2. fejezet - A csapat
A látomásomban nyolc alak szerepelt.Valami kapcsolat volt közöttük, nagyon összetartónak tűntek.Na és a szemük, mindegyiknek aranybarna.Gyönyörűek voltak, ugyanakkor fehér volt a bőrük, mint a hó.Mindegyi- kőjük, aféle támadóhelyzetben állt.És már vége is lett.Elmúlt a látomásom.
A látomásomban nyolc alak szerepelt.Valami kapcsolat volt közöttük, nagyon összetartónak tűntek.Na és a szemük, mindegyiknek aranybarna.Gyönyörűek voltak, ugyanakkor fehér volt a bőrük, mint a hó.Mindegyi- kőjük, aféle támadóhelyzetben állt.És már vége is lett.Elmúlt a látomásom.Nagyon érdekeltek ezek az em- berek, vagyis inkább valami mások, talán vámpírok.Csak rájuk tudtam gondolni.Egyre csak erősebben gon- doltam rájuk, koncentráltam.Megvillant mégegy kép.Szintén ők voltak rajta, de ezúttal helyszín is tartozott hozzájuk.Egy szép réten voltak, tele virágokkal.Talán tavasz lehetett.Most Április van, lehet, hogy a közel jö- vőben fog megtörténni.Nem tudom, de egyelőre még nem vagyok tisztában a jövőbeltásommal kapcsolatban. Az elmúlt héten éjjel-nappal gyakoroltam harcolni, futni és a jövőbelátást is próbálgattam.Úgy éreztem ma- gam, mint egy kiképzett harcikutya.Igaza lett Aro-nak, tényleg nem lehet kibírni vérszívás nélkül, de én a fi- nomabb módot választottan, állati vért ittam.Most a trónterembe igyekeztem, Aro hivatott.Mikor beléptem ott találtam Jane-t, Alec-et és Aro-t.Jane-nel egész jóba lettünk. -Hivattál!-kezdtem -Szervusz!-felelt-Valóban hivattalak.Úgy érzem felkészültél!Lenne egy kis feladat! -Mi lenne az?-kérdeztem -Bejelentést kaptunk, hogy nagy csata készükődik, az Olypic-félszigeten.Megerősítették a látomásod. -És most mi a teendő? -Jane és te elmentek oda és helyre állítjátok a helyzetet. -Mikor indulunk? -Még ma délután. -Három órakkor talákozunk a kertben.-fordult oda Jane-Legyél pontos! -Ott leszek! Ezzel ki is suhantam.A maradék időmben elmentem vadászni.Észrevettem, hogy mióta állatokon élek nekem is olyan a szemem színe, mint a látomásomban szereplőknek.Sürgetett az idő, elindultam a kert felé. Jane már ott volt, de úgy látszott ő jött korábban, és nem én késtem.Onnan egyenesen a reptér felé vettük az irányt.A repülőn első osztályon utaztunk.Ez nagyon fura volt.Tizenkilenc éves létemre, csak egyszer ültem repülőn, akkor is fapadoson.Alkonyatkor érkeztünk meg a félszigetre, éppen esett az eső.Jane vezetett a hely- színig, én pedig követtem.Átsuhantunk egy erdőn, végül pedig egy rétre érkeztünk.Ugyanaz a rét volt, mint ami a látomásomban szerepelt.Valamiféle háború dúlhatott, sokan voltak, vagy húszan-harmincan.Többnyire vámpírok, de voltak ott alakváltók is, azaz vérfarkasok.Mikor odaértünk mind megálltak és ránk néztek.Azt a nyolcat amelyik a látomásomban szerepelt felismertem, de a többit nem.Jane kezdte: -Örvendünk a szerencsének!Valaki elmagyarázná mi folyik itt? -Persze!-szólalt meg egy szőke vámpír-Egy nomád klán vadászni kezdett a környéken, mégpedig elég szép számmal!Mi megpróbáltuk megbeszélni velük, hogy ez a mi területünk, és ha lehet itt ne vadásszanak, de nem halgattak ránk, inkább megtámadtak.Az alakváltók a saját területüket is védelmezik, ezért vannak itt! -Óóó szóval ha úgy vesszük, még ti tettetek nekünk szívességet?-kérdezte Jane -Szó nincs róla.Csupán nem szeretnénk felfedni kilétünket.-felelte ravaszan a szőke -Értem.Mindenesetre köszönjük, hogy segítettetek!-válaszolt csúfosan Jane-Majdnem elfelejtettem, ő itt Brid- get, egy reménybeli Volturi-tag.A képessége Alice-ével vetekszik! -Reménybeli? -Jelenleg dönthet, akar-e maradni, avagy sem. -Akkor viszont bemutatkoznék!Carlise Cullen vagyok, ők pedig a családom!-és egyessével végigmutatott min- denkin-Esmee, Rosalie, Emmett, Alice, Jasper, Edward és Bella! -Én Bridget Bernard vagyok, örvendek! Esmee kedvesnek tűnt.Rosalie, akárcsak egy modell.Emmett egy kigyúrt, magas férfi volt.Alice rendkívűl fu- ra lány lehetett, márcsak a kinézete is erről árulkodott.Jasper is hasonlóan fura volt.Ezen az Edwardon és Bel- lán viszont megakadt a szemem.Valami szikrázott közöttük, talán a szerelem.Úgy néztek egymásra, mint aki- nek ez az utólsó perce, hihetetlen. -Nos a kutyák elmehetnek, elrendezzük mi ezt nélkülük is!-szólt hirtelen Jane Azok morogtak még egy kicsit, majd eltűntek.Borzalmas szaguk volt. -A nomád klánból szeretnék kérni valakit, aki szónokol!