A csókot természeten viszonoztam. Majd tovább csókoltam. Végig az arcát, majd a nyaka. A nyakát enyhén megszívtam, mire ő hátra hajtotta a fejét, és egy nagyot sóhajtott. Abba hagytam. Kíváncsi voltam, hogy mit szól.
-Miért hagytad abba?- kérdezte csalódottan.
-Na, ez már tetszik…- kikapcsoltam a biztonsági övét, és az nagy koppanással ment a helyére.
-Ne itt tegyük meg. Túlságosan is szép ez a kocsi…- mondta halkan. Leszálltam róla, és kimásztam a kocsiból. Ő is kiszállt, majd odajött hozzám, és magához húzott.
-Menjünk egy hotelbe. Mondjuk…Los Angeles…?
-Rendben…de van rá pénzed? Ott nagyon drága minden… -egy ötlet villant a fejembe.
-Most azonnal menjünk haza!
Kicsit furcsállta a hirtelen témaváltást, és megpuszilt. Ezt igennek vettem. Még egyszer megcsókolt, majd mind a ketten visszaszálltunk a fantasztikus, és nem utolsó sorban hatalmas kocsinkba. Hamar hazaértünk, és gyorsan berohantam. Jake jött utánam, miután bezárta a kocsit. Az ajtóban megálltam. Billy, Sam, és a többi farkas mind ott volt. Kicsit furcsán néztek rám, hogy olyan ruha volt rajtam, ami nem éppen esküvői hangulatú, vagy éppen karácsonyi.
-Ti mit kerestek itt? –kérdezte Billy kedvesen és odagurult hozzám. Adtam neki egy puszit.
-Nektek is sziasztok. És mivel karácsony van, szeretnék mindenkit megajándékozni. És veled szeretném kezdeni, Billy- rámosolyogtam. Kíváncsi arccal hátrébb gurult, és én így feltudtam rohanni a lépcsőn, majd mindenkinek az ajándékát lehoztam. Külön-külön név szerint adtam oda, és látszólag mindenki örült neki. Eközben Jake bejött, becsukta az ajtót, és leült a kanapéra. Az ajándékozás után, mindenki egyesével odajött gratulálni, és kérdezgettek mindenfélét. Aztán valaki bekopogott az ajtón.
-Majd én megyek, beszélgessetek csak nyugodtan.- mondtam vidáman, és az ajtóhoz mentem. Charlie volt az. Kedvesen üdvözöltem.
-Hallottam, hogy végre megtaláltátok egymást. Nos, hoztam nektek egy kis ajándékot, de már nem is zavarok tovább. –mondta, adott egy puszit, majd átadta a kis csomagot, és már tényleg ment is. Kár volt. Bírtam ezt a hapsi, egész jó fej volt, és mindig kedvesen fogadott. Kinyitottam a kis csomagot, miután bezártam az ajtót. Egy fényképezőgép. Egyből le dobtam a dobozt a földre, és csináltam néhány fotót. Persze volt olyan kép is, amin csak Jake-kel voltam. Az nagyon aranyos kép volt. Oldalt álltunk, és épp csókolóztunk, mikor Paul lekapott minket. Persze a jó beállítás kedvéért az egyik lábamat felemeltem. Aranyos kép volt. A kis karácsonyi összejövetelre már ötven kép készült. Rengeteg kép! Mikor a többi farkas elment, mi is indultunk. Tudjátok ti, hogy hova!
-Szerbusz Billy! Még egyszer Boldog Karácsonyt.
-Neked is, kedvesem.- adott egy puszit, majd kezet fogott Jake-kel, és egy szem párbeszédnek is részese lehettem. Mikor véget ért ez a párbeszéd, elindultunk kifelé.
-Szeretnéd szabad ég alatt?- kérdezte kint, és belecsókolt a fülembe.
-Fogadjunk, hogy a ruha indított be!- picit ellöktem magamtól, bár utána rögtön visszahúztam magamhoz.
-Szeretlek…-megfogtam a kezét, és összekulcsoltam az újaimat az övéivel. Nem ültünk be a kocsiba, a ház melletti kis tóhoz mentünk.
-Nem is gondoltam volna, hogy itt van egy ilyen kis tó…-suttogtam, és leültem a füves, nedves földre. Mögém ült, lábai mellettem voltak, és a vállamon pihent mind a két keze, közben az enyémeket fogta.
-Csinálunk képeket…szeretnék egy közös fotót, amit mi csinálunk, amin csak mi vagyunk, ami csak rólunk szól…
-Akár videót is- vetettem fel az ötletet. Ezen egy kicsit elgondolkodott. Felnéztem rá. Komoran bámult maga elé.
