Olyan hihetetlen�l gyors voltam, hogy igaz�n id�m sem volt kigondolni a mozdulatot. Vad, �llatias morg�s t�rt el� a mellkasomb�l, ahogy megpillantottam a titokzatos t�mad�mat.
 
- J�l vagy? – k�rdezte a sz�ke f�rfi �vatosan, p�r l�p�s t�vols�got tartva k�z�tt�nk.
 
- Nem! Fogalmam sincs, mi t�rt�nt velem. Magyar�zatot k�vetelek! – sz�laltam meg emelt hangon, de a hangom selymess�ge meglepett. Olyan volt, mintha nem is magamat hallottam volna, hanem valami idegen hangsz�n�n besz�ln�k.
 
- K�rlek, ne ideges�tsd fel magad! Pr�b�lj nyugodt maradni! Majd ha elj�n az ideje, mindent elmagyar�zok. – suttogta lassan, megnyugtat�an �des hangon.
 
- Arra a k�rd�semre az�rt v�laszoln�l, hogy mi is a neved? – k�rdeztem t�relmetlen�l.
 
- Term�szetesen. Dimitrij vagyok. – felelte mosolyogva.
 
- �s azt meg sem k�rdezed, engem hogy h�vnak? – k�rdeztem meglepetten. Egy bemutatkoz�skor �ltal�ban mindenkit �rdekel a besz�lget�partner�nek a neve.
�gy l�tszik, Dimitrij ez al�l kiv�tel.
 
- �n m�r tudom a neved. Nilla-nak h�vnak. – mondta egyszer�en, �gy, mint aki teljesen biztos a saj�t igaz�ban.
 
- Igen,… de ezt honnan tudod? �gy r�mlik, hogy nem mutatkoztam be. – a hangom bizonytalanul csengett, mert m�r egy�ltal�n nem vettem biztosra, hogy j�l eml�kszem.
 
„Az is lehet, hogy egyszer�en meg�r�ltem, �s annak a jele az �get� �rz�s a torkomban. V�g�l is az sem lenne trag�dia. Az ap�mnak j� kapcsolatai vannak, akad n�h�ny orvos bar�tja is, �s eg�szen biztosan el tudn� int�zni, hogy egy j� elmegy�gyint�zetbe vigyenek, ahol szakszer�en kezeln�nek.”
 
Az a kicsi szikra, amit m�g nem r�g a torkomban �reztem kezdett lobog� l�ngg� er�s�dni.
 
- M�g most se mondod el, hogy mi t�rt�nt velem? –suttogtam, m�lyen a szem�be n�zve. – Most azonnal tudni akarok mindent! – jelentettem ki ellentmond�st nem t�r� hangon.
 
- �gy l�tom, t�nyleg most r�gt�n meg kell magyar�znom a helyzetet. – s�hajtotta megad�an Dimitrij. – De figyelmeztetlek, nem fog tetszeni, amit majd hallasz.
 
- Nem �rdekel! �n akkor is meg akarom tudni! – v�gtam vissza kem�nyen.
 
- V�mp�r lett�l. – k�z�lte egyszer�en.
 
- Mi? Mondd, hogy csak viccelsz! – mondtam m�r egy okt�vval magasabb hangon
 
- Tudom, hogy v�ratlanul �rt, de ez az igazs�g, �s k�rlek, higgadj le! – pr�b�lt nyugtatni Dimitrij.
 
- De a v�mp�rok v�rt isznak, nem? – k�rdeztem r�m�lten.
 
Emberk�nt mindig rosszul lettem a v�rnek a puszta l�tv�ny�t�l is. Az elk�pzel�sbe is beleborzongtam, hogy m�g meg is igyam.
 
- Igen, a v�mp�rok t�nyleg v�rt isznak. – mondta sz�razon.
 
El�multam, hogy egyszer� t�nyk�zl�s szintj�n tudott besz�lni ilyen dolgokr�l. �n m�r borzongtam �s ijedeztem, �s csod�lkoztam rajta.
 
- �s a v�mp�rok olyanok, mint a mes�kben? – �rdekl�dtem – M�rmint nem lehet kimenni a napf�nyre, kopors�ban alv�s egy denev�rekkel teli kast�lyban �s hasonl�k.
 
- Ez csak mese. Ezek k�z�l egy se igaz, mivel mi nem alszunk. Nem �get minket porr� a napf�ny, mivel elpuszt�thatatlanok vagyunk. Egy v�mp�r csak �gy halhat meg, ha egy m�sik �li meg. Kast�lyr�l �s denev�rekr�l pedig sz� sincs… – kacagott.
 
Nem tudtam, hogyan k�pes ebb�l viccet csin�lni. �ppen azt pr�b�ltam felfogni, hogy mi t�rt�nt velem, ami nem ment �ppen egyszer�en, mivel a lehet�s�gek elborzasztottak.
 
