Valahol Olaszorsz�gban
 
Mindig is ki nem �llhattam a b�lokat. A sz�leim el�szeretettel cipeltek magukkal, �s mutogattak, mint valami kirakati majmot. Meg akartam nekik mondani, hogy torkig vagyok az eg�sszel, hogy semmi kedvem ma este arra a h�lye j�t�konys�gi vacakra menni, de ehelyett a szob�mban �lt�zk�dtem, j� kisl�nyhoz m�lt�an, bel�l �d�z harcot v�vva a l�zad� �nemmel.
 
 
 
- Nilla! Igyekezz m�r! – kiab�lt Anya a lak�s m�sik fel�b�l. – El fogunk k�sni!
 
A b�li ruh�val meggy�lt a bajom, pl�ne, hogy m�g siettetek is. Rajtam k�v�l m�r mindenki k�sz volt, any�m pedig szok�s szerint idegeskedett, hogy el fogunk k�sni, ami persze nem volt igaz, hiszen mindig pontosan �rkezt�nk.
 
- Egy perc, �s k�szen vagyok! – ki�ltottam.
 
- Csak azt tudn�m megsz�molni, hogy h�nyszor mondtad az elm�lt f�l �r�ban, azt hogy „egy perc”! – g�nyol�dott Anya.
 
- Most m�r t�nyleg megyek. – v�gtam vissza.
 
M�g egy utols� pillant�st vetettem a t�k�rk�pemre, majd kis�t�ltam a szob�mb�l. Ut�ltam b�lba menni. R�ad�sul m�g a csal�domat is el kell viselnem eg�sz �ll� este. Az elk�vetkezend� n�h�ny �ra maga lesz a pokol!
 
 
 
Besz�lltam a kocsiba a sz�leimmel �s az �cs�mmel. Jobb esti program lett volna, ha elmehetek a bar�taimmal bulizni, �s nem kellene egy j�t�konys�gi b�lon mosolyognom a v�ros el�kel�s�geire.
 
Le kellett gy�rn�m magamban azt a k�sztet�st, hogy most azonnal kiugorjak az aut�b�l, �s egy kil� fekete semelyben �s csipk�ben hazarohanjak.
 
- Gyerekek! Tudj�tok a szab�lyokat! Mindenkivel viselkedjetek nagyon illedelmesen, �s mosolyogjatok sz�pen. – fordult h�tra az any�s�l�sr�l Anya, hogy elmondja azt, amit m�r legal�bb ezerszer hallottunk.
 
- Igen, Anya! – v�laszoltunk egyszerre az �cs�mmel, Haris-szel egyszerre.
 
Nem sok hasonl�s�g volt Haris �s k�ztem, de abban egyet �rtett�nk, hogy m�r nagyon unjuk az ilyesfajta nevel�st.
 
 
 
A kocsi f�kezett, majd meg�llt, egy hatalmas d�szes �p�let el�tt, ahova eleg�ns, l�tsz�lag gazdag emberek �z�nl�ttek befel�.
 
Ahogy kisz�lltam, egyre t�bb ismer�s arcot fedeztem fel a t�megben. �gy gondoltam, tal�n az lesz a legjobb, ha elvegy�l�k, �s besz�lgetek n�h�ny emberrel.
 
- �, Nilla, de �r�l�k, hogy l�tlak! – halottam meg valakit a h�tam m�g�l, akinek azonnal felismertem a hangj�t.
 
- Szia, Dave! – fordultam fel� egy er�ltetett mosoly k�s�ret�ben. – �n is nagyon �r�l�k.
 
Ez egy�ltal�n nem volt igaz. Nem b�rtam Dave-t, pedig Anya mindig r�la �radozott. T�ny, hogy j�l n�zett ki, �s el�gg� gazdag volt, r�ad�sul az ut�bbi id�ben meglehet�sen sokat foglalkozott velem.
Mindezek ellen�re, �n nem gondoltam �gy, hogy szeretnem kellene, r�ad�sul n�ha sok is volt bel�le.
�gy lesz ez ma is. Eg�sz este mosolyoghatok a b�jg�n�r k�p�re, mik�zben mindenf�le h�lyes�gekr�l besz�l majd nekem. Csak ezt �ljem t�l!
 
 
 
M�g Dave a t�zsdei r�szv�nyek �rfolyam�nak alakul�s�r�l magyar�zott, addig �n a nyakamat tekergetve vizslattam a termet, h�tha tal�lok valami �r�gyet, amire hivatkozva v�gre elszabadulhatok innen.
Balszerencs�mre nem l�ttam semmit, ami seg�thetett volna.
 
Ekkor egy sz�k�s haj�, kifejezetten j�k�p� f�rfi jelent meg el�ttem, k�z�m �s Dave k�z� f�rk�zve.
 
- Eln�z�st kisasszony, de egy �r szeretne mag�val odakint besz�lni, arra k�rt, hogy k�s�rjem oda. – sz�l�tott meg udvariasan, �n pedig majdnem elolvadtam b�rsonyos hangj�t�l.
- ����….re… rendben, iz�…akkor k�rem, k�s�rjen ahhoz az �rhoz! – dadogtam.
 
