A s�t�t hom�lyt, mely l�gyan �s marasztal�an �lelt �t, egy apr�  f�nypont felvillan�sa zavarta meg. „Nem, nem akarom! Itt lent minden olyan csendes, b�k�s �s nyugalmat �raszt�!”

A vil�goss�g k�ny�rtelen�l t�rt el�re elm�mben, leig�zva a k�ts�gbees�s teremtette, j�t�kony, fekete �jszak�t. Innen m�r nem volt hov� menek�ln�m! A k�lvil�g f�jdalmas eml�kei �thatoltak agyam v�d�pajzs�n, vak�t� robban�ssal a felsz�nre vetve.

A k�n  �jra r��bresztett, …minden elveszett. A csal�dom,… a szerelmem… 

V�ge az �letemnek! 
 
 

     Fogalmam sincs, mi�ta �lhetek itt n�m�n zokogva, kezemben Bertram b�cs�level�vel. De m�r napok �ta…

Elvesztettem az id��rz�kemet. Megk�v�ltem. �lettelen k�szobor. Ez vagyok! 

„Sejla! Szerelmem!” – csengett a f�lembe m�z�des hangja. 

A val�s�gban sosem hallom t�bb�… 

- Ne agg�dj, Kedvesem! V�mp�relm�m meg�rzi eml�kedet! – �g�rtem a sz�lnek. 

     Ahogy messzir�l megl�ttam az �g fel� gomolyg� l�ngokat, tudtam, hogy baj van.

Az otthonom a l�ngok martal�k�v� v�lt, Bertramom holtteste pedig a porban hevert n�h�ny m�ternyire a h�zt�l.

Azonnal elborult az elm�m, bossz�t akartam �llni, ut�nuk menni. Kiirtani, elt�r�lni a f�ld felsz�n�r�l az �tkozott Volturi kl�nt.

A karjaimban tartottam Szerelmem �lettelen test�t, �s csak arra tudtam gondolni, hogy mi�rt nem v�ltoztattam �t.

T�l gy�va voltam… F�ltem, hogy nem tudom megtenni… 

„T�l k�s�!” – zakatolt a fejemben a nyilv�nval�. 

Ord�tottam, ahogy csak a torkomon kif�rt. A halott sz�vem meghasadt, n�m�n elporladva.

A tudatom nem volt k�pes felfogni,… elviselni ekkora f�jdalmat. 

„�tkozott eml�kez�s! �tkozott v�mp�rl�t! Legal�bb a hal�l�nak eml�k�t engedn� az elm�m kit�r�lni…” 

Itt �l�k, egy sz�v alak� �vegcse t�rsas�g�ban, amib�l Bertramom �des v�r�nek illata �rad.

Ha most k�pes vagyok elviselni, akkor is ellen tudtam volna �llni a k�s�rt�snek, amikor �tv�ltoztatom.

De meg akartam �vni a lelk�t,… megv�deni a k�rhozatt�l. Milyen ostoba is voltam!

Ha megteszem, tal�n b�k�n hagynak minket, tal�n nem irtj�k ki a csal�dom… 

NEM! Akkor is megt�rt�nt volna…

A Volturinak cs�pte a szem�t, hogy a helyb�liek tudnak r�lunk.

     A mi kis v�rosunkban, Skagwayben mindenkinek tudom�sa volt a l�tez�s�nkr�l. Megb�ztak benn�nk, „veget�ri�nus” v�mp�rokban. Mi nem ittunk emberi v�rt, kiz�r�lag �llatokkal t�pl�lkoztunk.

B�k�ben �lt�nk, am�g nem j�ttek azok az �tkozottak…

M�g, hogy betartj�k a t�rv�nyt… Fenyeget�snek tekintettek minket. Sz�vetkez�st l�ttak a m�sfajta, szeretetteljes egy�tt�l�sben.

Emberek… �s v�mp�rok… b�k�ben… Igen! Mi �gy �lt�nk! 
 

Engem m�g a m�sodik vil�gh�bor� idej�n v�ltoztatott �t a fogadott any�m, Nadin. 