„Vagy v�mp�r lettem vagy meg�r�ltem. Vagy mindkett� egyszerre.”
 
Nem tudtam eld�nteni, melyik lehet�s�g a legkev�sb� k�ts�gbeejt�.
 
„Az is lehet, hogy �lmodom. Elv�gre a r�m�lmokban szoktak v�mp�rok, v�rfarkasok �s hasonl� sz�rnyek szerepelni.
Mindenesetre, most tal�n megpr�b�lhatn�k �sszer�en gondolkozni.” – folytattam tov�bb a gondolatmenetem, mik�zben Dimitrij r�m szegezte f�rk�sz� aranysz�n tekintet�t.
- �s ha t�nyleg v�mp�r vagy, akkor mi�rt nem �lt�l meg azon az est�n? Mi okod volt r�, hogy �tv�ltoztass? – k�rdeztem m�lyen a szem�be n�zve.
 
Ekkor vettem �szre, hogy eddig kontaktlencs�t viselt, mert most a szeme �l�nkv�r�s.
 
- Ezt a parancsot kaptam. �ll�t�lag valami k�l�nleges k�pess�g van a birtokodban, �s ez�rt akarnak t�ged is a csal�dban tudni. – suttogta.
 
- Milyen csal�d? – k�rdeztem idegesen.
 
„Az egy dolog, hogy v�mp�r lettem, az meg egy m�sik, hogy m�r r�gt�n valami kl�n tagj�nak kell lennem. De ahhoz egy�ltal�n nem semmi kedvem, hogy egy csapat v�rsz�v� l�ny k�z�tt �ljem a mindennapjaimat.”
 
- A Volturi. Ez a v�mp�rok legr�gebbi, legnagyobb tekint�ly� csal�dja. Tulajdonk�ppen �k az uralkod�k, �k d�ntenek mindenr�l, �s betartatj�k a szab�lyokat. – Dimitrij hangj�b�l s�t�tt a tisztelet.
 
„Remek. Most szolg�lhatok valami uralkod�csal�dot. M�s se hi�nyzott. Ink�bb ezerszer elmentem volna a j�t�konys�gi b�lra, egyetlen zoksz� n�lk�l. De m�r k�s� …” – csapott arcul a felismer�s.
 
Vissza akartam p�rgetni az id�t, de sajnos erre nem voltam k�pes.
 
Nem akartam belegondolni, hogy mennyire borzalmas lehet meg�lni egy embert.
 
 
 
- Mif�le szab�lyok? – k�rdeztem k�v�ncsian p�r pillanatnyi hallgat�s ut�n.
 
„Sohase gondoltam volna, hogy a v�mp�roknak vannak szab�lyaik .” – k�pedtem el a hallottakon.
 
- Egyetlenegy!... Nem szabad felfedn�nk magunkat az emberek el�tt. – magyar�zta – Aki ezt nem tartja be, meg kell �ln�nk.
 
- �s hogyan kell elpuszt�tani egy v�mp�rt? Felt�telezem, hogy nem el�g egy j� k�s vagy egy megt�lt�tt pisztoly. – pr�b�ltam �n is viccesebben felfogni az �gyet.
 
- T�nyleg nem el�g. – h�zta el a sz�j�t. – Egy v�mp�rt csak egyf�lek�ppen lehet meg�lni. Ha sz�tt�pik, �s el�getik a testr�szeit… Ez az egyetlen m�d…
 
- Lehet egy morbid k�rd�sem? Minek el�getni, ha m�r �gy is darabokra t�pt�k? Vagy minek darabokra t�pni, ha �gy is el�getik? – k�rdeztem �rtetlen�l.
 
- Mert ha csak sz�tt�ped, akkor �ssze tudja mag�t rakni, ak�r ezer darabb�l is. El�getni pedig nem lehet eg�szben egy v�mp�rt. – oktatott Dimitrij.
 
- �s azt meg tudod mondani, hogy mi�rt �g a torkom? – folytattam a k�rdez�sk�d�st.
 
- Mert szomjas vagy. – k�z�lte egyszer�en.
 
- V�rj, ez azt jelenti, hogy v�rt kell innom, ahhoz pedig meg kell �l�m valakit, igaz? – k�rdeztem remeg� hanggal.
 
- Pontosan. El�sz�r vad�szunk, ut�na pedig visszamegy�nk Volterr�ba. – ismertette a terv�t Dimitrij.
 
- Mi az a Volterra? – �rtetlenkedtem megint.
 
- A Volturi v�rosa. Ott �l az eg�sz kl�n. – mondta tov�bbra is v�gtelen�l t�relmesen.
 
- ���… a torkom….- dadogtam.
 
Most m�r �ri�si t�z �gett a torkomban, �gy �reztem, felem�szt.
 
