Sarah
Utam az erdőbe vezetett. Sokáig barangoltam, amíg megláttam egy óriási házat, leellenőriztem a címet és nem kaptam szikrát a csodálattól. Mi történt Bellával, hogy ennyire gazdag?!
Bekopogtattam az ajtón és egy alacsony, tündérszerű lány nyitott ajtót. Csinosan fel volt öltözve, és rövid fekete haja volt. Rám mosolygott én meg visszamosolyogtam.
Utam az erdőbe vezetett. Sokáig barangoltam, amíg megláttam egy óriási házat, leellenőriztem a címet és nem kaptam szikrát a csodálattól. Mi történt Bellával, hogy ennyire gazdag?!
Bekopogtattam az ajtón és egy alacsony, tündérszerű lány nyitott ajtót. Csinosan fel volt öltözve, és rövid fekete haja volt. Rám mosolygott én meg visszamosolyogtam.
-Ö...Szia, ez a Cullen család háza?-kéredztem.
-Szia, igen. Én Alice vagyok. Te biztos Sarah vagy! Fáradj beljebb.- mondta és bevezetett a házba.
-Ez hihetetlen.- suttogtam, hogy más ne hallja.
-Igen, az.
Meghallotta... Egy mesés zongora állt az előszobában. Egy fiú játszott rajta, és egy barna hajú lány gyönyörködött a fiú zenéjében. Jobban megnéztem a lányt és feltűnt, hogy az a lány Bella.
A fiú zenéje elvarázsolt, ujjai nagyon gyorsan jártak a billentyűkön. Amíg én távolról, Alicel a zenét figyeltük, egy szőke fiú ugrott Alice nyakába és végig csókolta.
-Kit hoztál Alice? Amúgy, szia, Jasper vagyok.- mondta és kezet rázott velem.
-Én Sarah vagyok.
-Igen tudom.- mondta utána rám kacsintott, emiatt zavarba jöttem.
-A fiú befejezte a játékot és Bellával odajöttek hozzám.
-Szia Sarah!- lelkendezett Bella.
– -Szia Bella! Rég láttuk egymást!
-Igen, azóta sok minden megváltozott. Gyere a nappaliba és mindent elmesélek.
-Hmm...érdekes, hogy nem kell vadásznod.-mondta az a fiú aki az előbb zongorázott- mellesleg én Edward vagyok, Bella férje.
Ledöbbentem...Bella férjhez ment? Te jó ég!
Bementünk a nappaliba és leültünk. Bella elkezdett beszélni:
-Sarah, tudom, hogy nem érted, hogy mi a helyzet, én se értettem, hogy mi történik. Először elmesélem a legfontosabb dolgokat, utána kérdezgethetsz, oké?
-Nekem mind1...
-Oké, nos gondolom rájöttél már, hogy vámpír vagy...ez logikus, a barátod valamikor állatvérrel táplálkozott és társat kereset, szemétség volt tőle, hogy nem mondta meg neked. Én miután ideköltöztem, Edwarddal jártam egy osztályba és ellenállhatatlan vágyat érzett irántam, majdnem megölt de ő kibírta...Nem tudtam, hogy kifolyik itt, elkerült, de még is sokszor megmentett. Egy idő után összejöttünk...különleges kapcsolat alakult ki köztünk...majd erről mesélünk. Utána jött a házasság. Én végig ember voltam. Utána teherbe estem, és a gyerek gyorsan fejlődött emiatt majdnem meghaltam, de Edward átváltoztatott vámpírrá. Anyuék, ismerőseim, rokonom, barátok stb. nem tudnak erről. A Cullen család tagja vagyok, és a család többi tagja: Edward, Dr. Carlisle Cullen és neje Esme ők a szülők, Alice és Jasper őket már ismered, és Rosalie és Emmett őket majd bemutattjuk. Ó...és Renesmee a lányunk.
-És Aliceéknek meg Rosalienak nincs gyereke?
-Ők nem fogékonyak, én ember ként estem teherbe, emiatt a lányunk hibrid...se nem ember, se nem vámpír.
-Én sokat olvastam a vámpírokról, ismersz...de ez akkor is furcsa, akkor ti ezek szerint egy vegetáriánus vámpír csapat vagytok? Csak , mert látom, hogy aranyszínű a szemetek.
-Igen, azok vagyunk.
-Én nektek van valamilyen törvényhozótok? Erről is olvastam már.
-Igen, a Volturi. Örülök, hogy ennyire tájékozott vagy.- mondta és rám mosolygott.
-Értem, szerencsés helyzetben vagytok, hogy ennyi mindent tudok a vámpírokról.
