A fürdőszobámban ültem és magamat néztem. Vártam, hogy Alice hozza a ruhám.  A sminkemet már megcsinálta és a hajamat is, ami gyönyörű kontyban volt. Gyönyörű voltam, még így fehér fürdőköpenyben is. Már csak pár óra van hátra és Emmet felesége leszek.
Tisztán emlékszem, hogy 1 hónappal ezelőtt kérte meg a kezem, és én boldogan mondtam igent. A szobánkban az ágyon feküdtünk és beszélgettünk, ami tőle szokatlan volt. Néha - néha egy - egy csók is elcsattant. Emmet elővett valamit a zsebéből, egy vörös kis dobozkát. Felnyitotta és egy csipkés markolatú, drága köves, arany gyűrű volt benne. Amint látta, hogy felcsillan a szemem, csibészes mosollyal kérdezte: "Leszel a feleségem?" Igent válaszoltam, mire megcsókolt. Gyönyörű nap volt. Meghallottam
Alice lépteit és kezében a ruhámmal belépett az ajtón. Jobban mondva táncolt. Gyönyörű aranyszínű, kis ruhája volt, egy jellegzetes masnis övvel. Kezében tartotta az én hófehér ruhámat, ami egyszerű selyemből készült. Pánt nélküli ruha, felső részén mintha hópelyhek lennének. A szoknya egyenletesen omlott le a lábamra. Megnéztem magam a tükörben. Meseszép voltam.
- Mintha rád öntötték volna! - áradozott Alice - Fordulj!
Megfordultam. A ruhám hátul mélyen ki volt vágva. Az ajtón belépett Esme. Mélyzöld, hosszú ruhát viselt, ami csodásan mutatott rajta.
Nagyon szép vagy! - kiáltotta anyánk, és megölelt. - Hamarosan le kell menned - szólt elégedetten.
Rendben – mondtam kicsit izgulva, bár nem kelet volna, hiszen csak a család és a Denali klán lesz ott, és ők is csak a szertartáson vesznek részt.
Alice, Esme után kiröppent a szobából. Én is kimentem a folyosóra. Edward belekezdett egy gyönyörű esküvői dalba, és én elindultam a lépcsőn, ami gyönyörű fehér rózsával volt díszítve. Mindenki boldogan figyelte szépségemet. Carlise – nak sikerült szereznie egy öreg vámpírpapot. A helyiség teljesen megváltozott. Minden hol fehér rózsák díszelegtek. Tudtam hogy, Alice keze van  a dologban, hiszen ragaszkodott hozzá hogy, ő csinálja a díszítést. Emmet rám mosolygott mikor oda értem mellé. Fekete öltönyében nagyon fess volt. Edward befejezte a dalt és az öregpap megköszörülte a torkát, és belekezdett a mondókájába. Emmet végig engem, én végig őt néztem. Mindketten boldogan mondtuk ki az „igent”. Ezután szenvedélyesen csókoltuk egymást. Mindenki tapsolt. A denali klán boldogan mosolyogva. Apánk és anyánk sírva fakadtak volna örömükben, ha tudtak volna. Végig néztem testvéreimen. Edward szó szerint vigyorgott, Alice táncolt örömében, Jasper is mosolygott, bár arca elkínzott volt a sok érzéstől. Miután mindenki gratulált, a denali klán elbúcsúzott. Ezután Emmettel, majd apával, Edwardal és Jasperrel is táncoltam. Már besötétedett mikor befejeződött a tánc. Emmet kocsijához sétáltunk. Mindenkit megöleltünk és elbúcsúztunk tőlük. Végignéztem a terepjárón amit fehér rózsák hada borított. Emmet kinyitotta az autó ajtaját és megkérdezte:
- Szabad Mrs. Cullen? – Mókásan elvigyorodott és besegített a kocsijába, óvatosan, nehogy fehér ruhám piszkos legyen. Azután ő is beugrott az első ülésre és nászutunk helye felé indulva elszálguldottunk a csillagos éjszakába.