Egy visszaemlékezés
Nos, velem történt már egy ilyen eset. – kezdtem bele, mire Mark teste megfeszült. – Még régen az árvaházban. Még Poppy és Armand se tudnak róla. Szóval, mikor betöltöttünk a tizenhatodik életévünket, egy kis időre külön kellett válnunk. Azt hiszem, hogy két napra. Szóval, egyedül sétáltam az udvaron és egy 18 éves srác megállt előttem és nem engedett tovább. Azt mondta, hogy már egy ideje figyel és, hogy szerelmes belém.
Nos, velem történt már egy ilyen eset. – kezdtem bele, mire Mark teste megfeszült. – Még régen az árvaházban. Még Poppy és Armand se tudnak róla. Szóval, mikor betöltöttünk a tizenhatodik életévünket, egy kis időre külön kellett válnunk. Azt hiszem, hogy két napra. Szóval, egyedül sétáltam az udvaron és egy 18 éves srác megállt előttem és nem engedett tovább. Azt mondta, hogy már egy ideje figyel és, hogy szerelmes belém. De nem hittem neki, így tovább akartam menni, de elkapta a karomat, és neki szorította a falnak. Már ott tartottunk, hogy a felsőmet veszi le rólam, mikor meghallotta, hogy közeledik valaki és inkább elfutott. Engem még az, nap este megvert és azt mondta, hogyha bárkinek is szólni merek, meg fogja ölni Saraht, így nem mertem elmondani senkinek. Szerencsére ő két hónap múlva elment az intézetből, de akkor is nagyon féltem egyedül kimenni. Most meg kicsit átéltem. Jó tudom, hogy megvédhettem volna magamat, de nem akartam semmit csinálni, mert még baj is lehetett volna belőle. – hajtottam le a fejemet. Sarah megölelt, majd miután elengedett Mark húzott az ölébe. A szemembe nézett és láttam rajta, hogy amit hallott őt is megviselte. Lágyan megcsókolt, majd a fejemet a vállára hajtottam.
Sajnálom Mary, hogy ilyenben részesülnöd kellett. – mondta Poppy
Nem a te hibád, nem kell bocsánatot kérned. – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon sikerült.
Ugyan! Most komolyan, nem lett volna vicces, ha Mary kicsit megtépte volna azokat a fiúkat. – próbálta elterelni a figyelmünket Beno. Na, igen! Ő sose szereti, ha mindenki szomorú, most viszont senki sem nevetett, ezért Sarah fejbe vágta.
Ezt most mért kaptam? – kérdezte ártatlanul.
Tudod jól! – mondta, majd arrébb húzódott tőle.
Jó, jó! Nem úgy gondoltam. Cica, ne már! – mondta bátyám, és átölelte Saraht. Elkuncogtam magam, de még mindig rosszul éreztem magam.
Elmegyünk vadászni? – kérdeztem szerelmemet.
Persze! – mosolygott. – Jön valaki velünk? – kérdezte. Mindenki nemet intett, majd ment a dolgára. Mi kisétáltunk az udvarra, majd futásnak eredtünk. Most csak szarvasra szerettem volna vadászni, semmi kedvem nem volt oroszlánra, és ezt szerelmem is belátta. Miután végeztünk fejenként 3-mal, ledőltünk a fűbe. Egy óra múlva Mark felnevetett, amit nem tudtam mire vélni.
Mi van? – kérdeztem mosolyogva.
Nos, Ashley… megint egy vásárló körutat szervez! – nevetett.
Igen? Nos, ez nem is gond. – vigyorogtam.
Rendben! Majd meglátjuk, mit szólsz hozzá mikor Ashley a harmincadik boltból fog kivonszolni kilenc zacskóval. – nevetett.
Nos, akkor szívem, nem ismered még Sarah és az én vásárlási szokásunkat! – kuncogtam. – Mi is imádunk vásárolni! Szóval hidd el, mi emberként is képesek voltunk az egész napunkat vásárlással eltölteni. – mondtam.
Komolyan? – kérdezte csodálkozva. Bólintottam.
Akkor Ashley nagyon is örülni fog neki! – mondta. – Persze, én és a fiúk nem szívesen megyünk! – húzta el a száját.
Miért? Talán ti nem bírtok három lánnyal, akik imádnak vásárolni? Vagy csak nem akartok cipekedni? – kérdeztem.
Nos, inkább az utolsó, de nem is bírnánk veletek az, biztos! – nevetett fel hangosan.
Hé… ne már! – mondtam és ellöktem, de magával húzott, és mivel dombon voltunk, most legurultunk. Mikor leértem, szerelmem, felém tornyosult és csibészesen mosolygott. Felnevettem, majd elkezdtem ütni a mellkasát.
Tudod, hogy egy lányt nem illik magaddal rántani? – kérdeztem mosolyogva.
Ó, elnézést, nem tudtam! – nevetett. – Legközelebb majd igyekszem nem elfelejteni! – mondta. Lehajolt és megcsókolt, miközben a hold is előbújt. Fél óráig voltunk még kettesben, mikor szerelmem felsóhajtott.