     Mikor a n�metek megsz�llt�k Lengyelorsz�got, bet�rtek az otthonunkba, meg�lt�k a 8 �ves h�gomat �s a sz�leimet, engem pedig meger�szakoltak, majd sorsomra hagytak.

Nadin ekkor tal�lt r�m, meg�rezte a v�rem illat�t. Mag�val vitt a h�z�ba, majd �tv�ltoztatott.

Amint fel�bredtem, els� dolgom volt v�gezni a hat nyomorulttal. Nem a meger�szakol�som volt a legnagyobb b�n�k, hanem, hogy hidegv�rrel meggyilkoltak egy csodasz�p, �rtatlan gyermeket, a testv�remet, az �n Szonj�mat. 
 

Nadin, aki any�m helyett any�m volt majdnem 300 �vet �lt, nemsok�ra bet�lt�tte volna,… de meg�lt�k… Felix tette… biztosan tudom! 

„�tkozott talpnyal�!” – a m�reg termel�dni kezdett a sz�mban, ahogy r�gondoltam. 

„H�ny napja lehetek itt?” – pr�b�ltam visszagondolni h�ny alkonyat telhetett el. 

„Nem mintha sz�m�tana. Nekem m�r �gyis mindegy… Elmegyek Volterr�ba, �s ha szerencs�m van, akkor egy p�r test�rt magammal viszek a hal�lba… De Felixet mindenk�ppen…” – hat�roztam el magam. 

     Eddig a semmibe meredtem, de most len�ztem a kezemben tartott, perzselt sz�l�  lev�lre.

Bertram a szob�mban, egy padl�deszka alatt tartott kis p�nc�lkazett�ban rejtette el.

Meglep�dtem, amikor megtal�ltam, az �vegcse v�rrel egy�tt.

Mindh�rmunk h�l�szob�j�ban volt ilyen rejtekhely, a n�v�rem, Olga szob�j�ban is. Igaz, hogy Nadin �t k�s�bb v�ltoztatta �t, de emberi kor szerint � volt az id�sebb. R�ad�sul mindig is h�gak�nt tekintett r�m. 

Mindh�rom p�nc�lkazett�t kihoztam a h�zb�l, mikor m�g a d�h�ng�  bossz�v�gy hatalma alatt �lltam. Azt gondoltam, hogy magamhoz veszek egy-egy eml�ket a csal�dom tagjait�l, – hiszen mindannyian ezekben a kis f�mdobozokban tartottuk a legf�ltettebb kincseinket – ami hozz�seg�t a bossz� beteljes�t�s�hez. 

Amikor az eny�met felnyitottam, �vatlan voltam, a pernye megperzselte Bertram level�t. Gyorsan a puszta tenyeremmel eloltottam a l�ngra kap� sz�leket.

Majd megpillantottam…  a sz�v alak� �vegcs�t, tele a v�r�sl� folyad�kkal.

Azonnal tudtam,…  tudtam, hogy az � v�re van benne. Halott sz�vem f�l�  szor�tottam, n�m�n zokogva.

Magamhoz vettem Nadin arany nyakl�nc�t, rajta a csodasz�p kereszttel, Olga feh�r arany r�zsabross�t, �s a jegygy�r�inket Bertrammal, majd fut�snak eredtem.

Fogalmam sincs mennyit futhattam. De mikor m�r nem b�rtam a mellkasomban d�l� k�nz� f�jdalommal, a f�ldre rogytam. 

     Tudtam, hogy akkor sem tehettem volna semmit �rt�k, ha �n is a h�zban vagyok. De legal�bb a szerelmemmel egy�tt n�zhettem volna szembe a hal�llal.

Oltalmaztam volna �t utols� leheletemig, am�g csak k�pes vagyok r�. Azt�n, mikor a t�ler� gy�zedelmeskedik, k�rtem volna, hogy egy�tt v�gezzenek vel�nk, hogy az � test�t is vess�k m�gly�ra az �n sz�rnyeteg testemmel egy�tt, hogy a f�stfelh�ben az �g fel� sz�llva �jra egyes�lj�nk. 