-Baj van?- feltérdeltem. Arcát elfordította, majd én azt magam elé. Aggódóan ránéztem. Majd pár percnyi hallgatás után megszólalt:
-Nincs semmi, csak elképzeltem milyen lenne a mi életünket videóra venni. Tudod, élénk a fantáziám…-vallotta be kicsit szerényen, ám annál büszkébben. Kivettem a zsebemből a gépet, és bekapcsoltam. Még mindig előtte térdeltem. A képeket nézegettem. Volt olyan, ahol Sam és a többiek vannak, és persze, még mindig a kedvencem, az elkészítés óta, az, ahol csókolózunk, és a lábam a levegőben van. Percekig néztem ezt a képet.
-Látom, nagyon tetszik…- adott egy puszit, és maga elé fordította a gépet, hogy megtudja ő is szemlélni a közös képünket. Neki is tetszett.
-Ez olyan…olyan érdekes kép…-jegyezte meg és visszaadta a gépet.
-Érdekes?- elvettem a gépet, és a földre tettem. Visszanéztem rá, és ő is engem nézett.
-Emlékkép…-suttogtam.
-Emlékkép…mely csak a miénk…-suttogta válaszként, és a látomás a lehető legrosszabbkor jött meg. Hátra vetettem a fejemet. Mikor percekkel később visszatértem, rémülten bámultam magam elé.
-Idejönnek…-suttogtam, és remegtem. Oda bújtam hozzá, hogy lenyugodja. Szorosan átkarolt, és megpuszilta a fejem búbját.
-Kik jönnek ide?
-Vámpírok. Harc lesz. Engem akarnak. Láttam, hogy megölnek. Hogy kínoznak. –elsírtam magamat. Hajnalodott. A Nap sugarai, Jake arcát melegen világította meg. Mikor felnéztem rá, és ő vissza rám, azzal az aggódó, ében fekete szemeivel, és ráncos homlokával, megnyugodtam. Vagyis valamennyire.
-Senki sem akar megölni téged…- a hangja remegett. Félt ő is. Tekintetem a gyűrűs újamon lévő ezüst gyűrűt néztem. Forgatni kezdtem az újamat, és most vettem észre, egy felirat van bele gravírozva. „I love you! Forever!” Ez volt bele gravírozva.
-Én is…én is szeretlek! Nagyon!- megcsókoltam, majd megöleltem. A Nap melegítette a hátamat. Órákig ültünk ott, majd, mikor lenyugodtam, elkezdtünk kacsázni, vagyis pontosítok. Ő kacsázott, és próbáltam. Majd megszólalt a telefonom.
-Szia, mondd!
-Szia! Na, mi volt este?- kérdezte egy ismerős hang.
-Amilyen nektek sosem lesz…-feleltem kurtán Richinek.
-Magyarán jól meg…
-Na most álljál le! Miért hívtál?
-Nem saját akaratomból hívtalak. Valaki beszélni akar, vagyis akart veled, szerintem tartsd magadnál a telefont, még csörögni fog. És val’szeg én foglak hívni…- csalódottan sóhajtott Richi, majd letette a telefont. Furcsán néztem a telefont, de én letettem. Visszacsúsztattam a zsebembe, majd Jake-re néztem.
-Jake…- kezdtem tétován- ugye velem maradsz? Örökre?- feltérdeltem, és egyenesen a két szemébe néztem.
-Ez most, hogy jön ide?- kérdezte furcsállva, mintha kerülné a válaszadást.
-Kérlek, válaszolj a kérdésemre…
Megfogta a fejemet, és olyan közel húzott magához, hogy már szinte összeért a szánk.
-A válaszom igen. Ha kell, megölök mindenkit, hogy veled maradjak, hogy velem maradj…
Elmosolyodtam, majd apró csókot leheltem ajkára.
-Eléggé megleptél tegnap este. Nem hittem volna, hogy képes vagy mindenkinek ajándékot venni.- mondta, és megajándékozott egy ragyogó, fehér mosollyal, közben a fejét csóválta a tarkójára tette a kezét. Megöleltem. Az ölelés kicsit nagyobb erőt adott, mint kellett volna, így hátra estünk. A hajam az arcába lógott. Hirtelen hideg lett, majd egy fehér pont esett le. Majd még egy. Egyre több esett. Fázva néztem fel az égre, és nevetve néztem vissza. Nem tudtam megszólalni, mert még sohasem láttam havat. Felpattantam és a kéz kezemet széttártam, és pörögtem körbe-körbe.