10. fejezet - Elkötelezés
Fél évvel később…
A szobámban voltam, és csomagoltam a Jake-nek és Billynek vett ajándékomat, mikor anyu benyitott. Kedvesen rém mosolygott, majd odajött hozzám.
Fél évvel később…
A szobámban voltam, és csomagoltam a Jake-nek és Billynek vett ajándékomat, mikor anyu benyitott. Kedvesen rém mosolygott, majd odajött hozzám. -Mit csinálsz, kicsim?- kérdezte kedvesen, lágyan. Odamentem hozzá, megöleltem, és válaszoltam: -Csak Billynek, és Jakenek vett ajándékot csomagolom. De a tiedet is becsomagoltam már. Leültünk az ágyra, és én néztem, ahogy a gyertya kanóca lassan elég, anyu meg simogatta a fejemet. Majd lágy csókot lehelt a homlokomra. Jól éreztem magamat. Anyu visszatért, és minden olyan volt, mint régen. Túl meghitt volt, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy ezzel törődjek. Újamon megcsillant az ezüst karikagyűrű. Anyu hirtelen megragadta a torkomat, és erősen szorította. Levegőért kapkodva riadtam fel álmomból. Jake megfordult, és rám nézett. -Kedvesem, minden rendben?- felült és álmosan magához ölelt. Izzadtam, folyt rólam a víz. Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé, majd mikor visszajött az agyam, felé fordultam. -Persze, aludj csak tovább…-adtam neki egy puszit, és ő vissza is feküdt, de húzott magával. Együtt huppantunk vissza az ágyba. Én nem aludtam, de ő úgy, mintha fejbe verték volna. Holnap karácsony… gondoltam magamban, és próbáltam nem a leánykérésre gondolni. De valahogy nem ment. Mindig is úgy képzeltem el az esküvőt, hogy anyu és a bátyó is ott van. De most nem lehet. Maximum a bátyám lesz ott. Egész éjszaka fent voltam, és gondolkoztam. Reggel próbáltam nem fáradt arcot vágni, de Jake szerint nem ment. Az izgatottságra fogtam mindent. Miután felöltöztem, Alice és Lucy áthívott, mondván, készülni KELL. Elköszöntem Jake-től, és a többiektől, majd átmentem hozzájuk. Mikor étértem, és kinyitottam az ajtót, Alice egy nagy esküvői ruhát tartott maga előtt. Nagyot sóhajtottam, és bementem. -Nos, most akkor vedd fel a ruhát, és mi lányok, megcsináljuk a hajadat, a sminkedet, és mindent, ami kell. –mondta, vagyis parancsolta mosolygó arccal, és feltuszkolt a szobájába. Hagytam magamat, és felvettem Alice szobájában a ruhát. Nagy, fodros és fűzős ruha volt. Öltözés közben esett le, egyetlen fiú sincsen itthon. Remek. Vagyis csak a lányok fognak segíteni, ami nem jó. Ha el akarok menekülni, nincs rá időm. Nem is időm, lehetőségem. Beletörődve abba, hogy nincs menekvés, kimentem, és a hajamat szabadon hagytam, lágyan omlott vállam mögé. A ruha gyönyörű volt. Fodros, hófehér, a fűzőn elszórtan vörös rózsa, na meg rettenetesen hosszú volt. Nem volt úja, így a mellem felett kezdődött az egész ruha, és meg kell hagyni, nagyon szépek voltak a melleim. Egy óriási tükör előtt forgolódtam, amikor Lucy és Lilly bekopogott és benyitottak. -Édesem, gyönyörű vagy…-mondták és becsukták az ajtót. Pirultam és csak álltam előttük. Most először tényleg az voltam. -Ti készítitek el a hajamat?- kérdeztem félénken. Egymásra néztek, majd közelíteni kezdtek felém. Bekötötték a szememet, és csak két óra múlva vették le. Először szúrta a szememet a fény, ám, amikor megnéztem magamat, a hajam kontyokban volt, és oldalt hullámos volt. Tényleg úgy néztem ki, mint egy mennyasszony, és most már úgy is éreztem magamat. Esme, Alice, Rosali és Bella lépett be. El voltak ámulva. -Nem túl korai, hogy összeházasodtok? –kérdezte Esme, úgy, mintha az anyukám kérdezte volna. -Nem!- vágtam rá egyből.- Vagyis, nem. Ha valaki szeret valaki, bármit megtesz érte. Én hozzá megyek feleségül, mert hozzá akarok tartozni, ő meg hozzám. Meg egy ideig úgy is örök tizenhat leszek, szóval papíron még tényleg nem kéne. De nem érdekel. Szeretem őt –mosolyogtam. Esme elmosolyodott, de láttam, hogy Alice nagyon akar mondani valamit. Aztán ránéztem az órára. Idő volt. -Mehetünk?