Sose lehetsz biztos a sorsodban
Van 3 személy, kiknek szívemből ajánlom ezt a novellát. Először is: Helguusnak!! Hiszen, neked írtam szinte ezt a novellát. Te kérted Jake szemszögét. Nesze neked kicsi pogácsám:D Nagyon imádlak A második személy: Nymphi!:) Hiszen nélküled meg se születhetett volna Jacob szemszöge!:D Remélem azért tetszeni fog. Őszinte véleményt várok ;) És a harmadik : Aby! Drága nővérkém, köszönöm a rengeteg támogatást! Imádlak
(Jacob szemszöge)
Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.
Én kaptam egy lehetőséget az élettől, egy személyt, ki beragyogta életem. Megváltoztatott mind téren. Ő volt maga az önzetlenség, a jószívűség, a csodálatos nőszemély. Lenéztem kedvesem kezére, és megpillantottam a gyűrűt. Az eljegyzési gyűrűt. Szerelmem álmoskásan pislogott, és a repülőgép ablakán nézte a tájat. Útban voltunk a nászutunkra, a természetfeletti helyre repültünk. Ahol Nessie élete kezdődött. Féltem ettől az estétől. Tudtam, hogy Nessie-ben nem tehetek kárt, de mi még sose voltunk Úgy együtt. Persze a suliban tartottak felvilágosítást, de ez akkor is más volt. Most tényleg megszűnhet a kettőnk közti a távolság, hiszen már nem csak lelkileg, hanem testileg is egyek leszünk. - Mennyi az idő? – kérdezte egy nagy ásítás közepette szerelmem. - Este van.. olyan hétóra körül.. –válaszoltam kaján vigyorral a képemen. Nessie hangosan kifújta a levegőt. - Mi a baj? – simítottam végig arcán. - Akkor még egy kis idő, mire oda érünk Esme- szigetére. - Nemsokára a reptéren leszünk, onnan pedig már csak a hajóút van hátra. – mondtam. Kedvesem bólintott. - Aludj… - nyomtam egy csókot Nessie feje tetejére. - Hosszú lesz az éjszaka – mosolygott szerelmem. - Tudom – mondtam, és hangomból csak úgy áradt a nyugodtág.
Pedig korántsem voltam nyugodt, sőt, majd szétvetett az ideg. Talán tényleg ez lesz a megfelelő alkalom? Mi lesz, ha valamit elrontok, ha fájni fog neki. Azt soha se bocsájtanám meg magamnak. Istenem, Jake szedd már össze magad – szólt rám a belső énem. És teljesen igaza volt. Csodálatos estét fogok eltölteni Nessie-vel. *** A szigetet bevilágította a hold halvány fénye. Telihold volt. Aggodalmasan tekintettem a víz felé. Már csak párperc – gondoltam. A meleg, száraz levegő perzselte nyelőcsövem. Kapart a torkom, és a szemeim kivoltak száradva. Mély levegőt vettem. Nem lesz semmi baj – ismételtem el századszorra magamnak. Kikaptam a csomagjainkat, s bevittem őket a házba. Nessie mindvégig a tájban gyönyörködött. Visszasétáltam kedvesem mellé, és hátulról átkaroltam derekát. - Ez hihetetlen – suttogta. - Nem szebb nálad – csókoltam nyakába, mitől összeborzongott. Szembe fordítottam magammal, és ajkaira „támadtam”. Vadul csókolni kezdtem szerelmem, ajkaink őrületes táncot jártak, csak akkor váltunk el egymástól, amikor már nem bírtuk a levegő hiányát. Vadul lüktetett mellkasunk, azt hittem, hogy Nessie szíve is mentén kiszakad a helyéről, homlokát enyémnek nyomta, és belélegeztük egymás bódító illatát. Kezeim blúza gombjaira vándoroltak, és lassan kigomboltam őket, megszabadítottam szerelmem felsőtestét összes ruha darabjától, miközben ő is levettem rólam a pólómat. Igaz, ő már nem ilyen finom módon. Felsőm cafatokban hevert a forró homokon. Levettem Nessie-ről selyemszoknyáját, majd fehérneműjét is. A lélegzetem elállt, amikor megpillantottam fedetlen gyönyörű meztelen testét. Szerelmem arca paradicsom vörös lett. Majd az ő kezei is nadrágomra vándoroltak, és egy egyszerű mozdulattal letépte rólam nadrágom, mire én felnyögtem. - Bocsi – szabadkozott kedvesem. - Semmi baj – simítottam végig vállán, majd csókokkal halmoztam el felsőtestét. Túlságosan meleg volt, és az én testem is túlforró volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam feleségemmel a vízbe. Így már elviselhetőbb volt a forróság. Nessie lábai nem értek le, és megijedve szemeimbe nézett. - Ne