Nem tudom, hogy honnan keveredett ide ez a f�rfi, de teljesen �sszezavarodtam att�l is, hogy hozz�m sz�lt. Ha Dave-re azt mondtam, hogy j�l n�z ki, akkor ez a pasi egy isten, legal�bbis… olyan sz�p.
 
 
 
Fogalmam sem volt, hogy ki �s mit akar t�lem, de nem is sz�m�tott,… ha megszabad�t innen!
 
„A lehet� legjobbkor j�tt ez a f�rfi, mert �gy le tudom r�zni Dave-t.”
- K�rem k�vessen, kisasszony! – mondta hihetetlen�l l�gy hangon, egy elb�v�l� pillant�s k�s�ret�ben a megment�m.
 
Eddig m�g nem is figyeltem a szemeit. Akkor, amikor a tekintet�nk tal�lkozott, a sz�vem k�tszeres sebess�ggel kezdett verni. Meg�llap�tottam, hogy eg�szen k�l�nleges szeme van. Barna, de van benne egy furcsa �rnyalat, mintha nem is ez lenne az eredeti szemsz�ne, hanem kontaktlencs�t viselne.
 
 
 
- Ne k�s�rjelek el? – k�rdezte buzg�n Dave.
 
- K�sz�n�m, de szerintem egyed�l is boldogulok. – v�laszoltam egy kis �llel a hangomban.
 
- Ahogy gondolod… - motyogta maga el�. Most, hogy itt volt ez a csod�latos idegen, egy kicsit visszavett a bek�pzelts�g�b�l.
 
Ekkor a f�rfi elindult, �n pedig sz� n�lk�l k�vettem kereszt�l a termen, ki az utc�ra.
 
 
 
Addig nem is gondolkoztam azon, hogy hova is akar vinni, de ahogy befordult egy s�t�t kicsi utc�ba, el�nt�tt a f�lelem.
 
„Lehet, hogy m�gsem volt t�l j� �tlet egyed�l egy idegen f�rfival elmenni a b�lr�l?... De most m�r nem tehetek semmit.”
 
Odabent valahogy olyan gy�ny�r�nek t�nt a pasi, de idekint kifejezetten f�lelmetesnek hatott.
 
Amikor egy zs�kutc�ba �rt�nk a p�nik m�r elhom�lyos�totta az elm�met. Nem tudtam, hogy mit tegyek, egyik r�szem most azonnal el akart rohanni, a m�sik viszont csendben �s t�relmesen v�rt a megfelel� pillanatig.
 
Ahogy el�rt�nk az utca v�g�t jelz� t�glafalhoz, az idegen szembefordult velem.
 Lassan k�zel�teni kezdett fel�m, erre a sz�vem vad v�gt�ba fogott, �s kezdtem azt hinni, b�rki meghallhatja.
 
 
 
A f�rfi hozz�m l�pett, majd a kez�be fogta a csukl�mat. Az �jul�s hat�r�n voltam, amikor az ajkai a b�r�mh�z �rtek.
 
Hirtelen er�s f�jdalom has�tott a karomba, ott ahol a fogait bel�m v�ste. De ez nem tartott sok�ig, mert hamarosan enn�l is nagyobb k�nok k�vetkeztek.
 
Olyan volt mintha bel�l �gn�k, �s ez a t�z iszonyatos, l�ngokkal tombolt a testemben, a k�nok k�nj�t mag�val hozva.
 
 
Tomp�n �rz�keltem, ahogy az idegen a karjaiba vett, azt�n olyan �rz�s j�rt �t, mintha rep�ln�k, b�r a f�jdalom miatt nem tudtam megmondani, hogy t�nyleg �gy t�rt�nik e, vagy ez csak a szenved�sem miatti t�vk�pzet.
 
P�r percnyi rep�l�s ut�n, valami hideget �reztem magam alatt, ami n�hol �rdes volt, �s r�j�ttem, hogy val�sz�n�leg egy k�v�n fekszem.
 
Igaz�n �rdekelt, hogy hol vagyok, de a f�jdalom nem hagyott koncentr�lni, �s semmire nem voltam k�pes figyelni… Csak a sz�rny� szenved�s t�lt�tte be a tudatom.
„Meg fogok halni!” – zakatolt az elm�mben a felismer�s, mik�zben a s�t�ts�g �tvette az uralmat felette.
 
 
 
H�rom nappal k�s�bb
 
Nem tudom, mikor lett v�ge a szenved�semnek. Tal�n �r�k is elteltek, de az is lehet, hogy napok.
 
Ahogy megpr�b�ltam fel�lni, egyb�l �reztem, hogy valami t�rt�nt, ugyanis ennyi fekv�s ut�n sohasem volt k�nny� mozognom.
 
A f�k leveleinek suhog�sa is �gy hatott, mintha valaki feler�s�tette volna.
 
Valami padf�l�n �ltem, �s mindenfel�l csak n�v�nyeket l�ttam.
 
�ppen egy k�zeli f�t tanulm�nyoztam, amikor l�pteket hallottam a h�tam m�g�l.
 
Eszeveszett gyorsas�ggal fordultam h�tra, hogy azt�n t�k�letesen r�f�kusz�ljak az idegenre.