(Bella szemsz�ge)

M�r egy h�t eltelt az�ta, hogy a Volturi megkegyelmezett nekem. Egy h�t mi�ta �gy nekirontottam Edwardnak. �s egy h�t ami�ta a k�sz�n�sen k�v�l nem is sz�ltam hozz�. M�g mindig nagyon b�ntott az, hogy az �n gyenges�gem miatt majdnem meghalt egy �rtatlan ember. Vas�rnap d�lut�n volt. �n az ablak el�tt �ltem �s n�ztem a naplement�t. Mostan�ban gyakran teszem ezt, mert ilyenkor kikapcsolhatom az �rz�kszerveimet �s  �tadhatom magam a l�tv�nynak. M�r egy f�l �r�ja n�zhettem �gy ki az ablakon teljes �ntudatlans�gban, amikor valami elkezdett behatolni az agyamba. Nagyon meglep�dtem rajta, mert mostan�ban akkora rutinom lett ennek a tudat�llapotnak a fenntart�s�ban, hogy nem szoktam �rz�kelni a k�lvil�got. Miut�n ezt v�gig gondoltam elkezdtem lebontani a falat k�ztem �s a k�rnyezetem k�z�tt. V�gre siker�lt r�j�nn�m mi az, ami megzavart elm�lked�semben. Ez egy zongora hangja. Ezen �jb�l meglep�dtem. Volterr�ban m�r vagy 15 �ve nem sz�lt zongorasz�. Kilopakodtam a szob�mb�l �s elkezdtem keresni a hang forr�s�t. K�pess�geimnek k�sz�nhet�en ez gyorsan siker�lt. Egy hatalmas terem k�zep�n �llt egy omin�zus zongora, amin Edward j�tszott egy gy�ny�r� darabot. Nem akartam megzavarni, ez�rt meg�lltam az ajt�ban �s onnan hallgattam a mel�di�t. Edward nagyon bele�lte mag�t a darabba �s l�tsz�lag fel sem t�nt neki, hogy ott �llok. Ameddig j�tszott �n folyton �t n�ztem „most �gy sem l�t �gy nem hozom zavarba” gondoltam magamban. Mikor v�ge lett a dalnak el akartam menni, hogy ne vegye �szre ittl�temet. �ppen megfordultam, amikor egy b�rsonyos f�rfihang meg�ll�tott.

- Nem j�ssz beljebb? – k�rdezte a hang tulajdonosa.

- Nem akarok zavarni… - mondtam bocs�natk�r� hangon.

- Nem zavarsz! S�t… - mondta Edward. – Na, gyere, beljebb nem harapok… Legal�bbis mostan�ban… - tette hozz� halkan. B�lintottam �s bementem a szob�ba, de a zongora el�tt p�r l�p�ssel meg�lltam. Ek�zben Edward elkezdett j�tszani egy m�sik dallamot. Egy id� ut�n kezdett ismer�ss� v�lni a zene. �n m�r hallottam ezt valamikor – t�rt r�m a felismer�s.

- Nem akarsz le�lni? – k�rdezte Edward �s tekintet�t az eny�mbe f�rta, mik�zben zongor�zott.

- Azt szeretn�d, hogy le�ljek? – k�rdeztem vissza, mire csak b�lintott.

- H�t rendben. – mondtam �s mell��ltem a r�gi zongorapadra. Ek�zben a zene lelassult.

- Edward… - kezdtem mire k�rd�n r�m n�zett. – tudod… �n nagyon sajn�lom, hogy a m�ltkor �gy neked rontottam… �n nem akartalak megb�ntani… csak tudod az �vek sor�n nekem meg kellett tanulnom magamba fojtani az �rz�seimet. De amikor te elkezdt�l k�rdezgetni az �letemr�l �n nem b�rtam tov�bb… Nem akartalak megb�ntani azzal, hogy kiab�ltam veled. – fejeztem be mondand�mat.

- Bella, te soha sem b�ntott�l meg. Igaz�b�l �n vagyok az, aki bocs�natk�r�ssel tartozik– mondta.

- Te? – k�rdeztem meglep�dve.

- Igen. Az�rt lett bel�led v�mp�r, mert �n beler�ngattalak ebbe. Nem tudom, hogy k�pes leszel-e valaha is megbocs�jtani nekem. �s am�gy, ha �szinte akarok lenni azzal, hogy elmondtad nekem az �rz�seid egy r�sz�t �r�met okozt�l.

- Edward nem te r�ngatt�l bele ebbe az �letbe! �n akartam ezt. B�r akkoriban m�g nem teljesen �gy k�pzeltem el az �letemet… – tettem hozz� halkan. Azt hiszi miatta lettem v�mp�r. H�t persze! Mit is gondoltam? Hogy tal�n m�g midig szeret? Pedig � megmondta, hogy ez nem �gy van �s, hogy felejtsem el �t.

- Szerintem hanyagoljuk ezt a t�m�t. – mondta v�g�l.

- Rendben. – egyeztem bele. Ezut�n p�r percig n�m�n meredt�nk magunk el�. �n voltam az els�, aki meg t�rte ezt a csendet.

- Edward! – sz�l�tottam meg. - K�sz�n�m, hogy nem hagytad a rept�ren, hogy olyat tegyek, amit k�s�bb nagyon megb�ntam volna.

