A történetekben mindig van valami rossz
Marius gondoltai között csak annyit láttam, hogy valami fontosat akar mondani, aminek nem biztos, hogy örülni fogunk.
- Nos, úgy gondoltuk, hogy ideje lenne megint iskolába mennetek. – közölte.
- Ne már! – mondtuk egyszerre Benoval, Markkal, Ashleyvel, Jacksonnal, és ikremmel, majd felnevettünk.
Marius gondoltai között csak annyit láttam, hogy valami fontosat akar mondani, aminek nem biztos, hogy örülni fogunk.
- Nos, úgy gondoltuk, hogy ideje lenne megint iskolába mennetek. – közölte.
- Ne már! – mondtuk egyszerre Benoval, Markkal, Ashleyvel, Jacksonnal, és ikremmel, majd felnevettünk.
- Tudjuk, hogy ti nem szeretitek a sulit, de fent kell tartanunk a látszatot. Különben is én úgy hallottam, hogy Sarah és Mary még nem fejezték be egyszer se a sulit. – mondta gyorsan.
- Ez igaz! De akkor sem szeretjük. – duzzogott Sarah, és a fejét bele temette Beno mellkasába.
- Na jó, csak kibírjuk. Még soha nem haltunk bele a suliba! – mondta végül Ashley.
- Remek! Már beírattuk Saraht és Maryt is a suliba. Természetesen abba, ahova ti jártok. Holnap van az első nap! Nem kellett mennetek évnyitóra, ugyan is „most költöztünk ide” – mondta Elizabeth és kis idéző jeleket mutatott a kezével.
- Én szomjas vagyok! Ki jön velem? – kérdezte Ashley, persze Jackson is vele tart.
- Szerintem mi veled tartunk. – mondta Poppy és Armand is biccentett.
- Ahogy mi is! – mondta Marius és Elizabeth is.
- Akkor, ha lehet a ház, még álljon, mire hazaérünk. – mosolygott Elizabeth.
- Igyekszünk. – mondta Beno, majd felnevetett. Miután elmentek a többiek, elkezdtünk beszélgetni.
- A mi történetünket ismeritek már, de mi a tiétek nem! Most hallhatnánk? – kérdeztem Benotól és Marktól.
- Persze! Mért ne! – mosolygott Beno. – Én 1845-ben születtem Tennesseeben. Vadász voltam, ahogy apám is. 19 éves lehettem, mikor hirdettek egy versenyt. A lényeg az volt, hogy aki elkapja a legnagyobb medvét, az nyer. Na, én indultam ezen a versenyen. Már több órája csak sétáltam az erdőben, mikor hirtelen megláttam egy hatalmas medvét, nem vett észre így könnyedén lelőttem. Csak, hogy a párja meghallotta a lövést és egyenesen felém rohant, majd kiütötte a kezemből a puskát, és a karmait belém mélyesztette. – mesélte, majd Sarah ráhajtotta a vállára a fejét, és simogatni kezdte Beno mellkasát. Bátyám elmosolyodott majd folytatta. – Azt hittem, hogy ott helyben meghalok, de nem féltem. A haláltól soha nem féltem. Viszont miután a medve még párszor végig karmolt, egyszer csak már nem volt rajtam, és ekkor talált rám Marius. Átváltoztatott. Miután magamhoz tértem kicsit furcsa volt, ugyan is nem értettem semmit. Miután Marius és Elizabeth elmondták, hogy mi történt, nem zavart egyáltalán. Sőt, még tetszett is. Egy év után már mehettem emberek közé, és úgy mutatkoztam be mindenkinek, mint Elizabeth unokaöccse. Majd utánam, már Mark jött, szóval folytassa ő! – fejezte be, majd rámosolygott szerelmemre. Visszamosolygott, majd közelebb húzott magához, és belekezdett a mesélésbe.