aggódj, tartalak- vigyorogtam Mire ő újra megcsókolt, és kezei mellkasomat kényeztették, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt. Mire ajkaim mély sóhajokkal válaszoltak. De ez így nem volt fair. Azt akartam, hogy ma szerelmemnek legyen a világ legjobb napja, hogy ő ússzon a boldogságban, a gyönyörben. Egyik kezemmel Nessie derekát fogtam át, a másikkal pedig én is kényeztetni kezdtem testét. A víz alatt kezem forrósága felfedezte kedvesem combjait, majd egyre beljebb haladt. Szerelmem halk nyögésekkel válaszolt mozdulataimra. Nessie egyik lábával átkarolta derekam. Tetszett ez a felállás. Szemeimbe nézett, azokkal a gyönyörű gesztenyebarna szemeivel. Tekintetem elveszet az övében, és csak vad, szerelmes csillogást véltem felfedezni benne. - Szeretlek – suttogtam fülébe. - Szeretlek – ismételte meg ő is. Lehet, hogy ez csak egy szó, de egy olyan érzést foglal magába, melyet leírni, vagy elmondani nem lehet. Sok embernek ez csak egy szó. De aki még nem ízlelte e csodás érzés édes ízét, az nem tudja, hogy mit takar ez. Az csak találgat, képzeleg. Elképzeli, hogy mit is jelent ez az érzés, de megfogalmazni nem tudja. Azt mondja, hogy egy földön túli érzés. Nem. Ez sokkal több annál. Hiszen a szerelem, az egy láthatatlan kötelék, melyet megfogni nem vagy képes. Ezt a köteléket nem fizikailag kell keresned, hanem a lelkedben kell rátapintanod az igaz érzésedre. Lehunytam szemeim, és élveztem Nessie közelségét. Most nem vágytam többre, csak arra, hogy karjaim közt tarthassam, hogy érezzem édes illatát, hogy teste hőmérséklete átjárja az enyémet. Borús felhők kezdtek gyülekezni az égen. Talán be kellene mennünk – gondoltam. Majd egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, nem éreztem semmit. Mikor kinyitottam szemem, üres karjaimra tekintettem. - Nessie??? – kiáltottam. - Nessie??? – kiáltottam újra.
De szerelmem nem adott választ. A sós víz alá merültem, és kerestem a lelkem. Kerestem, kutattam, de sehol se láttam testét. Újra a felszínre törtem. - Nessie!!!! – kiáltottam ismét. Mi történt? Mit tettem? Hova tűnt kedvesem. A szívem kettéhasadt. Nem, élnie kell. - Nem – ráztam meg a fejem. – Nessie – kiáltottam idegesen. Szerelmem még mindig nem válaszolt. Nem adom fel. És ezzel a lendülettel újra a víz alá buktam, és úsztam, kutattam kedvesem után. - Nessie hol vagy? – kiabáltam. De nem kaptam választ. Senki nem felelt. Az ereimben pedig megfagyott a vér, amikor megláttam egy lebegő testet a víz felszínén. - Nem, az nem lehet – ráztam a fejem. Másodperceken belül Nessie teste mellé értem, és átkaroltam. Próbáltam kijutni a vízből, harcolni az életéért. De a víz ellenünk fordult. Közeledett a vihar. Az eső irdatlanul szakadni kezdett, és én csak nyeltem – és nyeltem a sósvizet. - Tarts ki – suttogtam felségemnek. Ám ekkor egy váratlan hullám lecsapott ránk, és lehúzott a mélybe, a levegőm elfogyott, de kedvesem testét nem engedtem. - Szeretlek – suttogtam. Nem volt több erőm, a víz nyert velem szemben. Cserbenhagytam kedvesem. Élettelen teste a kezemben hevert, tudtam pár perc és én is a túlvilágra kerülök. Nem voltam képes tovább harcolni értünk. Nem volt erőm. Megígértem, hogy vigyázok rá, hogy boldogak leszünk, és megszegtem az ígéretem. Nem lehet, hogy egy kis víz így elbánjon velünk, mérges voltam, dühös. Ki akartam jutni a vízből, de nem tudtam. Elérkezett a vég. A vihar győzött, és elsöpört minket. Kevés voltam Nessie-hez, kevés voltam az élethez, az életéhez. Már nem tudok semmit se tenni. Semmit.
Az élet rengeteg titkot foglal magába. Számtalan lehetőséget, számtalan érzelmet. Van, hogy azt hiszed, a sors meg van átkozva, hogy nincs értelme tovább élned, mintha a világ ellened fordult volna. Csak lebegsz az élet tengerén, és várod, hogy egyszer csak történjen valami, hogy jöjjön egy nem várt fordulat, egy esemény. Vagy akár söpörjön el egy hullám. Csak történjen már valami.
|