- Jaj, Bella! Ezt t�nyleg nem kell megk�sz�nn�d! �n ezt csak �rted tettem! Sosem hagyn�m, hogy b�rmi olyan t�rt�njen veled, amit te nem akarsz! – mondta Edward. Ha most ember lettem volna biztosan f�lig elv�r�s�dtem volna �s a sz�vem is �gy dobogna, hogy majdnem kiugrana a hely�r�l. Az a bizonyos �rz�s a sz�vem k�rny�k�n most is ugyan�gy meg volt, mint 20 �ve csak most mintha sokkal er�sebb lenne.

- H�t mindenesetre az�rt k�sz�n�m. – csak ezt a mondatot siker�lt �sszeraknom, �gy ink�bb nem is ragoztam tov�bb a dolgot. Edward a dalt m�g mindig zongor�zta, �s am�g v�get nem �rt nem sz�ltunk egy sz�t sem. Mindketten elmer�lt�nk gondolatainkban. De azt�n v�ge lett a dalnak �s most Edward megt�rte a csendet.

- Te tudsz zongor�zni? – k�rdezte.

- H�t p�r �ve megpr�b�ltam, de nem ment valami j�l. – vallottam be.

- Megtan�tsalak? – k�rdezte.

- H�t megpr�b�lhatod, de figyelmeztetlek, hogy t�nyleg nagyon tehets�gtelen vagyok. – mondtam.

(Edward szemsz�ge)

Elkezdtem neki tan�tgatni a zongor�z�s cs�nj�t-b�nj�t, de m�g csak elm�leti fokon. Bella nagyon �rdekl�d�n n�zett r�m. Mikor aranybarna szemei �sszekapcsol�dtak az eny�mekkel azok val�s�ggal perzselni kezdt�k a b�r�met. A r�gi �rz�seim egyre jobban, er�teljesebben kezdtek el�t�rni bel�lem. Vajon � is �rzi ezeket a szikr�kat amit �n? – k�rdeztem magamt�l. Tekintetemet m�g mindig nem tudtam elszak�tani az �v�t�l, �s ahogy l�ttam �neki sem ment ez. Akkor tal�n m�gis szeret azok ut�n, amit vele tettem? Tal�n van m�g es�lyem arra, hogy �jra az eny�m lehessen? De mire ezt v�gig gondoltam � er�t vett mag�n �s elszak�totta a tekintet�t. �n m�g p�r m�sodpercig b�multam �t, majd elkezdtem, mutogatni neki a gyakorlatot a zongor�n. Bell�nak az volt a feladata, hogy amit �n csin�ltam ut�nozza le egy okt�vval feljebb. Mikor valami rosszabbul ment neki megfogtam a kez�t �s egy�tt zongor�ztunk. Ilyenkor a szikr�k �jb�l vadul elkezdtek pattogni k�z�tt�nk. Nem akartam elengedni a kez�t, de r� kellett j�nn�m, hogy musz�j, ha tov�bb akarom �t tan�tani.

- K�rdezhetek valamit? – k�rdeztem, mire � k�rd�n n�zett fel r�m.

- Ki mondta neked azt a butas�got, hogy nem tudsz zongor�zni? Nagyon j�l megy! – mondtam mire � elmosolyodott �s les�t�tte a szem�t.

- Igaz�b�l �n voltam. – mondta. – Mert eddig igaz is volt… Tal�n csak egy j� tan�r kellett ahhoz, hogy el�t�rj�n a zen�szi tehets�gem – mondta �s feln�zett r�m. �n erre f�loldalasan elmosolyodtam, mire � megint gyorsan le�t�tte a szem�t.

- Sz�val azt mondod, hogy m�r pr�b�lt�l zongor�zni? – tereltem a t�m�t, mik�zben fel�lltam.

- Igen, de mondom, hogy nem volt sikeres.

- �n meg azt, hogy butas�gokat besz�lsz be magadnak. Sz�val megmutatn�d, hogy mit tanult�l akkor?

- H�t j�, de ne nevess ki! – egyezett bele.

- Nem foglak! – �g�rtem. Ekkor elkezdett j�tszani egy darabot a zongor�n. M�g sosem hallottam, ami meglepett, de nemsok�ra r�j�ttem, hogy mi�rt. Ezt a dalt Bella �rta. Hallatsz�dott rajta, hogy ez nem egy profi m�ve, de nagyon aranyos volt. Olyan tiszta, annyira �szinte. Egy ideig csak n�ztem, ahogy zongor�zgat, de azt�n k�sztet�st �reztem ahhoz, hogy besz�lljak. Bella ott �lt a padon. �n m�g� l�ptem �s Bella k�t oldal�r�l elkezdtem �n is zongor�zni. Ahhoz k�pest, hogy m�g sosem hallottam ezt a dalt �szt�n�sen �reztem, mit kell lenyomnom, hogy t�k�letes legyen. �gy voltunk, m�g v�get nem �rt a dal. Csak most esett le, hogy gyakorlatilag �t�leltem Bell�t zongor�z�s k�zben. � h�tra n�zett r�m egyenesen bele a szemembe. �reztem, hogy nemsok�ra elszakad n�lam a c�rna. M�g sosem �reztem ilyen er�s k�sztet�st arra, hogy megcs�koljam azt a l�nyt, akit szeretek. M�r �pp k�zel�teni akartam hozz� amikor…