-szólította fel őket Jane Előlépett egy magas, fekete hajú nő.Tisztára, mint a bíróságon. -Leslie Gonzales vagyok,a Lisina-klán vezetője.Mi tizenegyen vagyunk:Ronald, Isola, Temrey, Christina, Cole, Zamria, Mendess, Cedric, Xoe, Violet és én. Ronald vékony volt és magas.Isola vöröses rövid haja az égbe meredt.Temrey, róla nem tudtam eldönteni, nő-e vagy férfi?Izmos testalkata férfias volt, arca viszont nőies.Christina, Rosalie-hoz hasonlóan, egy modellt megszé- gyenítően szép volt.Cole kicsit duci volt.Zamira egy alacsony, fekete hajú lány.A haja olyan hosszú volt, hogy a térdéig ért.Mendess haja a szivárvány színeiben pompázott, valószínűleg festette.Cedric fekete ruhát viselt, feke- te szakálla be volt fonva.Xoe apró termetű, ázsiai lányka volt.Violet írisze lila volt, ez nem tudom mit jelenthetett, de az biztos, hogy nem átlagos vámpír.Na és ez a Leslie, a haja félhosszú és elég sajátos öltözködésű. -Ugyan miért vadásztok más területén, ha ők nem engedik?-kérdezte Jane -Mi csak átutazóban vagyunk itt, gondoltuk mielőtt tovább állunk eszünk is valamit.-válaszolt Leslie -Mióta vagytok itt? -Három napja. -Miért támadtátok meg Cullenéket? -Az egyik tagunk látja a szándékokat, és azt látta, hogy az egyik meg akar minket ölni! -Melyik tagotok? -Zamira! -Zamira, megmondanád, melyik vol az?-mondta a lánynak Jane -Az ott!-mutatott rá Emmett-re Jane megfordult. -Emmett!Miért akartad elpusztítani őket? -Én...én nem...nem akartam megölni őket!Amikor találkoztunk csak annyit gondoltam, hogy talán lessz egy kis bunyó, vagy valami ilyesmi. -Bunyó? -Igen!-lelkesedett-Mostanába nem sok jut ki belőle, mivel ők nem egyeztek ki velünk, gondoltam talán összevere- kednek velünk. -Talán nem így lett volna, ha nem gondolsz ilyesmikre!Alice bizonyára látta az egészet! -Csak annyit láttam, hogy megtámadnak minket, de az előzményeket nem!Mostanában nem tökéletes a képes- ségem! -Értem.Mivel nem intézhetjük ezt el csak ilyen könnyen, kell valami büntetés!-kacagott fel Jane Hirtelen mindenki a földre hasalt, és a fejét fogta.Volt aki kiabált, volt aki nyögött, de olyan is akadt aki szótlanul tűrte a fájdalmat. -Ne forduljun ilyen többet elő, örüljetek, hogy csak ennyit kaptatok!-parancsolt Jane -Nem fog-felelt Carlise -Ha már itt vagyunk, van-e valaki aki csatlakozni szeretne? -Nem élünk a lehetőséggel!-válaszolt az az Edward -Nos akkor mi végeztünk is!-fejezte be Jane Azzal el is tűnt az erdőben, követtem.A repülőtérnél álltunk meg.Káromkodott valamit, de elég halkan, hogy ne nagyon hallják mások. -Mára már nincsen jegy. -Úszva nem tudjuk megtenni a távot? -Dehogynem, de repülővel gyorsabb!Gyere, lopunk egyet! -Lopni? -Valami kifogásod van ellene? -Semmi, csak meglepő.Általában nem szokás repülőt lopni! -Nem baj!Mi most megtesszük! Tényleg így történt, elloptunk egy Boeing 747-est.Csak a pilóta ült bent, és Jane-nek is pont kapóra jött, épp szomjas volt.Szegény embernek az utólsó könnycsepp csordult le az arcán, de Jane-t ez boldogsággal töltötte el, és a barátnőm volt(legalábbis reméltem) tehát nem kifogásoltam.Jane kitűnően vezette a gépet. -Annak a Violet-nek lila volt az írisze.-kezdtem-Ez mit jelent? -Azt, hogy csak hüllőkkel táplálkozik.Ritka jelenség, de van aki ezt szereti.Furcsa, hogy pont a Lisina klánhoz csatlakozott. -Miért?Kik ők? -Egy vándorló klán.Én még nem találkoztam velük személyesen, de már hallottam róluk!-kezdte-Egy helyen ma- ximum két hetet maradnak.Eddig még nem követtek el szabálysértést, így nem találkoztam velük.Érdekesek. -Az biztos.Azután, hogy hazaértünk, mit fogunk csinálni? -Még nem tudom, de Aro már biztosan kitalált valamit! -Neked az a dolgod, hogy a szabályszegőket helyreállítsd? -Igen, de azt hittem ezt már tudod. -Igen, de nem unalmas? -Nem!Szeretek fájdalmat okozni másoknak! Ez kiakasztott.Miért jó ez neki?Nem tudom.Mindenesetre az biztos, hogy én nem akarok ilyen lenni!Amint lete- lik az az egy hónap, én onnan eljövök.Lehet, hogy hiányozni fog Jane.Egészen a szívemhez nőtt.Kegyetlen má- sokkal, de velem mégis kedves és aranyos.Lehet, hogy csak azért, mert Aro azt parancsolta neki, de az is le- het, hogy tényleg a barátja lettem, ez az egy hét alatt.Az úton végig ezen és hasonlókon gondolkodtam, és reg- gel már Olaszországban is voltunk.
|