- Indulunk vad�szni! – utas�tott.
 
Dimitrij szaladni kezdett, �s egy m�sodperc t�red�ke alatt m�r mindent maga m�g�tt hagyott. Lehetetlennek tartottam, hogy k�pes legyek ilyen sebess�ggel k�vetni �t, de az�rt megpr�b�ltam.
 
Hihetetlen�l j�l esett a fut�s. Egy pillanat alatt utol�rtem Dimitrij-t. Meglepett, hogy nem �reztem f�radni a l�baimat, pedig emberk�nt sose voltam j� fut�.
 
 
 
Az erd� belseje fel� tartottunk, amikor meg�reztem egy k�l�n�s illatot.
Mindenn�l jobban vonzott…
 
„Olyan kellemes vir�gszer�, de m�gis �tv�gygerjeszt�…”– futott �ssze a ny�l a sz�mban.
 
�gy �reztem, mintha izz� kardokat akarn�nk lenyomni a torkomon.
 
 
 
�szt�n�sen cselekedtem, a gyilkos �nem nem hagyta, hogy b�rmit is �tgondoljak. Eszeveszett temp�val indultam meg az �ldozataim fel�. J�l elk�l�n�thet�en hallottam a f�lemben a k�t sz�vdobog�st.
 
Dimitrij k�vetett, de ezzel nem foglalkoztam, az �szt�neim gy�zedelmeskedtek a j�zan eszem felett.
Amikor megpillantottam a t�pl�l�kforr�st, m�r egy�ltal�n nem b�rtam magammal. Egy f�rfi �s egy n� �llt az apr� tiszt�son, egym�st �lelt�k. Egy �nfeledten boldog szerelmesp�r.
 
�n, mint a legelvetem�ltebb gyilkos, rohantam k�z�j�k, �s elr�ntottam a f�rfit. �reztem, hogy ahol hozz��rtem, m�r t�rtek is a csontjai.
Hihetetlen er�vel v�gtam a f�ldh�z. �lettelen teste ott hevert a l�baim el�tt. T�bb se kellett a bennem tombol� sz�rnyetegnek!
 
R�ugrottam, �s a fogaimat a nyak�ba m�lyesztettem. M�moros �rz�s �rasztotta el a tudatom, mikor az �des ned�t a sz�mban �reztem. A torkomban megsz�nt a t�z, ahogy a szerencs�tlen �sszes v�r�t kiittam az utols� cseppig a test�b�l.
Amikor fel�lltam, Dimitrij m�r v�gzett a n�vel, �s engem figyelt.
 
- Mehet�nk. – k�rdezte mosolyogva.
 
- Persze… – suttogtam.
 
 
 
Akkor n�ztem v�gig el�sz�r a holtesteken. Elborzadtam magamt�l, hogy ezt �n k�vettem el.
Egy pokol m�ly�re val� sz�rnynek �reztem magam. Most m�r r�d�bbentem, hogy eg�szen biztosan nem vagyok m�r ember. Egy norm�lis ember k�ptelen ilyen hidegv�rrel gyilkolni. Undorodtam magamt�l.
 
Automatikusan k�vettem Dimitrij-t, b�r nem tudtam, merre �s hov� megy�nk. De most m�r mindegy volt.
 
A legrosszabb tal�n a bennem d�l� �r�let. Az elm�mben tany�z� k�t l�ny most is h�bor�t v�vott. Az egyik felem helyeselte, amit tettem, hiszen �gy is v�mp�r vagyok, a m�sik r�szem viszont rosszul volt a tudatt�l.Zokogni v�gytam.
Egyik felem sem gy�zhetett. Nem tudtam magam t�ltenni a gyilkoss�gon, de nem voltam k�pes megsiratni a k�t �rtatlant… A k�nnyek nem akartak folyni a szememb�l.
 
Valami kapcsolat az�rt volt a k�t r�szem k�z�tt: egyik sem szerette a m�sikat.
M�r azt k�v�ntam, hogy mindegy melyik, csak az egyik�k gy�zz�n, mert akkor legal�bb a bels� harcnak v�ge lenne.
Szerettem volna semmiss� tenni az t�rt�nteket. B�rmit megadtam volna, csak �jra a csal�dom k�r�ben lehessek szeretetben, b�kess�gben, boldogs�gban… tudatlanul.
 
 
 
A gondolataimba m�lyedtem, tudom�st sem v�ve a k�lvil�gr�l. Engedelmesen k�vettem Dimitrijt. Hiszen m�st nem igen tehettem.
V�ratlanul a f�lembe cseng� selymes hangja riasztott fel a t�preng�semb�l.
 
- N�zd, ott van Volterra! – mutatott a v�lgy fel�.
 
Az alkonyat aranyl� f�ny�ben egy kicsi, k�z�pkorias v�rost pillantottam meg. Az �j otthonomat…