Csendesen mentem a h�z fel�, azzal a sz�nd�kkal, hogy megkeresem Ben-t. Besz�lnem kellet vele, ennyit tudtam. Fogalmam sem volt a v�lasz�r�l, csak rem�nykedni tudtam. De azt is meg fogom �rteni, hogyha nem �rez �gy ir�ntam, mint �n �ir�nta. 

Mikor a h�zba �rtem, egyb�l Ben szob�ja fel� vettem az ir�nyt. M�r eg�sz k�zel j�rtam az ajtaj�hoz, amikor sarkon fordultam, �s bekopogtam Chris-hez. Helyesebben csak be akartam kopogni, de miel�tt a kezem hozz��rt volna az ajt�hoz, megsz�lalt Chris. 

• Gyere be nyugodtan, Lucy! – mondta.

Gyorsan odarohantam Chris mell�. 

      - Chrisy! Nem l�tod, hogy mit fog egy k�rd�semre v�laszolni Ben? – k�rdeztem hadarva, �s l�ttam rajta, hogy alig �rti meg, amit mondani akarok. 

      - Nem. De annyit mondhatok, hogy � is azon gondolkozik, hogy besz�ljen-e veled. Enn�l t�bbet nem mondhatok el, ezt nektek kett�t�knek kell megbesz�lnetek. – k�z�lte velem Chris. 

      - M�g hogy nem mondhatsz el t�bbet! Igazs�gtalans�g, hogy te mennyi mindent tudsz, �s ezeket az inform�ci�kat nem osztod meg vel�nk! Annyira �nz� vagy! – ki�ltottam idegess�gemben neki, de ezt egy pillanat m�lva m�r meg is b�ntam. 

      - Jajj Chris, �n nem �gy �rtettem! Nem akartalak megb�ntani! Nem komolyan gondoltam, csak tudod nagyon fesz�lt vagyok a r�m v�r� besz�lget�s miatt. – mondtam, megint csak hadarva. 

       - Semmi baj! Csak ne legy�l ideges, mert nincs okod r�! –  mondta elb�v�l�en mosolyogva, majd eleg�nsan kis�t�lt a szob�b�l. Az ajt�n�l m�g visszafordult �s r�mkacsintott. 

Nem tudtam, hogy ezt most biztat�snak vegyem-e, vagy esetleg teljesen f�lre�rtettem Chris-t.

Most m�r alig mertem megk�zel�teni Ben szob�j�t. Mik�zben kopogtam, annyira ideges voltam, hogy ha ember lettem volna, akkor m�r biztosan remegett volna a kezem. 

      - Szabad - sz�lalt meg Ben. 

Vettem egy nagy leveg�t, csak �gy megszok�sb�l, ugyanis a v�mp�rszervezetem nem ig�nyelte a folyamatos oxig�nell�t�st.  

�gy l�ptem be, hogy felk�sz�ltem minden lehets�ges eshet�s�gre. 

      - Szia Ben! Az�rt j�ttem, mert szerintem besz�ln�nk kellene. Van k�z�tt�nk egy-k�t tiszt�zatlan dolog – v�gtam bele a mondand�mba. 

      - Igen, szerintem is r�nk f�rne egy kis besz�lget�s. – helyeselt Ben. 

      - Nos, szerintem el�sz�r azt kellene tiszt�znunk, hogy most mi is van k�z�tt�nk, hogy ez most egy bar�ts�g, vagy esetleg… - f�lbeszak�tottam am mondatomat, mert egyszer�en nem b�rtam tov�bb mondani. 

- Valami m�s, valami t�bb. – fejezte be Ben. 

- Igen, �n is hasonl�t akartam mondani. – sz�laltam meg p�r pillanat m�lva. 

- Lucy! �n m�r r�g el akartam mondani valamit! Lehet, hogy ez most �gy hangzik, mintha egy romantikus filmb�l szedtem volna, de ez most nem �rdekel. De �n akkor is szeretlek, �s nekem ez sz�m�t, �s nem tudom, hogy te hogy �rzel ir�ntam, de azt hiszem ismerned kell az �n �rzelmeimet. – mondta szenved�llyel teli hangon Ben. 

      - �n is csak ezt akartam mondani. Csak annyit, hogy szeretlek. –  mondtam halkan �s bizonytalanul. 

�s b�r a jelenet egy hollywood-i romantikus filmre eml�keztetett, engem se nagyon �rdekelt.

M�s dolog foglalkoztatott. Egyszer�en nem tudtam elhinni, hogy Ben is szeret engem.

Annyira sz�pnek l�ttam mindent, mintha csak egy �lomvil�gba cs�ppentem volna, ahol mindenki boldog �s minden gy�ny�r�.

Ben lehajolt, hogy megcs�koljon.  

Hihetetlen szenved�llyel cs�kolt meg, de egy pillanat m�lva becsap�dott az ajt�, �s May jelent meg. 

      - Bocsi a zavar�s�rt, tudom, hogy nem a legjobbkor j�ttem, de Layla azt �zente, hogy mindenki azonnal legyen a h�z el�tt, �s hogy �letbev�g�an fontos dologr�l van sz�. – dar�lta May, majd eszeveszetten rohant tov�bb, le a l�pcs�n, a t�bbiekhez. 

Ennyit az �lomvil�gr�l. Az egyik pillanatban a mennybe �reztem magam, most meg olyan mintha a pokolban lenn�k. Hogyan is juthatott eszembe, hogy p�r percig boldog lehetek, �s hogy a gondok megv�rnak, meg hogy a v�mp�rok kib�rj�k n�h�ny �r�ig h�bor�z�s n�lk�l? 

Mik�zben elindultunk lefel�, a kezeink egym�sba fon�dtak, �s ez er�t adott. Mert most m�r b�rmi is fog t�rt�nni, mi itt lesz�nk egym�snak, �s ez a fontos.