- kérdezték. Bólintottam, és már indultunk is lefelé. Lent találkoztam Richivel, aki nagyon ki volt öltözve. Egy fekete zakó, fehér inggel, és egy fekete nadrág volt rajta. Haja a szokásosan felvolt állítva, és mikor leértünk és Lilly meglátta, azonnal odament hozzá, és forró, szerelmes csókkal üdvözölte kedvesét. Elmosolyodtam, majd Richi, mint később kiderült a sofőröm, segített beszállni a kocsiba, és elmentünk ahhoz a sziklához, ahol először voltam együtt Jake-kel. Mikor odaértünk, mindenki ott volt, aki nekünk számított. Az én részemről a Cullen család, és az összes farkas- na persze a farkasok Jake részéről is. Edmund kísért az oltárhoz. Mindenki ült a helyén, majd mikor megszólalt a zene, elindultunk kifelé. Edmundba karoltam, és néztem, ki milyen fejet vág. Mindenki csodálkozott, és tetszett nekik a ruha. Jake bele pirult a látványomba. Mikor odaértem, Edmund felhajtotta a fátylat, és lehelt egy csókot a homlokomra, majd a kezemet Jake kezébe adta. Leült, és hallgatta az imát. A pap Jake-hez fordult. -Kérem, ismételje utánam. Én, Jacob Black… -Én, Jacob Black- ismételte izgatottan. -Ígérem, hogy melletted leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ. -Ígérem, hogy melletted leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ. A pap most hozzám fordult. -Kérem, ismételje utánam. Én, Rebecca Clane… -Én, Rebecca Clane…- ismételtem Jake-re nézve. -Ígérem, hogy melletted leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban, míg a halál el nem választ. -Ígérem, hogy melletted leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban, míg a halál el nem választ- a végén majdnem sírtam. A pap ismét Jake-hez fordult, és becsukta maga előtt a Bibliát. -Jacob Black, elfogadod ezt a nőt hites feleségedül?- kérdezte a pap mosolyogva. -Igen- válaszolta Jake határozottan. -És te- fordult felém, szintén mosolyogva- Rebecca Clane, elfogadod hites férjedül ezt a férfit? -Igen- potyogtak a könnyeim. -Jacob, megcsókolhatod a mennyasszonyt. Jake megragadta a derekamat, és szorosan magához húzott, és megcsókolt. Elsírtam magamat. Még hallottam olyat, hogy házastárs, de már nem érdekelt semmi. Együtt voltunk, és a kötelék köztünk hivatalos volt. A csók után szerpentint dobáltak ránk. Nevettünk. -Ki akarja a csokromat?- kiabáltam, és erre a kérdésre az összes lány felállt, a fiúk persze jól háttérbe szorultak. Megfordultam és hátradobtam a csokrot. Hallottam, ahogy a tömeg egyként mozog, majd valaki nagyot éljenzett. Megfordultam. -Gratulálok!- odamentem Lillyhez és megöleltem. Visszaölelt és a csokrot büszkén tartotta kecses kezeiben. Az ölelkezés után Richihez ment, aki kicsit furcsán nézett rám, mintha jelezni akarta volna, hogy köszi, vagy megöllek. Vagy mind a kettő. Kacsintottam rá, majd férjecskémhez mentem, aki fehéren ragyogó, elbűvölő mosollyal fogadott. -Gyönyörű vagy…-suttogta a fülembe. -Kedves kis férjecském, köszönöm…de ma…este…-megsimogattam a mellkasát. -Ma este az enyém vagy!- jelentette ki büszkén, és a tömeg felé fordult.- Köszönöm, hogy eljöttetek! A buli további részét a Cullen családnál tartjuk!- a hangjából kivettem. Megkedvelte őket. Adtam neki egy puszit, és a tömeg elindult a Cullen család házához. Még a farkasok is elindultak oda, vagy legalábbis úgy látszott, mintha oda indulnának. -Jake- odahajoltam hozzá- most Samék is oda mennek? -Megbeszéltük, hogy ha akarnak, jönnek, ha nem, én személy szerint nem sértődöm meg. -Én sem fogok. Csak ő ne legyen ott… Elmosolyodott, majd az Edmundtól kapott kocsihoz mentünk. Egy új típusú kocsit kaptunk. Egy Lexus-t terepjárót, ében feketében. Jake vezetett, és mikor odaértünk, már kint dübörgött a zene. Szemmel láthatóan a farkasok nem voltak ott. Egymásra néztünk. Sóhajtottam, majd hátra pillantottam, és megláttam azt a márkás szatyrot, amit nem akartam. -Át kell öltöznöm… -Megvárlak bent- adott egy csókot és kiszállt, de mielőtt becsukta volna az ajtót, ezt mondta: -Megvárhatlak itt is. Esetleg segíthetek is?