Már a kocsikban ült mindenki, mikor elindultunk. Mi voltunk legelöl, így mindent tökéletesen láttam. Nem kellett mutatnom az utat Marknak, ugyanis azt mondta, hogy követi a csodálatos illatomat, ahogy ő fogalmazott, és így hamar oda talál. Öt perc múlva már a házunk előtt álltunk.

• A ti házatok is nagyon szép! – mondta Ashley, miután beléptünk az előtérbe. Markkal, Sarahval és Benoval felmentünk a másodikra és bementünk a szobánkba.
• Tudjátok nekünk még a szobánk is közös volt. – nevetett Sarah.
• Igen, valahogy gondoltam. – mosolygott Beno. Négyen nagyon gyorsan végeztünk az összepakolásban. Ashley, Jackson, Elizabeth és Marius, Poppy és Armand cuccait segítették összepakolni, a nappalival és a többi helységgel együtt. Lehordtuk a dobozokat, majd a terepjárókba tettük őket, és úgy sem volt elég, hogy azoknak a kocsiknak hatalmas csomagtartójuk volt, így a mi kocsinkba is kellett tenni párat.
• Akkor egy 15 percre elszakadunk tőletek. – mondtam.
• Tényleg, muszáj? – kérdezte szerelmem.
• Nyugi, Rómeó! Csak 15 perc kibírod! – nevetett Beno. Igen, ő az én erős, és szeleburdi bátyám, aki elnyerte az ikertestvérem szívét. Sarahval beültünk a kocsikba és elindultunk új házunk felé. Ikremnek igaza volt. Ez olyan, mintha egy álom lenne, amiből nem sokára felébredünk, zokogva egymás vállára borulva. De ezt kezdem másként érezni. Mark azt mondta, hogy mi soha nem fogunk elszakadni. Örökké együtt leszünk. Sarahval öt perc múlva már a ház előtt álltunk, de csak mi ketten. A többieknek kerülniük kellett, mert a Jeepek nem férnek el a szűk kis utcán. Így ők csak 10 perc múlva jöttek meg. Mikor Mark kiszállt a kocsiból, rögtön elészaladtam és szenvedélyesen megcsókoltam. Teljesen olyan volt, mintha már egy éve nem láttam volna. Belemosolygott a csókba, majd kissé zihálva óvatosan eltolt magától.
• Ennyire hiányoztam? – kérdezte csibészesen mosolyogva.
• Fogalmad sincs mennyire! – válaszoltam. Felkuncogott, majd a vállamra hajtotta a fejét.
• Te is nagyon hiányoztál nekem! – suttogta szerelmem.
• Úgy csináltok, mintha már egy éve nem láttátok volna egymást, pedig csak pár perc volt az egész. – forgatta a szemeit Jackson.
• Hagyjad őket, csak szerelmesek. Különben is, te is ilyen vagy! – mondta Ashley.
• Az lehet, de Mary érzelmei olyan erősek Mark iránt, hogy nem tudom ki, és mit szólna hozzá, ha most rögtön letepernélek. Bár nekem tetszene… nem hiszem, hogy a többiek is értékelnék. – mondta Jackson komolyan, bár a szája szélén mosoly bujkált. Mark és Beno hangosan felnevettek, míg én ikremmel csak halkan kuncogtunk.
• Nem kellene inkább pakolni gyerekek? – jött ki a házból Elizabeth.
• Megyünk máris anyu! – mondta Ashley, majd be is vonult a házba. Este hét körül végeztünk a pakolással, aminek nagyon is örültem. Markkal a kanapén ülve néztük a kilátást, és csendben élveztük egymás közelségét. Szerelmem hirtelen szembe fordított magával, és lassan közeledni kezdett felém. Mikor ajkai megtalálták az enyémet az egész testem, éget, persze jó értelemben. Kezeimet nyaka köré fontam, míg az ő kezei derekamon állapodtak meg. Hallottam egy halk kopogást, de nem jutott el az agyamig, így nem váltam el szerelmemtől. Sarah és Beno lépett be a szobába, majd halkan kuncogtak.
• Na de gyerekek! Ha lehet ne előttünk. – nevetett most már hangosan Beno. Zihálva elváltam szerelmemtől, és lehajtottam a fejem.
• Nyugi Mary! Csak azért jöttünk, mert családi megbeszélést tartunk. – közölte Sarah, majd párjával együtt visszamentek a szobájukba, ami egy emeleten volt a miénkkel. Felsóhajtottam, majd bementem a gardróbba, hogy valami elfogadható ruhát vegyek fel, ugyanis a pakolás közben a ruhám elszakadt. A szakadt ruhát kidobtam, ugyanis biztos vagyok benne, hogy többé úgysem veszem fel. Egy fekete toppot és egy sötétebb farmert vettem fel, majd visszamentem a szobába. Markon egy fekete ing volt, ami nagyon is jól kiemelte a fehér bőrét. Észre vettem, hogy összeöltöztünk, és ezen felkuncogtam.
• Mi tetszik ennyire? – kérdezte mosolyogva Mark.
• Összeöltöztünk. – válaszoltam, majd hozzábújtam, mint egy kiscica.
• Tudod, nagyon is jól áll rajtad a fekete. – suttogta. Lehajtottam a fejem, ha tudtam volna most biztos elpirultam, volna.
• Lemegyünk? – kérdeztem. Választ nem kaptam rá, csak egy gyors csókot és hirtelen már a nappaliban is voltunk. Leültünk, majd csendben figyeltünk.