnos. Ugyanis �n tudtam, mi v�r r�m, az�rt mert elmentem onnan enged�ly n�lk�l. �reztem, ahogy Jasper egy nyugtat� hull�mot k�ld�tt fel�m, de ez nem seg�tett. Az �rzelmeimet meg tanultam elrejteni, hogy a t�bbiek ne l�ssanak rajtam semmit, de ez att�l m�g nem sz�ntette meg a f�lelmemet. Edward leparkolta a kocsit, de �n nem mozdultam. Mereven b�multam ki az ablakon �s v�rtam a megv�lt�st, de az sehogy sem akart elj�nni. �reztem, ahogy a kocsiban l�v� �sszes szemp�r r�m tapad. V�gign�ztem rajtuk, de ez sem seg�tett. V�g�l a tekintetem �sszekapcsol�dott Edward�val. L�ttam benne az aggodalmat. Val�sz�n�leg Jaspert�l tudja m�r, hogy milyen �llapotban vagyok. Vettem egy nagy leveg�t majd kisz�lltam a kocsib�l. Elindultam a kast�ly fel�. Jane j�tt ki el�m. K�zben hallottam, ahogy a t�bbiek is kisz�llnak a kocsib�l �s m�g�m �rnek.

- Te teljesen meg�r�lt�l? Mi a fene �t�tt bel�d, tudod te, hogy ez�rt mit fogsz kapni?- k�rdezte Jane. Az elm�lt h�sz �v alatt eg�sz j� bar�tn�k lett�nk �s most hallottam a hangj�ban az aggodalmat.

- Tal�n meg�r�ltem – v�laszoltam tettetett nyugodts�ggal – �s igen sejtem, hogy mit fogok kapni �rte. – Ekkor kij�tt Felix is.

- Jane mi tart m�r ennyi ideig? – K�rdezte, mire k�zvetlen�l m�g�ttem Edward mordult fel. Erre Felix g�nyosan elvigyorogta mag�t majd �jb�l megsz�lalt.

- Sz�val Bella kedves lenn�l sz�ves velem j�nni? – b�lintottam majd elindultunk. �t k�zben hallottam, ahogy Edward m�g egyszer felmordul. Az ajt� el�tt Felix megfordult.

- Csak Bella j�het be, ti nektek kint kell maradnotok. – mondta hat�rozottan.

- Rendben van. – mondtam gyorsan miel�tt b�rmelyik�k is meg tudott volna sz�lalni. Bent Aro�k m�r v�rtak r�m. L�that�an nem �r�ltek hirtelen t�voz�som h�r�nek, de ezt el�sz�r m�g pr�b�lt�k rejtegetni.

- Bella, dr�g�m mond csak, hogy �rzed magad? – k�rdezte Aro.

- J�l k�sz�n�m. – mondtam �s pr�b�ltam �gy tenni, mint ha nem tudn�m mi fog k�vetkezni.

- Hmm… - gondolkodott el.

- Nem �rzed magad kicsit sem rosszul?

- Nem.

- Nem �rzed �gy, hogy el�gedetlen vagy az �leteddel �s ink�bb v�get vetn�l neki? – k�rdezte.

- Nem. – Feleltem m�g mindig magabiztoss�got sz�nlelve.

- Akkor nem �rtem! Mit gondolt�l akkor, amikor egy sz� n�lk�l elment�l? – k�rdezte egyre nagyobb felh�borodotts�ggal. – �s m�gis mit k�pzelt�l mi lesz annak a v�ge, ha �gy elm�sz? Tudod j�l, hogy ezt mi nem szoktuk d�jazni! A te �rdekedben rem�lem, hogy valami nagyon j� indokod van, k�l�nben b�rmennyire is kedvel�nk t�ged, tudod mi lesz a v�ge… Nem tehet�nk senkivel sem kiv�telt. Sz�val v�rom a v�laszodat.

- Az�rt mentem el, mert l�tom�som volt.  – kezdtem.

- �h, sz�val a b�jos Alicenek a k�pess�g�t is birtoklod. �rdekes…

- Igen. A l�tom�s arr�l sz�lt, hogy a sz�leim ide j�nnek �s ti meg�litek �ket.

- Sz�val az indokod p�r jelent�ktelen ember?

- Nem jelent�ktelenek! - kiab�ltam. – �k a sz�leim!

- Igen! A sz�leid, akikkel minden lelkifurdal�s n�lk�l elhitetted, hogy meghalt�l. Ezek szerint m�gsem lehetnek olyan fontosak.