- 1900-ban születtem, de nem volt az életem felettébb csodálatos. Gyorsan fel kellet, hogy nőjek, mert apámat behívták katonának. Én ekkor voltam 15 éves. Apám rám bízta az egész földünket, és megkért, hogy vigyázzak az anyámra, meg a birtokra. Nagyon boldog voltam, hogy most bizonyíthatok apámnak. Miután elment, három évig reggeltől estig 12 órát dolgoztam. Minden este hulla fáradtan feküdtem le aludni. Egyik nap viszont nem bírtam felkelni az ágyból. Anyám azt mondta, hogy túlságosan is túlterheltem magamat. De én csak még jobban akartam dolgozni és bizonyítani, így még aznap estig mindent megcsináltam a birtokon. Csak, hogy nem bírtam tovább és elájultam. Anyám a karjai közt vitt orvoshoz, ugyanis már a saját lábamon sem tudtam menni. Mikor már az orvos megvizsgált, kiderült, hogy spanyolnáthában szenvedek, és ekkor anyám nagyon rosszul lett. Az én állapotom is egyre jobban romlott, de anyám erős volt és mind végig mellettem volt. Majd kiderült, hogy ő is szenved ugyanabban a betegségben, mint amiben én. De ő erős volt, soha nem mutatta ki a fájdalmait. Pár nap múlva jött a hír, hogy az apámat megölték. Ekkor édesanyám összeomlott, és nem akart tovább gyógyulni. Utáltam magam, mert nem tudtam bizonyítani apámnak, ugyanis mindig is tudtam, hogy én fertőztem meg anyámat, és kergetem a halálba. Ezt a betegséget száz emberből, ha kettő túl élte már csodának számított. Két nap múlva annyira romlott az állapotom, hogy elájultam, és mindig fel kellett kelteni. Kiderült, hogy Marius az orvosunk és közölni akarta a hírt anyámmal, hogy meg fogok halni. Édesanyám könyörgött neki, hogy bármibe kerüljön is, mentsen meg engem, hisz még fiatal vagyok. Ekkor anyámnak leállt a szíve és elvitték mellőlem. 18 éves lehettem, mikor Marius átváltoztatott. Először nem bíztam bennük, mert hallottam is a hangokat, amik a gondolatolvasás volt, de akkor még nem tudtam. Elszöktem tőlük és sokáig csak jártam a világot, ugyanis nem akartam gyilkolni. Mikor visszatértem, úgy viselkedtek velem, mintha semmi sem történt volna. Így velük maradtam. Segítettek nekem mindenben. Majd jött Ashley és Jackson. Hamar megszerettük egymást, és végleg egy család lettünk. – fejezte be a mesélést Mark. Nem bírtam tovább. Annyira szomorú volt a története, hogyha tudtam volna, már patakokban folynának a könnyeim. A fejemet vállára hajtottam, majd megcsókoltam a nyakát. Átölelt majd simogatni kezdte a hátamat. Felsóhajtottam, és még közelebb húzódtam hozzá.
- Mi a baj? – kérdezte szerelmem. Hallottam, hogy Sarah és Beno felmennek a szobájukba.
- Semmi csak… annyira szomorú ez az egész. És miattam újra kellett élned. Sajnálom! – suttogtam.
- Jaj, Kicsim! Ne butáskodj! Ez nem a te hibád. Különben is már többször el kellett mesélnem. Ne is mondj ilyet! – mondta halkan. Felemelte a fejemet, majd megcsókolt. Olyan lágyan, hogy azt sem vettem észre, hogy a többiek visszatértek a vadászatból. Gyorsan elhúzódtam szerelmemtől, majd zihálva lehajtottam a fejem.
- Nem akartunk zavarni. – mondta bűnbánóan Poppy.
- Semmi baj! Épp készültünk felmenni a szobánkba, lélekben is felkészülni a sulira. – húzta el a száját Mark. Megfogta a kezemet, majd felmentünk a szobába. Sajnos az este nagyon hamar eltelt, így reggel már készültünk is a suliba. Most egy fekete térdig érő cica nadrágot vettem fel, és egy fekete újatlan felsőt. A táskámat a vállamra tettem, majd lementem a nappaliba, ahol már mindenki ott volt. Mark lassan mellém, sétál, majd kézen fogva kimentünk a garázsba miután elköszöntünk szüleinktől. Mi Mark kocsijával mentünk, míg Benoék a Jeeppel, Ashleyék pedig a Volvóval. A suliban már nagyon sokan voltak, így alaposan megnéztek maguknak. A gondolatok meg egyenesen kikészítettek. A lányok folyton csak arról beszéltek, hogy szerezhetnék meg Markot tőlem. Majd azon is gondolkodtak, hogy lehet, hogy velem jár, mikor ott vannak ők is. Mark észrevette rajtam, hogy nem tetszenek a gondolatok, ezért gyorsan megfogta a kezemet, magához húzott és megcsókolt. Ez lenyugtatott és belemosolyogtam a csókba.
|