Vadul zih�ltam, bet�ltve a t�d�met a sz�momra oly’ felesleges oxig�nnel.

Bertram arca lebegett a szemem el�tt. Minden von�s�ra eml�keztem. Minden egyes apr� g�dr�csk�re, ami megjelent �rz�ki ajkai szeglet�ben, amikor mosolygott. Csod�s, ig�z� tengerk�k szemeire. Tejf�l sz�ke, hull�mos f�rtjeire. Magas, izmos f�listen termet�re. 

�tadtam magam a n�ma k�ts�gbees�snek.

Csak akkor keltem fel a f�ldr�l, mikor m�r bes�t�tedett.

Hajnalig bolyongtam, majd le�ltem erre a r�gi k�halomra.

El�vettem az �vegcs�t, majd felnyitottam. Szerelmem v�r�nek csod�s illata elb�d�tott, bet�lt�tte az elm�met, g�zsba k�tve minden �rz�kemet.

K�bultan vettem a kezembe a level�t, majd olvasni kezdtem. 

„Dr�ga, Sejl�m!

Egyetlen Igaz Szerelmem! 

Ha ezt a levelet olvasod, �n m�r nem vagyok.

Tudnod kell, hogy �r�mmel �ldozom fel az �letem a csal�dod�rt, �s �rted!

B�szke vagyok r�, hogy olyan k�l�nleges lelkeket ismerhettem r�vid �letem sor�n, mint Nadin, �s Olga.

T�ged pedig, Szerelmem… T�ged csod�ltalak… Mint a gyermek a csillagokat, tudva, hogy sosem �rheti el �ket.

Nekem Te volt�l a Nap �letem eg�n.

Az �n V�mp�rh�lgyem… t�k�letes Aphrodit�m! 

�gy szerettelek, ahogy egy ember csak k�pes lehet szeretni… Ahogy a sz�ve, �s a tudata engedi… De ezt �gy is tudod!

Az els�  percben Bel�d szerettem, ahogy megpillantottalak, az erd�  sz�l�n, egy padon �lve, a B�n �s b�nh�d�st olvasva.

Ti�d volt a lelkem, s�t mindenemet birtokoltad…

Tudom, hogy sokszor sz�lltam vit�ba Veled, hogy mi�rt nem v�ltoztatsz �t, de hidd el, meg�rtettelek.

Ne v�dold magad, ha megteszed, akkor is megt�rt�nik… 

Egyre k�rlek, Egyetlenem!

Ne �llj bossz�t �rtem! Ne dobd el az �leted! Tudom, hogy sz�rnyetegnek tartod magad, de hidd el, nem vagy az! Te az �n csod�latosan kegyes, j�sz�v� Istenn�m vagy, az �n Aphrodit�m!

Ez az utols�  k�v�ns�gom, k�rlek, b�rmily’  neh�z is teljes�tsd! 

Vedd magadhoz az �vegcs�t a v�remmel, hogy mindig eml�keztessen az �n m�land�s�gomra…

Tudom, hogy az egy�tt t�lt�tt perceket, �s az arcomat sosem feleded, de a v�rem eml�keztessen, hogy ha nem �gy, nem most �r v�get az �letem, akkor is v�get �rt volna.

Sz�modra csak egy percnek t�nve… 

Nem tudom, hogy a mennybe vagy a pokolba ker�l�k e, ez Istenen m�lik, de �gy vagy �gy, figyelni foglak. A fodros felh�k�n vagy a k�nes l�ngokon �t…

Vigy�zni fogok R�d! Meg�vlak mindent�l! 

Isten Veled, Dr�ga Istenn�m!

H�  Szerelmed,

A Te Bertramod” 

K�ts�gek k�z�tt �rl�dtem, az egyik felem „v�res” bossz�ra szomjazott, a m�sik k�sz volt teljes�teni Szerelmem utols� k�v�ns�g�t. 

     A mag�ny �rz�se iszony� s�llyal nehezedett r�m, szinte belepr�selt a temet� k�fal�ba. Ott �ltem,… ki tudja mi�ta,… meg�llt az id�…. 

Nem �lhettem n�lk�le.