-Igazad lehet...de majd idő közben még kiderül egyes-más.
-Micsodák?-kérdeztem.
-Erre nincs időnk...
Egyszer csak valaki becsapta az ajtót és kiabálás hallatszott.
-Jacob, hányszor mondtam már, hogy amikor veled vagyok tedd félre a vérfarkas ösztöneidet!-egy kedves, de haraggal teli hang volt ez.
-Most mi bajod van?-kérdezte egy fiú.
-Az, hogy azt mondtam, hogy NEM! az ajánlatodra, te azonnal vérfarkas lettél és rám morogtál. Rohadtul meg tudsz rémiszteni!
Belláék eltűntek, valószínű a konyha felé, én is oda mentem, kisebb csetepaté volt az előszobában, egy fiatal lány és egy magas indián fiú veszekedtek.
Edward próbált tudomást se venni a veszekedésről, hiszen ez nem az ő ügye.
-Bocsás meg édes!- kérlelte a fiú a lányt.
-Ja, persze, azok után, hogy végig sikoltottam az erdőn át vezető utat a hátadon, mivel, hogy te akaratom ellenére, farkas alakban idehurcoltál.-üvöltötte a lány.
-Kik ezek?-suttogtam Bellának.
-A lány Renesmee, a fiú Jacob egy vérfarkas fiú, gyermekkorom egyik legjobb barátja, és hát az idő alatt összejöttek.-válaszolt vissza Bella.-Olvastál a vérfarkasokról?
-Persze, ezen a téren is tájékozott vagyok.
-De ,majd ,azért erről is mesélek.
-Oké.
Edward felhorkantott
-Mi baj?-kérdezte Bella.
-Jacob nagyon nagy ocsmányságokat gondol.
-Honnan veszed?-kérdeztem.
-Gondolatolvasó vagyok. Egyedül Bella elméje zárt számomra.
-Hogy,hogy?
-Bella rengeteg vámpír képességet ki tudd védeni.
-A képességekről nem halottam...mik vannak még?
-Alice látja a jövőt, bár úgy, hogy az emberek és vámpírok döntéseit látja, a vérfarkasokét nem látja, sajnos...Jasper a hangulatunkat tudja megváltoztatni, de Jacobék vitájába nem akar belemerülni...
Megszakadt a beszélgetésünk, mert Renesmee hozzá vágott egy vázát Jacobhoz.
-Na, ebből elég!-kiabálta Edward.
Egy szempillantás alatt ott termett Jacob mellett.
-Jacob,nem gondolod , hogy el kellene menned?
-De, nem kell nekem ez a vérszívó...-Jacob káromkodott egy kicsit.
-Ne is gyere vissza te korcs!-üvöltötte Renesmee.
Edward kitessékelte Jacobot a házból, utána amikor visszaért odament Renesmeehez.
-Nessie, kicsim...-nyugtatta Edward Nessie-t.
-Apa! Hagyj békén! Nem tudsz ezen úgy se segíteni! Te is tudod,hogy mivel sértett meg.
Renesmee arcán könnyek csorogtam végig.
Edward felsóhajtott.
-Úgy is kibékültök, csak háború ne legyen belőle!
Nessie besétált a nappaliba, de előtte átment a konyhán , hogy köszönjön nekünk.
-Sajnálom, hogy végig kellett nézned! -fordult hozzám Nessie.
-Semmi baj megesik az ilyen.-vigasztaltam.
-Nessie akarsz beszélgetni?-kérdezte Bella.
-Nem, mindenki hagyjon békén!
-Vége a szerelemnek?
-Nem tudom, hiányozni fog...-újabb könny zápor haladt végig Nessie gyönyörű arcán, aztán el is tűnt előlünk.
Ezek után Bella elvitt vadászni. Egészen meglepődött, hogy nem kell nekem sokat vadásznom, meg, hogy ennyire nagy az önuralmam.
Amikor hazaértünk-de érdekes kimondani,hogy az új hazám egy teljesen ismeretlen ház- Bella körbevezetett a házban.
-Már vártunk az érkezésedre, mert Alice látta , hogy egy új családtagunk lesz.
Megálltunk egy ajtó mellett.
-Ez a te szobád.- bementünk a szobába.
Az egész szoba boldogságot árasztott. Annyira békés és nyugodt a stílusa.
-Istenem! Köszönöm Bella! Annyira rendesek vagytok velem!
Sírnom kellett, de nem jött ki a szememből könny.
-Nincs mit! Te mindig a barátnőm maradsz. Sajnálom, hogy nem hívtalak az utóbbi pár évben.
-Hát tudod...ez a nagy gondoskodás kárpótol mindent.
|