Mi a baj? – kérdeztem aggódva.
Nos, a többiek azt szeretnék, ha hazamennénk, mert beszélni szeretnének ismét! De semmi kedvem hozzá, inkább itt maradnék veled! – mosolygott rám.
Ugyan ez a véleményem nekem is! De Beno, úgy gondolja, hogyha tíz percen belül nem vagyunk otthon, ő fog hazaráncigálni. Azt az örömöt pedig nem fogom meghagyni neki! – kuncogtam. Mark felállt, majd felsegített. Hazafelé kezdtünk rohanni, de fél úton megállított. Kérdőn néztem rá, mire elvigyorodott.
Mi olyan vicces? – kérdeztem.
Nos, nem is tudom! Még csak két perce futunk, és már hiányzik a közelséged! – mondta.
De, hát itt futok melletted! – mondtam.
Az lehet! De nem tudlak futás közben megcsókolni. – közölte. Felnevettem, de ujját a számra tapasztotta. Közeledni kezdett felém, viszont mielőtt megcsókolhatott volna, kicsúsztam a karjai közül és futásnak eredtem. Hangosan felnevettem, az arcát látva.
Na, megállj! Ha elkaplak! – nevetett. Felsikítottam, mert már elég közel volt hozzám. Hiába voltam nagyon gyors, talán gyorsabb, mint bármelyik másik vámpír, szerelmem nálam is gyorsabb volt. Már láttam a házunkat, ahol megéreztem, hogy mindenki a nappaliban van, és beszélget. Kicsit gyorsabban kezdtem futni, de le kellett lassítanom, hogy kinyissam az ajtót, így Mark hamar beért. Mikor elkapott felsikítottam és beestünk az ajtón. A többiek kérdőn néztek ránk, de miután meglátták, hogy mosolygunk, nekik is felfelé görbült a szájuk.
Ez nem ér! – nevettem fel.
Az nem ér, hogy elfutottál előlem! – mosolygott.
Megtudhatnánk, hogy honnan van ez a felettébb jó kedv? – kérdezte mosolyogva Sarah.
Nos, beszélgettünk és utána ez lett belőle! – kuncogtam fel. Beno elém állt, majd a szemei sajnálattal voltak tele.
Beno, kérlek, ne csináld ezt! Tudod, hogy nem haragszom! Mint látod már semmi bajom! – mosolyogtam, majd átöleltem. Visszaölelt, majd megforgatott a karjában. Miután letett kajánul elmosolyodva ránézett szerelmemre. Megforgattam a szemeimet, majd leültem Ash és Sarah mellé.
Hali! Beszélnünk kellene! – mondta csillogó szemekkel nővérem.
Hallgatunk! – ült le szerelmem is.
Nos, úgy gondoltam, hogy elmehetnénk egy közös, családi vásárlásra! – mondta boldogan Ashley.
Részünkről rendben van! – mondtam, és ikrem is hevesen bólogatni kezdett.
Anyu? Poppy? – kérdezte feléjük fordulva Ash.
Mi is megyünk! – mosolyogtak mindketten.
És mi is! – mondták a családfők. Már csak Mark, Jackson és Beno volt hátra.
Nekem kötelező ott lennem! – mondta Jackson unott hangon.
Tudod, hogy megkapod a jutalmadat érte, ha elkísérsz! – kacsintott rá nővérem. Mire mindenki elkezdett nevetni.
Mark is benne van! – jelentettem ki.
Mi… mi van? Én egy szóval se mondtam, hogy… - tiltakozott, de egy csókkal beléfojtottam a szót. Elmosolyodtam.
Nos, mint mondtam Mark benne, van! – mondtam. Szerelmem beleegyezően bólintott, én pedig megpusziltam a száját.
Engem felejtsetek el! – jelentette ki Beno.
Jaj, ne csináld! Ha a nővéreimnek ott lesz a párja, akkor neked is kötelező lenne ott lenni mellettem! Nem gondolod? – kérdezte Sarah.
Nem gondolom! – tiltakozott bátyám.
Várj! Nem úgy van, hogy ikrek vagytok? Hogy lehetne akkor Mary a nővéred? – kérdezte Jackson Sarahtól.
Nos, én két perccel előbb születtem, tudtunkkal! – adtam meg a választ, ikrem helyett.
Értem! – közölte bátyám.
Na, akkor holnap reggel tízkor indulunk! – ujjongott Ashley, majd kézen fogta párját és felmentek a szobájukba. Még a lépcsőfordulóból visszanéztek ránk.
Mary! Sarah! Ha kíváncsiak vagytok a történetünkre, akkor nyugodtan gyertek fel a szobánkba. – mosolyogtak ránk.
Oké! – mosolygott Sarah, és könyörgőn nézett rám.
Nyugi! Szerinted én nem vagyok kíváncsi a történetükre? – kérdeztem mosolyogva.
Felmegyünk most? – kérdezte szerelmem, mire ikremmel bólintottunk.
|