- Csak miattuk tettem. – ki�ltottam magamb�l kikelve.

- De nekem ez nem el�g indok. – ekkor egy hatalmas morg�s hallatsz�dott az ajt� m�sik fel�r�l. Majd nagy csattan�s �s az ajt� hatalmas recseg�ssel bet�rt.

(Edward szemsz�ge)

Bella ott �llt a Volturival szemben. Ahogy h�trafordul l�ttam a szem�ben a meglep�d�tts�get. Nem akartam belesz�lni a p�rbesz�dbe, de megl�ttam Alice l�tom�s�t  �s Aro gondolatait, amik arr�l sz�ltak, hogy a t�rv�ny miatt meg kell �lni�k Bell�t.

- Oh, Edward! Nem is tudtam, hogy te is itt vagy!  - sz�lalt meg Aro meglepetts�get sz�nlelve. - Gondolom te is Bell�val volt�l. Tudod, Bella gondolatait �n sem l�tom, ez�rt megtiszteln�l ha… - Ekkor fej�vel a kezem fel� b�k�tt. �n felemeltem �s hagytam, hogy mindent megtudjon.

- �rdekes. Nagyon �rdekes. Ezt meg kell t�rgyalnunk. – mondta �s Bella elindult kifel�. Mikor mell�m �rt �n is csatlakoztam hozz�.

- Mi�rt j�tt�l be? – k�rdezte mikor m�r kint voltunk.

- Mert �n hallottam, hogy mit akarnak tenni.

- De ez az �n dolgom! Megszegtem a t�rv�nyt, meg�rdemlem, hogy meg�ljenek!

- Na, de…

- Edward! Mi�rt nem b�zt�l bennem? – k�rdezte.

- Nem benned nem b�ztam, hanem benn�k! �s bolond vagy ha azt hiszed, az�rt mert meg akartad menteni a sz�leidet hal�lt �rdemelsz! – mondtam inger�lten. Nem tudtam elviselni azt a gondolatot, hogy � nincs. Ez�rt j�ttem el Volterr�ba. Mert azt hittem meghalt �s �n nem tudok n�lk�le �lni. Az a gondolat, hogy nincs t�bb� teljesen felh�bor�tott. Ekkor meghallottam, hogy valaki k�zeledik az ajt�hoz. Azt�n Felix kinyitotta �s jelezte, hogy menj�nk be. Megv�rtam, hogy Bella meg�lljon majd egy olyan helyet kerestem, hogy ha b�rhonnan is meg akarn�k, �t t�madni megv�dhessem.

- Megbesz�lt�k a dolgot a t�bbiekkel. – mondta Aro. – �s �gy l�tjuk, hogy m�g valami hasznosat is ki tudunk majd hozni a helyzetb�l. Teh�t egyel�re �letben hagyunk titeket. – fejezte be mondand�j�t. Pr�b�ltam megn�zni mi lehet az a „hasznos” amire k�sz�lnek, de senkinek a gondolataiba nem tal�ltam semmi haszn�lhat� inform�ci�t. De nekem most el�g az is, hogy Bella �letben marad. B�r az az egyel�re sz� nem igaz�n tetszett.

- Ez esetben menn�nk. –  sz�lalt meg az angyalom.

- Rendben. – egyezett bele Aro. – De Bella nemsok�ra egy lesz egy kis dolgod. – mondta rejt�lyesen. Bella erre egy fejb�lint�ssal v�laszolt, majd egy�tt elhagytuk a termet.

- Mit akarnak t�led? – k�rdeztem

- Semmi k�l�n�set. – mondta, mire �n felvonta a szem�ld�k�m. Bella hirtelen meg�llt majd szembefordult velem.

- Figyelj! �n a Volturihoz tartozom, ami azt jelenti, hogy az enged�ly�k n�lk�l nem hagyom el Voltarr�t lesz�m�tva a vad�szataimat, �s ha k�rnek t�lem valamit �n megteszem, m�g akkor is ha nekem nem tetszik a dolog.

- �s ez neked �gy j�? – k�rdeztem

- A sorsomat nem �n v�lasztottam. Ezt kaptam �s nem tudok rajta v�ltoztatni. – mondta egyre nagyobb elkeseredetts�ggel a hangj�ban.

- Bella… - kezdtem volna, de � ekkor fogta mag�t �s elrohant. �n meg ott maradtam egyed�l a hatalmas folyos�n, tele k�rd�ssel, elkeseredetts�ggel �s aggodalommal.