- beleharapott alsó ajkába, így elrejtette a mosolyát. Bólintottam, hogy igen. -Akkor segítesz levenni a ruhámat? Bólintott, kinyitotta az ajtómat, kiszálltam, és lehúzta a cipzárt. A ruha lassan omlott le, és mivel nem volt rajtam melltartó, így a kezemmel takartam kebleimet. Megfordultam, és láttam, Jake nem kicsit végig mért. -Szívem a zacsit, légy oly szíves és add oda- közöltem vele ilyen kedves módon, hogy fázom. Pár perc után vette az adást, és odaadta a szatyrot, majd felvettem a melltartómat, és kutatni kezdtem, mi is van benne. Jake eközben jót szórakozott. Belecsípett a fenekembe, és nagyon fájt. De nem törődtem vele, és inkább kerestem tovább. Az esküvői ruhát szépen összehajtottam, már amennyire ment, és beletettem a szatyorba. A ruha, amit felvettem, egy elegáns kis darab volt. Nem is inkább elegáns, hanem laza. Hisz az én bulim van, azt veszek fel, amit akarok. gondoltam magamban, és felvettem a bő pólót, amin egy szemüveges, sexy és csábító nő volt, és alá pedig egy bőrnacit, és hozzá egy magas sarkút, ami amerikai zászlós mintás volt. Nagyon baba volt az összeállítás, tetszett, ahogy Alice összeválogatta a ruhákat. A kiegészítőkre is gondolt. Szegecses karkötő, és egy nyaklánc. Csak a nyakláncot vettem fel, és gondolataimban már ki is találtam, milyen indokkal viszem haza ezt a ruhát. Jake-hez fordultam. -Milyen vagyok? –kérdeztem, és körbe forogtam előtte. Majd’ kiugrott a szeme a helyéről. Majd magához húzott, és megcsókolt. -Sexy, mint mindig. De gyere menjünk, még a végén azt hiszik, hogy előrébb húztuk a nászéjszakát. -Rendben És kéz a kézben besétáltunk, és Alice már várt ránk. Tett is egy megjegyzést, hogy csak nem előre hoztuk a lényeget, és persze mi mindent tagadtunk. A buli nagyon jó volt, és Jake is jól szórakozott, de eljött a torta ideje. Edmund és Lucy hozta ki a tortát. Hatalmas volt, és a tetején ott voltam Jake-kel együtt, marcipánból. A torta volt vagy öt emeletes, és rózsaszín, fehér színekben pompázott. Voltak rajta eper darabok is. -Éljen sokáig a pár!- kiabálta mindenki egyszerre. A kezemet a szám elé tettem, és hátra léptem, és Jake melléhez támaszkodtam. -Ez volt az én meglepetésem, neked- mondta a fülembe, és belepuszilt. Mindenkit egyesével megöleltem, és volt, aki puszit is adott nekem. Aztán csak ott álltunk a torta előtt, és egymás kezét fogtuk. -Itt az ideje, drágám, hogy felvágjátok, együtt a tortát- szólt Esme, és ő hozott vissza a való világba. Odaadta a kés, és Jake-kel együtt levágtuk az első szeletet. Mindenkinek vágtunk, együtt, és a végén magunknak. A buli további része a lehető legjobban telt. Tizenkét vámpír, és két vérfarkas bulizott, a lehető legnagyobb nyugalomban. A buli végén, Edmund csak ennyit szögezett le Jake-nek: -Ha bántod a hugimat, nem élsz sokáig- jegyezte meg viccesen, és kezet fogott Jake-kel. Kimentünk, és bemásztam a kocsiba, Jake becsukta az ajtót, ő is beszállt, és már indultunk is. -Hova szeretnél menni nászútra?- a nászútra szót kicsit furcsán ejtette ki. -Nem érdekel hova viszel- feltérdeltem az ülésre, és megpusziltam a szája csücskét.- Csak veled legyek. Leállította a kocsit, és felém fordult. Csak néztünk egymásra. Hangosan vettem a levegőt, és egyre közelebb húzódtam hozzá. Átültem az ölébe. A vállára hajtottam a fejemet, és a szívem majd’ kiugrott. -Most örökké együtt leszünk?- kérdeztem nagyon halkan, mintha csak magammal beszélnék. Megfogta az államat, és lassan maga elé emelte. -Én örökké veled leszek. Sosem hagylak el, mert abba mind a ketten belehalnánk…-majd megcsókolt.
|